|
A szürke és színes tapasztalatfecnik erősítenek meg,
tesznek éretté és magabiztossá. | |
|
Elgondolkodtam, hány éves is valójában az ember?
Van ugye a személyi igazolványunk szerinti korunk, ami a születésünktől számlálja a napokat, heteket, éveket. Aztán van biológiai korunk, ami a testünk, a szervezetünk állapotára utal, és van a pszichológiai korunk, ami az a kor, aminek érezzük magunkat. Az első korunkkal nem tudunk mit kezdeni, mert ugye időarányos. A másodikat már tudjuk egy kicsit befolyásolni, étkezés, mozgás, életvitel. De a harmadikra van szerintem a legnagyobb ráhatásunk.
A 40 fölötti kor szerintem egy remek időszak. Hogy miért is mondom ezt? Mert sokkal jobban érzem magamat ebben a korban, mint 10, vagy 20 évvel ezelőtt. Ezekben az években már sokkal több energiát fordítunk önmagunk megismerésére, ekkorra már sikerül búcsút intenünk fiatalkori lelki sérelmeinknek, nem akarunk mindenáron megfelelni mindenkinek, a családban betöltött anya és feleségszerepünk átalakul, kiteljesedik bennünk a NŐI szerep (persze ha engedjük neki).
Az eddig megszerzett jó és rossz tapasztalatainkat használni tudjuk a hétköznapjainkban, a sok-sok leküzdött eddigi akadály egy jókora önbizalmat ad, megfelelő önbecsüléssel kiegyensúlyozottabbnak érzem magamat, mint évekkel ezelőtt.
Figyelek testem jelzéseire, tornázok, úszni-szaunázni járok, egészséges ételeket eszek (no meg töltött káposztát, mangalica szalonnát, mert azok is finomak), tudom kezelni a stresszhelyzeteket, fontossá váltam magam számára és vigyázok magamra. Semmit sem vesztettem fiatalabb kori lendületemből, sőt, extra adag energiával élem a hétköznapjaimat.
Fontos, hogy szellemileg is toppon legyek, új kihívásokat állítok fel magam elé, és vágok bele szokatlan dolgokba, mert szeretem a változatosságot. Mindemellett alakítom saját stílusomat, kipróbálok újszerű, lehet, hogy 40 éveseknek (falusi szemmel pláne) már nem illő dolgokat és tesztelem, hogy hogyan érzem benne magamat, figyelem a környezetem visszajelzését, összerakom és beépítem. Így alakítom magamat.
Megtanultam kezelni a férfiakat, jó érzés a jókedvű, életvidám NŐ szerepében lenni, és kezelni az apró flörtjeleket, mert tudom, hogy ezek hozzá tartoznak a női-férfi szerepekhez (ezektől még nem leszünk megcsalók, csak jól érezhetjük tőle magunkat mi is, és a férfiak is).
40 fölötti korra már kiderül, hogy hogyan is sikerült a gyerekeinket nevelni. Ezt elárulja már a kamaszkor is, de most, amikor már 20-on felül vannak a gyerekek, megmutatkoznak az igazi felnőttség jelei. És élvezem azt a tudatot, hogy jól neveltük Őket és tudom, hogy mindig jó kapcsolat lesz közöttünk.
Tele vagyok tervekkel, új célokat állítottam magam elé, egy új életszakaszra készülök, amihez még több tanulás szükséges. Alig várom!
Szóval sikerült teljesen magamévá tenni az eddig eltelt évek "ajándékait", legyen az jó vagy rossz, tapasztalataimból előnyt kovácsoltam, megerősítettem magamat minden területen. És jó így élni 40-esen :)