A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munkanélküli. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munkanélküli. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 16., szerda

Munkanélküli vagyok!

Ez egy nagyon hosszú bejegyzés lesz, olvasói kérésre!


Manapság már nem nagy cucc, ha az ember munkanélkülivé válik, mert tudomásul kell venni, hogy ez a rendszer ilyen. Eléggé ki vagyunk szolgáltatva a munkáltatóknak, bár van, amikor inkább rajtunk múlik, és mi döntünk amellett, hogy váltunk, és persze nem biztos, hogy rögtön munkát is találunk.
A rendszerváltás óta már többször voltam munkanélküli, a leghosszabb időtartamom 6 hónap volt, mert aki keres, az előbb utóbb talál. Ezeket az időszakokat a munkakeresés mellett mindig igyekszem a magam hasznára is fordítani, és olyan dolgokat csinálni, amikre munkahely mellett ritkán, vagy nehezen tudnék időt szakítani.
Most nem az álláskeresési technikáimról írok, de ha érdekel Titeket, arról is szívesen beszámolok, hanem inkább arról, hogy hogyan lehet ezt az időszakot úgy megélni, hogy hasznod is legyen belőle. És itt most nem a konkrét anyagi haszonra gondolok, mert az lényegesen kevesebb ebben az időszakban (a bevételem 3 hónapra lecsökken egy szintre, ez az álláskeresési járadék időszaka, aztán pedig még lejjebb, a munkanélküli segélyre).
Engem soha nem frusztrált az a tudat, hogy munkanélküli vagyok és mindig találtam élvezhető dolgokat, mint ahogy most is. Ha meg tudod csinálni azt, hogy ne görcsölj ezen az állapoton, sokkal könnyebben meglátod a lehetőségeket, nyitottabb vagy sok mindenre és gyorsabban történik minden körülötted.
Ezt tudatosan legutóbb úgy teszteltem, hogy tavaly, 2012. január 15-én közös megegyezéssel megszűnt a munkaviszonyom az adott munkahelyen, egy faluház vezetője voltam és 8 hónap után Én kértem így. Több okom is volt rá: egyrészt a napi 30 km ingázás oda-vissza, de a fő ok az volt, hogy túlságosan korlátozva voltak a programszervezési elképzeléseim, ami néhány hónap után egyre nyomasztóbbá vált és kezdtem nagyon nem jól érezni magamat ebben a munkában. Mivel ekkor már az önfejlesztésemben eléggé előrehaladott állapotban voltam, így nem sokat hezitáltam és magabiztosan mertem vállalni a döntésemet. A családom és a környezetem megdöbbenésére, mert azért itt a Nyírségben nagyon nagyarányú a munkanélküliség, az emberek összetett kézzel imádkoznak a munkalehetőségekért, Én pedig ott hagyok egy állást úgy, hogy nincs helyette másik! Nem értették mi történik velem.

A munkaügyi-központos regisztráció után arra fókuszáltam, hogy 3 hónap alatt új munkát kell találnom. Munkanélküliként ugye nem lehet semmi más bevételed, így ilyenkor szüneteltetni kell a másodállású vállalkozást és az őstermelőséget is (nekem mindkettőből van plusz bevételem), és ez az a 3 hónap, amikor aránylag még elfogadható összeget kaptam a munkakeresésért (nettó 93 ezer).

Ekkor már tudtam magamról, hogy más területű dolgok érdekelnek, és afelé kellene lépéseket tennem (ez a life-coachság), de még nem volt megfelelően előkészítve az akkori élethelyzetem arra, hogy lépjek, és könnyelmű, elhamarkodott döntéseket nem akartam hozni.
Elkezdtem az álláskeresést, minden nap tettem érte egy kicsit, de maximum 2-3 órát áldoztam rá addig, amíg szükséges volt. A többi időt pedig arra használtam, amihez éppen kedvem volt. Ekkor már elméletben megismertem a gondolat erejének használati módszerét, de élesben ez volt az az időszak, amikor elkezdtem próbálgatni.
Szóval fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ez minden körülöttünk történő dologra kihat, és ezt tudatosan már egy éve tesztelem. Bár most már ez nem is teszt, hanem életformámmá alakítottam a jó érzetet. Csak erre koncentráltam.
ÉREZD JÓL MAGAD A BŐRÖDBEN ITT ÉS MOST!
És sokat mantráztam, főleg ilyeneket, és ezekhez hasonlókat:
  • Olyan lehetőséget kapok, ami ebben az időszakban a lehető legjobb a számomra.
  • Körülöttem minden úgy alakul, hogy a javamat szolgálja.
  • Az adott pillanatban tudom, hogy mit kell tennem a leendő állásom érdekében.
Munkanélküliként otthon, smink és kiegészítők nélkül,  jókedvűen :)
Annyi mindent lehet csinálni az extra szabadidővel, ami ránk zúdul ebben az időszakban:

  • Ha már tudod, hogy miket szeretsz csinálni (mert mondjuk már leírtad a Who I am? alapján), akkor könnyű dolgod lesz. Kezd el csinálni azokat a dolgokat, amiket oda leírtál.
  • Fejleszd magad, erősítsd az önbizalmadat, az önértékelésedet egy-egy neked tetsző technikával. Írogasd le a kérdésekre a választ magadról, fedezd fel újra önmagad! Ez játéknak is jó, sok mindennel szembesítheted magadat, amit felhasználhatsz a jövőd tervezésére.
  • Tervezd a jövődet! Tűzz ki célokat! Készíts álomtablót, vágytérképet, kezd el az álomnaplód vezetését. Most van idő régi magazinokat lapozgatni, nyirbálni, ragasztani, álmodozni. Ha még nem vagy jártas benne,  akkor válassz ki csak egy adott területet, mondjuk hogyan szeretnél kinézni 1 év múlva és ezt kezd el részletesen megtervezni. Gondolatban még csak nem is kell a munkahelykereséssel foglalkoznod. Ez engem mindig kikapcsol teljesen. 
  • Kezdj el egy új szokást! Ha valamit 21 napon keresztül rendszeresen, napi ismétléssel csinálsz, azt szokássá alakíthatod, és igényed lesz rá, úgyhogy csak az első 21 nap a kitartást igénylő időtartam. Otthoni torna: zumba, jóga, pilates – engem ezek érdekelnek, de bármi más lehet, a youtube-n találsz rövid (15-20 perces) gyakorlatokat. A kedvencem: Kedvenc 1. és Kedvenc 2. és ehhez hasonlóak.
  • Kreatívoskodj, alkoss! Amit szeretsz csinálni: kötés, horgolás, gyöngyfűzés, festegetés, új technikák kipróbálása, főzés, fotózás. Én ezeket a munkálatokat részleges meditálásnak hívom, mert tényleg ilyen funkciójuk van. Lazítanak, kikapcsolnak a hétköznapi esetleges stresszből, kiürült tudattal teszed a dolgodat és ömlenek az új ötletek a fejembe. Csak figyelni kell rájuk, és mindig előjön valami a tudatalattiból, amiből komoly dolog is adódhat, ha figyelsz rá.
  • Rendezgesd a lakásodat, a holmijaidat. Fényképválogatások, ruhatár rendezés, számlák-szerződések-dokumentumok rendszerezése stb. Amit már régóta halogattál, most megcsinálhatod.
  • Önsztájlisztkodj! Vedd elő a ruhatárad minden nagyobb és apróbb darabjait. Kombináld össze azokat is, amiket eddig nem tudtál elképzelni együtt. A mai divat kissé eklektikus, és ettől izgalmas. Együtt lehet viselni teljesen eltérő holmikat is, nem kell mindig a harmonizációra törekedni. Most felpróbálhatod, akár le is fotózhatod magadat a tükörben és megnézheted, hogy melyik cucc hogyan áll rajtad. 
  • Próbálj ki új sminkes praktikákat! Felviszed, lefotózod magadat, leszeded. Felviszed, lefotózod magadat, leszeded…. Aztán eldöntöd, hogy melyik az, amit becsempészel a valós használatba is.
  • Menj emberek közé és beszélgess! Persze nem nagy dumálós pletykálkodásokra gondolok, hanem néhány órás városi csatangolásra, ahol lehet egy-két mosolyt fakasztó, pozitív megjegyzésed az üzletekben dolgozóknak, a villamosmegállóban várakozóknak, utcán ugrabugráló gyerekeknek stb. Ezzel melegíted kicsit a lelkedet is. 
  • Kapcsolódj be önkéntes munkába! Tedd magad hasznossá, ismerkedj meg emberekkel, láss más-más élethelyzeteket, amelyekből plusz energiát meríthetsz.
  • Készíts filmes naplót! Tölts le, és nézz meg mondjuk Oszkár-díjas filmeket és készíts évek és kategóriák alapján naplót róluk úgy, mint iskolás korodban az olvasónaplót a kötelező olvasmányokról. Ezzel bővíted a tájékozottságodat, később társasági beszélgetéseknél nagy hasznát veheted majd az így szerzett információknak. Én így néztem meg sorban a Harry Potter és a Gyűrűk ura sorozatokat is, amivel sikerem van a fiataloknál, mert nem is gondolnák rólam, hogy képben vagyok a szereplőkkel, és az egész történettel kapcsolatosan. Ez nem jellemző a szülői korosztályra. 
  • Olvass életmódblogokat, inspirálnak, energiát adnak, választ kaphatsz igazi tapasztalatokból a kérdéseidre. Vagy kezdj el blogolni. Nagyon klassz hobbivá válhat. Nekem tutira bejön :)
  • Ezernyi variáció van még: olvass könyvet, puzzle kirakózz, játssz a gyerekeiddel, cicáiddal stb. csak örömmel csináld! Mert ezzel, a laza örömérzettel olyan energiákat szabadítasz fel, amelyek csak a javadat fogják szolgálni.
2012. február végén már tudtam, hogy meg fogok kapni egy szinte magamnak csinált állást április 1-től (csak egy kérdés volt egy adott pillanatban, amit elindítottam egy körjegyzőnek, aki 3 falu körjegyzője: Miért nem alkalmaz a 3 falu együtt egy településfejlesztőt, önkormányzatonként harmadrésznyi bérköltséggel? És egy hónap múlva már alkalmazták). Úgyhogy sikerült a tervezett 3 hónapos munkanélküli időn belül munkát találni. Igaz, hogy csak 8 hónapra (december 31-én véget ért), de most egy egyhónapos januári pihenő után újra itt a következő, amit megint csak magamnak csináltam (elvégre ezeket mantráztam :)
Erről majd folyamatosan írok.

Remélem segítettem azoknak, akik kicsit elkeseredettek a munkanélküli helyzetük miatt. Ez egy új hozzáállás, de ez Nálam működik, és élvezem a működtetését :)

2013. január 7., hétfő

Munkanélküli élethelyzet - jó vagy nem?

Egy életmód blogban úgy gondolom, hogy nem csak a szép és jó dolgokat kell megmutatni, mert a hétköznapok nem csak ebből állnak, hanem az elgondolkodtató, kicsit szomorú élethelyzeteket is, mert ez is hozzá tartozik az élethez.
Különleges helyzetbe kerültem. Január 2-a óta munkanélküli vagyok, és önkéntesen végzem azt a projektelőkészítést, amiben február 1-től (várhatóan, de ez már a harmadik módosított kezdési időpont) főállásom lesz. Az önkéntes munkámhoz hozzátartozik az, hogy a projekt 13 fős csapata összeálljon úgy, ahogy azt az EU (Európai Unió) előírja. A múlt héten álláshirdetéseket adtam fel a megyei napilapokban, hogy a még hiányzó két főállású, szociális felsőfokú végzettségű esetmenedzseri állásra megtaláljuk a megfelelő szakembereket.
A hirdetés megjelent 3X, a jelentkezők beküldték a szakmai önéletrajzukat, és személyes meghallgatásra hívtam el ide a falunkba 12 jelentkezőt. Az első meghallgatás ma reggel 8 óra volt 6 fővel, a következő szerdán lesz.
Számomra megdöbbentő és elgondolkodtató élethelyzetekkel szembesültem ma.
A jelentkezők diplomás, a falutól 40-50-80 km-re élő emberek, és felvállalják egy 150 ezer Ft-os bruttó béréért azt, hogy napi szinten utaznak ide a faluba és vissza az otthonukba, csak legyen végre fix munkahelyük. Az sem baj, ha a minimálbér nettója, vagy volt aki már annak is örülne, ha legalább 50 ezer Ft marad meg havonta, mert az elmúlt időszakuk reménytelen munkakeresése, a cégek minimálbéres, több műszakos kihasználása megviseli Őket. 40 év alatti, városban élő (Nyíregyháza, Tiszavasvári, Nagykálló) nőkről, anyákról beszélek, akik a családjuk mellet bevállalják még a napi ingázást, a kevés nettó bért is, csak munkájuk legyen. 
Én most úgy vagyok munkanélküli, hogy tudom, hogy újra lesz főállású munkám, és persze azért kapcsolódva egy céghez maszekban dolgozok más projekteken is (pályázati menedzsment, programszervezés), és a háttérben itt van a Párom, akinek a mezőgazdasági bevétele azért nem engedi, hogy teljesen lecsússzon a családunk. De az, akinek tényleg semmi más bevétele nincs, a férj is munkanélküli, vagy közmunkás, és teljesen nem tudják, hogy hogyan tovább, a kifizetetlen számlák halmozódnak, a gázt már kikapcsolták, élni kell, de egyre csökkenő színvonalon, idegesség, frusztráció a családban, a párkapcsolatban... 
Szóval megint csak oda lyukadok ki, hogy legyek nagyon hálás, hogy így alakul az életem. És talán úgy könnyebben lehet értékelni a saját helyzetemet, hogy szembesülök azzal, hogy másoknak milyen hétköznapi problémái vannak.
Legyek hálás azért, hogy az otthonomban meleg van, vizünk, áramunk, internetünk van, olyan ételt eszünk, amit szeretnénk, autóink vannak, eljárhatunk wellneszezni, a gyerekeinket támogatni tudjuk a tanulásban, egészségesek, nyugodtak és energikusak vagyunk.

Megjegyzés: 
Hiszem, hogy a pozitív gondolkodásom miatt alakul így az életem. Arra fókuszálok, hogy mindig a számomra és a családom számára a legjobb helyzetet adja az élet, és az Én tennivalóm csak annyi, hogy elfogadjam a lehetőségeket, és élni benne úgy, hogy örömöt találjak az adott jelenben, a pillanatokban.
És tudom, hogy ez így van jól!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...