A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vidékfejlesztés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vidékfejlesztés. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 29., péntek

Tegnap történt

Még a blogírásom elején írtam a vidékfejlesztés egyik gyöngyszeméről, a kékedi projektről. Közben eltelt néhány hónap, ezalatt megtörténtek a vidékfejlesztési pályázatok háttérmunkálatai (közbeszerzés stb.), és elérkezett az idő az első kifizetési kérelem benyújtására.
Határidő: 2013. április 11., mert a tavaly módosított törvény szerint, a támogatási határozat időpontjától számított 9 hónapon belül, be kell nyújtani egy kifizetési kérelmet, és ennek a határideje ez az időpont.
Igaz, hogy az elmúlt hónapok alatt nem említettem ezt a háttérmunkámat, de a főállásom mellett ezen is dolgozom.

Szóval KÉKED!
35 millió forint támogatást nyert egy debreceni egyesület, ennek a zempléni parasztháznak az ifjúsági szálláshellyé való átalakítására. Már kétszer elutasították a pályázatot, amikor hozzám került, és harmadszorra adta be az Egyesület az Én irányításom alatt 2011 nyarán, és a pályázatíráson túl vállaltam a projekt menedzselését is.
Nem kis munka egy ilyen projektet lebonyolítani, és megoldást találni a menet közben felmerülő problémára, ami ebben az esetben is előkerült. 
A négy évvel ezelőtti pályázat benyújtásakor, a tervező által megtervezett és beárazott beruházás nagyon felületes volt. Előkerült az a hiba, amikor többen dolgoznak valamin, és az egyik szereplő munkája felületes. Most a tervező munkája bizonyult annak, mert a kivitelező, a 2 hónapos építési-felújítási munka után kérte, hogy üljünk össze egy megbeszélésre, mert olyan  problémákat észlel, amit önállóan nem tud megoldani.
Indulás Kékedre!
A  kivitelező  Göncről, a műszaki ellenőr Abaújvárról, a tulajdonos Debrecenből és a menedzsment a Nyírbátor melletti kis faluból (Én és Andris).
Szerda reggel fél 6-kor indultunk itthonról, Én persze szabadságot vettem ki a főállásomból, mert tudtam, hogy ez egy egész napos munka lesz. Havas, trutyis út, 7-kor találkozás Nyíregyházán a Debrecenből érkező tulajdonossal,  átülés az Ő autójába, és irány Kéked. 
A helyszíni szemle után Göncön beszéltük meg a költségvetési részleteket, amiből kiderült, hogy a  pályázónak kb. 3 millió forintot kell a projektbe beletenni a pályázott összegen felül, hogy a mostani szabályoknak megfelelően készüljön el a felújítás. Ez nem kis pénz egy civil szervezetnek, még ha akkora is, mint a 20 éves múltú,  Debreceni Rocksuli, úgyhogy le is döbbent egy kicsit a szervezet vezetője. De ez a ledöbbenés csak rövid ideig tartott, mert már mondtam is a további alternatívákat, hogy honnan lehet ehhez pénzt szerezni. Kapásból összeszedtem neki 4 millió forintot a LEADER rendezvények-képzések pályázatából, ami most lesz kiírva, és amire meg is csinálnám a pályázatokat, ha nem döntöttem volna úgy 3 hónapja, hogy befejezem a vidékfejlesztést (magam helyett egyébként rögtön javasoltam mást, aki az általam legmaximálisabb munkavégzésű, önkéntes fiatalból alakult, 28 éves, remek szakember, ANDRIS).

Most itt jár a felújítás, és ezeket a képeket az új tablettemmel készítettem. Egész jó fotókat csinál :), csak furcsa egy lapos táblával fotózni.

Összességében egy jó munkanap volt.
Miért?!
  • Utazás a tél utolsókat rúgó, havas tájain, március 27-én: Tokaji hegy, Boldogkőváralja stb.
  • Találkozni régi ismerősökkel ( Bélával, a debreceni Rock-Suli vezetőjével).
  • Dolgozni, és megoldást találni egy problémára, ami nekem egyszerű, de másnak tragédia. És a végén megnyugtatni a ,,MÁST" is, hogy van megoldás.
  • Megismerkedni új emberekkel (műszaki ellenőr), akiknek szimpatikus a munkamódszerem, és pályázatíráshoz akar munkát ajánlani (sajnos vissza kellett utasítani, pontosabban át kellett irányítani Andrisnak).
  • Bár átfagytam a 2 órás helyszíni szemlén, de jó volt látni az átalakított házat, és elképzelni a nyarat, ahol majd ifjúsági csoportok töltik a szabadidejüket, mert június 30-án átadás.
  • A munkamegbeszélésen újra bebizonyosodott, hogy értem a dolgomat, és magamat fényezve: jó szakember vagyok, mert sikerült megoldást találni a tervező által elfuserált  költségvetés kijavítására.
  • A munkamegbeszélésen kóstoltam gönci barackpálinkát (az ország 8 földrajzi eredet védett pálinkájának egyike), birs- és vadkörtepálinkát, szarvaskolbászt és szalámit, sajttal, almával, lila-hagymával és zöldségekkel.
  • Abaújváron munkaebéd (kivitelező, műszaki ellenőr, tulajdonos, Andris és Én), diktafonos felvétel a napi történésekről, az emlékeztető megírását Én vállaltam. De az ebéd különleges volt, mert megismertem a korhely halászlét pontyból, ami a hagyományos halászlé citrommal és tejszínnel/tejföllel felturbózva. De megkóstoltam (más tányérjából) a rántott borjúlábszárat is, ami finom volt, de Nekem túl nehéz ételnek bizonyult, úgyhogy elég volt csak a kóstolás.
  • Egy gönci, helyi termelőtől sikerült venni 5 liter, 2 éves, díjnyertes barackpálinkát, 4.500 Ft/liter-ért. Ez lesz a húsvéti kínálgatósom :) 
  • Jókedvű út visszafelé, beszélgetés, tervezgetés, és felkérés egy május 23-i debreceni előadásra, a ,,Fiatalok és a kreativitás" c. témakörben.
Este 7-re értem haza. Itthon a húsvéti készülődésnek még semmi nyoma, se takarítás, se lakásdíszítés, se semmi :(
Így van ez, ha főállás mellet plusz munkát is vállal a NŐ.

2013. március 10., vasárnap

A vidéki vidékfejlesztés 2.

Az EU-hoz való csatlakozással beindult a nagybetűs FELZÁRKÓZTATÁS, sok-sok milliárdot lehet kipályázni mindenféle fejlesztésre. Ehhez igazodott egy új terület, sok-sok pályázatíró cég jött létre, akik szinte bombaáradatot zúdítottak a településekre, vállalkozásokra, cégekre, egyházakra stb. Ezerrel nyomulva keresik a megbízásokat, ingyen bevállalva a pályázatkészítést, és százalékos sikerdíjért, vagy a menedzsment feladatok ellátásáért kapnak majd jó sok pénzt (több millió Ft). 

A tapasztalataim ezen a területen különbözőek. 
  1. Dolgoztam már úgy, hogy  profi pályázatíró cég keze alá asszisztáltam, aki egy pályázati kiírással megbízást szerzett a profi marketingjével az ország számos településétől (60-80 pályázatot készített egyszerre). Mi a településekről adtuk az adatokat, a helyi információkat, ők pedig egy tematika szerint "egykaptafára" elkészítették a pályázatokat. Itt lent rengeteg munka volt vele, szinte 80%-ban összeállítottam a pályázatot, a profi cég pedig bekeretezte az ő sablonjával. Aztán jött az értékelés, és a sablonosság miatt sok-sok projekt kiesett. A mienk is. Néhány ilyen eset után megfogadtam, hogy nem dolgozok többé pályázatíró cég által vállalt munkában. Vagy megcsinálom Én, vagy csinálja más az asszisztálást.
  2. Dolgoztam csapatban, ahol az irányítás nem volt megfelelő, így hiába csináltam meg jól az Én részemet, ha mások ellazáskodták és nem érezték a munkájuk súlyát. Vagy elutasítás volt a hibák miatt, vagy belemásztam az általam nem vállalt területbe (pénzügy, építés stb.), de ez sok-sok éjszakázással, plusz munkával járt, amibe egy idő után belefáradtam. Az évek alatt egy "Emberkét" sikerült betanítanom, aki egy 27 éves természetvédelmi mérnök, de 5. éve itt ragadt a pályázatoknál. Egyre profibb, éppen a múlt héten számolta össze, hogy jelenleg 31 futó projektje van, de éjjel-nappal dolgozik, mert a jövőjét alapozza.
  3. Most egyedül dolgozom. Kevesebb munkát vállalok, de tudom, hogy az meg van csinálva. Ha valamit elrontok, magamat hibáztatom csak, és nem dolgozok mások helyett. Igyekszem bebiztosítani magamat egy főállással, és mellette plusz vállalásokkal keresek kiegészítő pénzt, ami összességében jóval több, mint a főállású bérem.
Előnyömre válnak az alábbiak:
  • Kiképeztem magamat az évek során, hogy minden területen nagyjából képbe legyek. 
  • Ismerem a pályázatkezelő szervek munkáját, mert 2 évig LEADER munkaszervezet vezető voltam, ahol vidékfejlesztési pályázatokat kezeltünk. 
  • Ismerem a pályázati értékelést, mert 3 évig pályázati szakértő voltam humánterületen, tudom, hogy mire kell figyelni, mert mit figyelnek az értékelők. 
  • Előnyömre válik, hogy ismerem a pályázati rendszer ezen folyamatait, így magabiztosan tudok kommunikálni bárkivel, és mindig meg tudom szerezni a szükséges információkat a munkámhoz.
 A rendszerben nem tetsző részek:
  • A pályázatok értékelésére a politika nagyon rátelepült. Azok a projektek kapnak leginkább támogatást, amelyek mögött úgymond "háttérszél" van. Sok projektem kiesett az értékelés során, amit olyan településnek készítettem, akinek a vezetése mondjuk nem kormánypárti volt, pedig a pontozása alapján bent kellett volna maradnia. 
  • Mivel a nagy pályázatíró cégek bevállalják, hogy ingyen elkészítik a pályázatokat, csak kapják meg a munkát, és majd ha nyer a pályázat, akkor kapnak pénzt belőle,  így néhány éve nekem is így kell munkát vállalni, mert a megbízóknak ez kedvezőbb. Csakhogy a pályázati ügyintézés eléggé hosszadalmas, a benyújtástól a döntésig 6-8-10 hónap is eltelhet, így pénzt jóval a munka elvégzése után látni belőle. 
  • Kemény határidők, amikor éjjel-nappal dolgozni kell napokon keresztül, fáradtan nagyobb a hibázás, és nem lehet mindig a magad beosztásában dolgozni, ha ki vagy szolgáltatva más feladatot ellátó embereknek is (tervezőmérnök, árajánlatot adó cégek stb.)
Bea kérdésére válaszolva: Milyen legyen egy jó területfejlesztő mérnök? 
  • Legyen elkötelezett a fejlesztésekkel kapcsolatosan, legyen az bármilyen szeretett terület. Lássa meg a lehetőségeket, és legyenek jó ötletei, javaslatai a fejlesztésekhez.
  • Az önmenedzselő képesség elengedhetetlen. Nem lehet labdába rúgni, ha nem tudod magadat eladni, ráadásul, ha nincs szakmai referencia mondjuk egy kezdő mögött, az még nehezebbé teszi a dolgokat.
  • Jó kommunikáció, magabiztos fellépés, határozott információátadás. Ehhez alaposan ismerni kell a pályázati területeket, az utolsó betűig a pályázati kiírást és a kapcsolódó dokumentumok tartalmát, elkészítésének folyamatát.
  • Nagyfokú alkalmazkodó képesség, tudni kell igazodni a folyamatos változásokhoz. A politika gyakran átrendezi ezt a területet is. Napi szinten változó jogszabályok, kezelőszervek, elektronikus felületek stb.
  • Kitartó és türelmes munkavégzés, amikor a határidő miatt még hétvégén is munka van reggeltől estig. És az elfogadás, amikor elutasítják a pályázatot, nem nyer, és nincs pénz ezért a sok-sok munkáért :(  
Erre a területre bekerülni, és jó szakemberré válni nem egyszerű feladat. Célszerű ismerőst keresni, akinek van tapasztalata és esetleg be tud vinni egy jól működő rendszerbe. Ismeretlenül, önéletrajzok bombázásával nagyon nehéz bekerülni egy-egy jó csapatba.
A betanított "Emberkémet" magamhoz vettem még 20 éves korában, és apránként mutattam meg neki ennek a rendszernek a lehetőségeit, kezdve ifjúsági programok pályázatával. Nagyon érdekelte a pályázatíró terület, és nagyon meg akart felelni mindennek, rengeteg munka van mögötte. Mára a térség egyik profija, de az önéletrajzok benyújtásával, ismerős nélkül, még a meglévő tapasztalataival sem tudott a térségből elmenni, máshol munkát vállalni.

Az Én tervem, hogy elhagyom ezt a területet, ebben az évben lezárulnak a futó projektjeim, és már januártól nem vállaltam pályázatírást sem. De jó terület, aki szereti minden részét, a sikerekkel és a kudarcokkal egyaránt. Nekem elég volt belőle ez a 8 év.

2012. szeptember 21., péntek

Vidékfejlesztés



Remek napjaim voltak a hét közepén, ilyenkor mindig megerősítem magamban, hogy jó dolgokat csinálok, és ezt szeretem. A szerdai nap volt igazán kedvemre való, mert korán reggel Debrecenbe autóztam, majd együtt indultunk három útitárssal Kékedre, egy, a szlovák határ szélén lévő zempléni kis faluba, ahol csak 270 ember él. Már az út is nagyon szép volt: Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúnánás, igazán hangulatos városok, mindenhol építkezések, útlezárások, terelők…, ami kicsit bosszantotta a sofőrt, mert több mint egy óra csúszásunk lett a végére, de jó volt nézni, ahogyan épülnek-szépülnek az ország városkáinak főterei, közintézményei és útjai. (Megjegyzem, településfejlesztőként ismerem az érem másik oldalát is, és tudom, hogy ezek a nagy beruházások hogyan történnek, milyen háttéralku van egy-egy nagy projekt mögött, de ezekkel nem akarok foglalkozni, mert ezek nem érdekelnek.) A lényeg az, hogy ha elkészülnek, akkor széppé és élhetőbbé teszik majd a vidéket.
Tiszalökön komppal át a Tiszán, aztán a Hernád, és a Bodrog folyó közti Zempléni-hegységen autóztunk végig, Tokaj-hegyaljai borvidék, Tarcal, Mád, Tállya boros pincesorai, Boldogkőváralja, Vizsoly, Abaújvár és végül Kéked, hogy csak néhány települést említsek az odavezető útból. 
Még nem jártam Kékeden, de egy nagyon hangulatos kis falu, ahová intenzíven megkezdődött a szlovákok „betelepülése”. Az elöregedett parasztházakat veszik meg é újítják fel a betelepült szlovákok, és használják hétvégi pihenőhelyként, amire tökéletesen megfelel ez a környezet. 
Mit keresek Én itt? 
Tavaly nyáron pályázatot írtam egy debreceni egyesületnek, aki ebben a faluban vett egy régi épületet, amiből ifjúsági szálláshelyet akar kialakítani, táborozni, túrázni (bakancsos, vízi, kerékpár), művészkedni, alkotni és zenélni vágyó ifjúsági és egyéb csoportok számára. Nos, ennek a megvalósítását kezdtük most el, és ezt a projektet Én menedzselem. 

A régi típusú parasztháznak, ami felújításra kerül, van egy különleges hangulata, ami külön varázslatossá teszi ezt a projektet, és úgy döntöttem, hogy ennek az átalakulását ebben a blogban közzéteszem, úgyhogy megismerheted a vidékfejlesztésnek ezt az oldalát is. A házhoz tartozó udvar és kert tele gyümölcsfákkal, cserjékkel, bokrokkal, erdei fenyővel és növények sokaságával. A terep megismerése, és egy rövid egyeztetés után egy másik projekttervezésbe is belecsöppentem. Szintén turisztikai fejlesztés, egy 17 hektáros területen lovas turizmust akar kialakítani egy vállalkozó szellemű fiatal házaspár. Megnéztük a területet és megmutatták a már elkészült tervrajzokat, ahol istállók, több százméteres fedett íjászpálya és egyéb kiegészítő létesítmények gazdagítják majd ezt a csodás erdei, hegyes-völgyes területet.  
Legnagyobb meglepetésemre a fiatal házaspár ott az erdőben, jurtában lakva, nomád lovakkal és háziállatokkal körülvéve élik a mindennapjaikat. Betekinthettem egy valóban lakóhelyként használt jurta belsejébe, és sok-sok kérdésemre kaptam választ, amikor erről az életformáról érdeklődtem. Már 8 éve élnek így, és a tervezőmérnök végzettségű fiatal nő az idén befejezi a főállású mérnöki munkáját, és csak ezzel a nomád élettel és a tervezett lovas turizmussal akar foglalkozni.
Mit mondjak! Ez egy olyan életforma, amihez egy kicsit kattantnak kell lenni. Ez számomra jó lehet egy hosszú hétvégére, vagy egy rövidebb nyaralásra, mert őrült jó a hangulata, az erdő, a természet, a csend, a levegő… De hogy így élni! Na, ez nem nekem való életforma. De csodálom azokat, akiknek ez az.

Készítettem néhány fotót erről a napról, felújítás előtt álló parasztházról, a jurtáról, az állatokról.




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...