A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jó nap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jó nap. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. február 22., vasárnap

Újra BLOG! :)

Másfél éve nem írtam egy bejegyzést sem ebben a blogban, és nem is törődtem vele még annyira sem, hogy rákukkantsak. Néhány hete léptem ide újra, hogy nosztalgiázzak egy kicsit, és visszanézve a blog statisztikáját nagyon meglepődtem. 
2013. szeptemberében, amikor az utolsó bejegyzésemet közzétettem, 42 ezer oldalmegjelenítés volt, most pedig 62 ezer. A statisztikai görbe havonta 1500-2000 oldalmegjelenítést mutat, ami azt jelenti, hogy a blogot még ma is olvassák olyanok, akik az aktív időszakban még nem követtek. 

Na, ezzel a felismeréssel kezdődött az örömködésem!!! 
És amikor már jól kiörömködtem magamat kezdődött a már jól begyakorolt önmegfigyelésem.

Mit mutat ez nekem?

  1. Nagyon szerettem a blogot vezetni. Igaz, hogy csak próbaként kezdtem el, amikor tapasztalatokat keresetem más, számomra új tevékenységekben, de megfogott a blogvezetés összetettsége: egyediség, alkotás, önmegvalósítás, tanulás, másokkal megosztás, kommunikálás, csapathoz tartozás, fotózás ... Mindezeket úgy, hogy minden engem érdeklő területet bele tudok hozni: életvitel, divat, kreatívság, hobbi, lakberendezés, belső formálódás, nőiség, család, vidéki lét, munka, aktualitások ... és még sorolhatnám :)
  2. A tesztidőszakban nagyon szerettem csinálni, akkor miért hagytam abba? Ezt is megmagyaráztam akkor, hogy csak kipróbáltam. Igen ám, de ha valamivel még van dolgunk, az előbb-utóbb visszatér. Most ez a blogvezetés erősödik bennem egyre jobban. A gondolataimban folyamatosan előtérbe kerül, már néhány hete nem tudok szabadulni tőle. Érzés, amire figyelek, ami irányt mutat! 
  3. Ha az elmúlt másfél évben annak ellenére, hogy egy sort sem írtam, mégis ennyien olvasták, akkor feltehetően érdekli az embereket az, amit itt a blogon, ilyen formában közlök. Ha pedig érdekli őket, és én szeretem csinálni, vagyis jó érzést nyújt számomra a blogolás, akkor nem kérdés, hogy folytatni kell! 
Életfeladatomat is megtaláltam menet közben, erről írtam is egy posztot az önfejlesztő blogba Az új kezdet címmel. 

Örülök, hogy újra itt vagyok! :)

2013. július 25., csütörtök

Mérlegelés jókedvvel

Újra itthon vagyok a megszokott hétköznapi létemben, és teljesen össze vagyok zavarodva attól a sok-sok tapasztalattól és információtól,  ami az elmúlt két hétben ért.
Kezdődött ugye az öt napos önismereti tréninggel, amiben a társas kapcsolatokban való részvételemet, a más emberekhez való viszonyomat cincáltuk szét csoportosan, vad idegen emberekkel. Aztán ott volt az érzelmi intelligencia fejlesztése, ami egy teljesen új területet nyitott meg előttem, különösen a saját magam vakfoltjairól való szembesítéssel (vakfolt a személyiségünknek az a része, amit mi nem ismerünk magunkról, de mások számára egyértelmű, ők látják, de mi nem).
Mind ezután, egy hét Németország legnyugatibb részén, ahol olyan az életszínvonal, amilyenről mi itt Magyarországon csak álmodhatunk, és ahol a jövőmre nézve lehetőségek sora tárult elém néhány nap alatt.
Köln, 2013. 07. 21.

Mit is tegyen az ember, ha hirtelen ennyi minden beáramlik hozzá? Hogyan döntsem el, hogy hogyan is legyen tovább? Mi legyen az eddig jól felépített terveimmel? Merjek nagyot lépni, és váltani? Ugorjak, vagy még fejlesztgessem a kis sínautómat (Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz c. könyvében leírtak szerint)?

Amikor már annyira magabiztosnak gondoltam magamat a jövőmet illetően, akkor jön egy ilyen két hét, amikor minden összemosódik, minden kesze-kusza lesz, és itt állok teljesen tanácstalanul.
Ilyenkor az a legjobb, ha időt hagyunk magunknak arra, hogy feldolgozzuk, átgondoljuk, mérlegeljük a történteket. Még az is belefér, hogy új terveket állítsunk fel, mert a terveket rugalmasan kell kezelni, hogy a változásokat bele tudjuk építeni. Mivel minden okkal történik, ennek a két hétnek is meg van a miértje!

Ehhez a mérlegelős időszakhoz ezt a fotót használom inspirációnak. 
Érdemes néha Miki Egérrel is megkonzultálni az élet nehéz dolgait, ha már a jókedvű élet mellett tettem le a voksomat :)

2013. július 14., vasárnap

Közösségerősítés Twisterrel

Az egyik legtutibb szabadtéri kikapcsolódás a bográcsozás. De ez lehet grillezés, vagy tárcsánsütés is, a lényeg, hogy a friss levegőn töltsünk el együtt sok-sok órát. Ez történt pénteken, amikor egy remek hangulatú közösségerősítő programot hoztunk össze a kollégák számára. 
A közös főzés mellett persze a kiegészítő játékoknak is  nagy szerepe van, mert lehet velük a hangulatot fokozni rendesen. 

Én most a Twister nevű játékkal rukkoltam elő, ami házilag is könnyen elkészíthető. Valamikor  réges-régen Én is készítettem egyet a gyerekeim számára egy egyszerű lepedőből, amire ráférceltem a színes kartonanyagból kivágott köröket. Akkor még újdonság volt ez a játék, de emlékszem, hogy nagyon élveztük mindig :)

Kellemes időben együtt a csapat / Csülökpörkölt a szakmai vezetőnk specialitása. Ezt mind megettem, mert nagyon finom volt, és az egészséges életmódhoz nálam hozzátartozik a remek hangulatban készített és elfogyasztott kalóriabomba kaja is :)))
Ugye átjön a képeken, hogy mekkora hangulatot csinál ez a játék. Mindenki dőlt a röhögéstől :))) Ez igazán megerősíti a kollégák közötti kapcsolatot.

2013. június 17., hétfő

Jókedvű hétfő

Egy kis vicces cukiság, hogy jól induljon a hét :)
Mit szólnál hozzá, ha a lakásod vagy a munkahelyed ablakában egy ilyen kaktuszcsapat biztosítaná a folyamatos jókedvet. Bár, a feng shui szerint ez a növény negatív energiát áraszt a szúróssága miatt, de a mosolygás, amit kiváltanak belőlünk ezek a vidám kaktuszszemek, szerintem átformálják a nem túl jó energiákat.

2013. június 3., hétfő

Új falusi program az egészségért

Minden falu központi részén van sportpálya, legalábbis mindenhol van, ahol Én eddig megfordultam. Igaz, van ahol elhanyagolt, lepukkant állapotú, mert ott a helyi Polgármester nem igazán sportkedvelő, és nincs a faluban olyan emberke, akinek fontos lehet, de van, ahol virágzó életet él. 
Ahol Én lakom, ez utóbbi az igaz, mivel aktív focista élet zajlik rajta. A hétvégeken bajnoksági meccsek, a hétköznapokon pedig rendszeres edzések: foci-suli, ifi csapata, felnőtt csapat edzései.
Ápolt és szép zöld a fű, a körbekerítés miatt pedig biztonságos és védett a pálya, ami azért fontos szempont, mert a tegnapi meccsfotózásom közben egy új ötlet erősödött fel bennem.

Elindítok egy falusi futóklubot :) 

Már régóta tervezgetem, hogy jó lenne elkezdeni futni, mert eléggé gyengének érzem az állóképességemet,  és egy kis vitálkapacitás növelés sem árt, a füvön való futás pedig kifejezetten jó az ízületeknek, ami minden korosztály számára előnyös, de negyvenen túl kifejezetten kíméletes. 
Bár a futás nem egy közösségi sport, mégis úgy gondoltam, hogy a saját futásomba bevonok másokat is. 
Ennek több oka is van:
  • A kezdetben, amikor még nem alakul erős szokássá bennem a futás, nem lesz olyan, hogy ,,ma nincs kedvem  futni", mert tudom, hogy rám vár majd mindenki, mert Én kezdtem el az egészet és nálam van a pályakapu kulcsa. Tehát, tudatosan bebiztosítom magamat saját magam ellen :)
  • Lehetőséget adok másoknak is az egészséges életmódra. Akik nem merték elkezdeni a futást, mert ,,mit szól majd a falu", azok most félreteszik ezt a berögződött mentalitást, és csatlakozhatnak, mert felbátorodnak azon, hogy többen is együtt futunk. Így könnyebben lehet kezelni a ,,falu szavát", ami nálam egyáltalán nem okoz már gondot, de sok embernél igen.
  • A rendszeres találkozás lehetősége egy kis közösséget kezd el formálgatni, amiből bármi alakulhat majd. Az ilyen közösségek mindig értékesek egy falu életében.
Ma reggel a kollégák között dobtam fel a labdát: Kinek van kedve esténként futni egy kicsit a sportpályán?
Aztán megbeszéltük, hogy este fél nyolckor találkozunk és elkezdjük a  rendszeres mozgást.

Nincs futócipőm, és nincs extra futócuccom sem. Egy egyszerű sportcipőt, egy leggings-et és egy kapucnis melegítőfelsőt húztam magamra, és mivel kicsit szemetelt az eső, az Ádám régi kapucnis széldzsekijében pattantam biciklire, és eltekertem a kb. 800 m-re lévő sportpályára.
Négyen voltunk: két húsz éves fiatal lány, egy 50 éves férfi kolléga és Én. Háromszor futottuk körbe a 400 m kerületű pályát. Az első kör futás után félkör intenzív gyaloglás, mert egyszerre nem bírtuk szusszal, majd újra futás. Ez volt az első napi teljesítményünk, aztán hazabiciklizés.
Kíváncsian várom, hogy milyen ütemben fog bővülni az érdeklődő futók száma a szájról-szájra falusi marketinggel.

Tulajdonképpen jó érzés, hogy mindig van lehetőségem megcsinálni azt, amit fontosnak tartok, amit AKAROK, legyen az munka, kikapcsolódás, egészség vagy bármi más :) Csak meg kell látni a lehetőségeket és ki kell használni, a magunk javára fordítani.


2013. május 26., vasárnap

Gyerekkívánságok

A jó időben érdemes kihasználni minden lehetőséget, hogy a szabadban, a friss levegőn tartózkodjunk. Társasággal, párban vagy csak egyedül, mindenhogyan jó az ég alatti feltöltődés. 
Én is kihasználtam, hogy kisütött a nap, és elmentem a falu közepén lévő tóhoz fotózni. Mondanom sem kell, gyereknapon sok-sok gyerek volt a sok-sok horgász között. 
 
Az egyik horgász kifogott egy halat, és megkért, hogy tegyem bele a varsába. Közben odajött egy kislány, aki közelebbről is meg akarta nézni a kifogott halat. Ha pedig már megnézi, akkor érdemes volt egy kicsit érdekesé tenni azt a megnézést :)
,,Ez az a mesebeli halacska, akitől kívánhatsz hármat és teljesülni fog!" - mondtam.
A kislány arca felragyogott, de 2,5 évesen még nem tudta megfogalmazni a kívánságait. Viszont a mosolya elárulta, hogy ezernyi kívánság van a fejecskéjében, mert még GYEREK.

Nekünk felnőtteknek mennyi és milyen minőségű kívánságok vannak a fejünkben?

2013. május 13., hétfő

Programelőkészítés

Igazán jó napjaim vannak mostanában. Reggeltől estig nincs megállás, történnek a jobbnál jobb dolgok, és élvezek minden pillanatot.
Most éppen egy kétnapos közösségi program előkészületeit végezzük Andrissal (Ő az a fiatal, akivel 10 éve együtt dolgozunk, az ifjúsági egyesületben is és a vidékfejlesztésben is). 
Nagyon jó falusi közösségfejlesztői vetélkedőt találtunk ki két évvel ezelőtt, aminek a címe:
"Utcák harca, avagy a szomszédom az ellenségem" 

Ezt a programot évente szervezünk meg pályázati forrásból. Az idei fordulót a Zemplénben tervezzük, pontosabban Miskolctapolcán egy kalandparkos versengést, bobozást, majd Szögligeten egy gyalogos- és egy kerékpártúrázást. Mindeközben állomásokon kell majd különböző ügyességi, erőnléti és okossági feladatokat teljesíteni.
Mivel már rutinos programszervező vagyok, tudom, hogy a jó szervezéshez hozzátartozik a program előtti helyszínellenőrzés. Látni kell, hogy a megtervezett, fejben összerakott feladatok teljesíthetőek lesznek-e az adott területen.
Szombaton három szervező fiatallal elutaztunk a Zemplénbe, és leegyeztettünk mindent, amit a programba beterveztünk. Végigjártuk a helyszíneket, megnéztük a terepet, lemértük az időt, szállást foglaltunk, étkezési helyszíneket egyeztettünk, eszközbérlések stb., mert a 2 X 15 fős csapat problémamentes versengését így célszerű előkészíteni. 
Nekem ilyen az egyik imádni való munka!
Kitalálás, tervezés, forrás előteremtés, szervezés, előkészületek, megvalósítás és örülni az eredménynek. 
Már előre látom, hogy a csapatok többgenerációs tagjainak mekkora élményt fog jelenteni ez a program is.
Alig várom a május 18-19-ét :)

2013. március 30., szombat

Csak nyugodtan :)

Volt időszak, amikor annyira igyekeztem, hogy minden úgy legyen körülöttem, ahogyan gyerekkoromban történt. Ez Húsvét körül a tavaszi nagytakarításra, a sok-sok kajaféleség elkészítésére, a lakás feldíszítésére stb. irányult. Ez persze olyan szinten, amilyen szinten elvártam magamtól, egy idő után nem ment. Munkahely, család, sokszor tanulás, pluszmunkák mellett képtelenség teljesíteni mindent. Ez gyakran kimerültséghez, idegességhez vezetett, és egyáltalán nem leltem örömömet azokban a dolgokban, amikben kellett volna. 

Mert mi van akkor, ha nem ragyognak az ablakok, ha nincs minimum 5 fajta húsétel, saláták a hidegtálon, és sütemények garmada sem áll, az egyébként szűkös hűtőszekrényben?

Itt a jó hír: NINCS SEMMI!!!!

Csak a mi fejünkben van a zavar attól, amit úgy gondolunk, hogy el kell várni magunktól, mert a gyerekkorunkból ezt hoztuk. De amint rájövünk arra, hogy ez másként is működtethető, attól kezdve arany életünk lehet :)))

Így vagyok ezzel mostanában. 

Jelenlegi húsvéti készülődős helyzetjelentésem:
  • A nagy bevásárlást csütörtök este intéztem Nyírbátorban TESCO, SPAR, Penny, mert csak ekkor volt rá időm. Itthon hideg kaját eszik már két napja mindenki, de most ez van.
  • Egyetlen ablakot sem tisztítottam meg még. Mára is csak azt az egyet terveztem be, amelyikben a cicák ücsörögnek, mert az elég maszatos.
  • Mivel tegnap délutánig dolgoztam, így a kaja előkészületek  estére maradtak: egy csokis és egy sima piskótatortalap kisütve, görögsaláta összeállítva, bárányhús feldarabolva, bepácolva. Közben zenehallgatás, és megkóstoltam a Kékedről hozott Gönci-barackpálinkát is.
  • Este 9-kor előszedtem a húsvéti dekorációsdobozokat, és feldíszítettem a meglévő díszekkel a tojásfát. Szerettem volna kreatívoskodni egy kicsit, és új ötletekkel frissíteni a lakásdíszítést, de most eddig még nem futotta rá az időmből.
  • A lakás szalad egy kicsit. Kb. két órát igényel majd az általános takarítás, ami a rendrakásból, portörlésből, porszívózásból és felmosásból áll. Reggeli után ezzel kezdek. Az ablaktisztítós és a minden szekrényt elhúzogatós rész még várat magára egy kicsit, mondjuk legyen már egy kis jó idő is, mert ilyen zimában ugye, nem lehet ablakokat takarítani. Tessék, meg is van az indok, hogy miért maradt el :))))
  • Délutánra marad a torta összeállítás (erdeigyümölcsös-joghurtos és gyümölcsös-túrókrémes), még egy majonézes saláta elkészítés, a gombás csirkemell, és a rozmaringos bárányhús elkészítés. Most nem lesz több ízesítésű töltött tojás, sonkatekercs, és az aprósütik is elmaradnak.
Semmi kapkodás, semmi izgalom, semmi lelkiismeret furdalás, hogy csak ennyi. Most ennyi és kész! És így is meg van a jókedvem, ami sokkal fontosabb mindenkinek, mint a roskadozó asztal és a csillogó lakás.

Ti mennyire veszitek komolyan ezeket az előkészületeket?

2013. március 18., hétfő

Jó nap???? Lássuk annak!


Egy pillanatkép a szombati napról. Délben, a mi kis nagyon napsütötte nappalinkban 13,3 fokban, takarókkal beburkolva vártam, hogy visszatérjen az áram. De hiába, második napja semmi :(

Csak javasolni tudom, hogy mindenki legyen nagyon hálás azért, amiért élvezhetjük a "mindennapi áramunkat", ami sokaknak egyenlő a "mindennapi kenyérrel". Most az Y-Z generációra gondolok főleg, akiknél három nap internet és telefonos Facebook-olás hiányában már komoly elvonási tünetek jelentkeztek. Ezt az unokahúgaimnál (15 évesek), az unokaöcsémnél (13 éves) tapasztaltam leginkább. Elégedetlenség, szitkozódás, nyomorult faluzás ... minden játszott!!! Nem egyszerű beláttatni velük, hogy vannak más értékek is a megszokottakon kívül.

Nálunk, ha nincs áram, akkor nincs fűtés, mert a keringetőszivattyú árammal működik, nincs telefon, nincs internet, nincs térerő, nincs semmilyen külvilági kommunikáció, nem tudtunk semmiről semmit két napig, nincs meleg víz, nincs mikró, nincs főzés és egy nap után még hideg víz sem volt, de még a hűtő tartalmát is a kutyák ették meg két nap után. És persze a faluba sem tud semmi bejönni, nincs friss kenyér, tej, orvosi ügyelet ... semmi. 

Egyre csökkenő lakáshőmérséklet, vasárnap reggel már 11,8 fokra ébredtünk. Pamutharisnya, cicanadrág, két melegítő alul, atléta, póló, póló, vastag-hosszú ujjú póló, kötött pulcsi, polárfelső, kendő a nyakban felül, és így jól éreztem magamat.
A Párom egész nap a juhoknál dolgozott, kézzel húzták a vizet a nagy falkának, mert a szivattyúhoz is áram kell, úgyhogy Ő nem fázott.
Ádám zsörtölődött rendesen, hogy mi a fenéért jött haza Debrecenből, mert vissza már nem tudott menni, ugyanis a hófúvások miatt az utak járhatatlanok lettek. A szakdolgozatán akart dolgozni, de nem tudott, így a hétfői határidő miatt aggodalmasodott. A fiatalok összegyűltek néhány óránként a kocsmában, és egy ott működő aggregátorról töltötték felváltva a telefonjaikat, hogy legalább játszani tudjanak valamivel, ha már térerő nincs, és a laptopjukat, hogy legalább egy-egy filmet tudjanak megnézni rajta. 

Én azt mondom, hogy örüljünk, hogy csak ennyi problémánk volt. Akiknél beteg ember van otthon, nem volt orvos, gyógyszer, akiknél kisgyerekek, hidegben eltölteni napokat nem egyszerű, akik ott rekedtek az utakon, családostul a hidegben ... soroljam. És még mindig van sok-sok település itt Szabolcsban, ahol még most sincs áram.
Gyertyafényben régen beszélgetett már ennyit együtt a család. Igaz, hogy átfagytam rendesen, talán mára már felengedtem, de ilyen napoknak is lenni kell, hogy jobban értékeljük, ami már megszokottként körülöttünk van.

2013. március 12., kedd

Jó hír!!!

Örömmel adok hírt arról, hogy a "Nőies, hétköznapi szett a téli szezonban" című pályázaton a beküldött divat-szettjeimet Soós Katalin stílustanácsadó a második helyen értékelte. 
Ez azért fontos Nekem, mert egyfajta visszajelzést kaptam egy szakembertől, hogy talán jól érzem a divat-stílus jegyeinek összeillesztését. Ezt tanulás nélkül, magamtól csinálom, ahogyan gondolom, hogy jók lehetnek együtt a darabok, és még soha, senki nem mondta, hogy jó, vagy nem jó. Úgyhogy ezzel egy kicsit tesztelem is magamat, és örülök, hogy jó úton haladok abban, hogy követem azokat a területeket, amikben jól érzem magamat. Ez pedig jelenleg a "divatgurus önsztájlisztkodás", amiről írtam az EVA WAYS -ban is.
Akkor még is csak van érzékem ehhez a területhez? Ez nagyon fellendített! KÖSZÖNÖM!


2013. március 4., hétfő

One day 1.

One day = Egy nap

Ezzel a címmel indítok egy olyan sorozatot, amiben a Pinterest fotóválogatásaimból állítok össze egy-egy kedvemre való napi mix-et, amibe lesz az időjáráshoz, vagy az alkalomhoz illő napi viselet, enni-innivaló szépítkezés, pihenés és egyéb inspiráló fotó. 
Nem kötöm ezt a sorozatot rendszeres napokhoz, lehet, hogy hétfőre-keddre, vagy éppen szombatra időzítem, attól függően, hogy mikor van valamilyen aktualitása: tavaszodik, jó idő van, fúj a szél, esik az eső, barátok jönnek, babaparti, kreatív-nap, ünnepnapok stb. 


Hétköznapra: szőrmés mellényke / zöldséges-túrós szendvics / medál hosszú nyakláncra / teadélután / bordó egyszínű lakk / esti jóga

2013. február 22., péntek

Egy újabb jó nap

A mai napom igazi felüdülés volt ezután a mozgalmas hét után. A projektünk egyik részprogramja egy Anyaközpont kialakítása. Ez egy olyan szociális szolgáltatás, ahol az anyák létrehoznak maguknak egy rendszeresen összejáró közösséget, ahol egymástól tanulhatnak, kicserélhetik gondolataikat, problémáikra szakemberek segítségét kérhetik.

A projekt elején fontosnak tartom, hogy az általam összeállított részprogramok gyakorlati részét úgy valósítsák meg a kollégák, hogy élesben is lássanak olyan programelemeket, amelyekben dolgozni fognak. Ez hatással van az egész munkavégzésre, ötletek generálására. Így meglátogattuk Miskolcon egy ilyen Anyaközpont közösséget, a Holdem Egyesületet és kikapcsolódásként csatangolhattunk egy kicsit a Miskolci Kocsonyafesztivál első napjának forgatagában.
 
Miskolc városa és a szociális munkatársaim szakadó hóesésben
Kézműves portékák: ékszerek, nemezáruk stb.
Készülnek a finom ételek és italok: forralt bor, puncs, gyümölcstea
 Hóesésben nézelődés, kóstolgatás, vásárlás. Jó kis közösségerősítő nap volt.

2013. február 17., vasárnap

Februári napfényáradat

A nappali napközbeni fényei
Tegnap is és ma is verőfényes napsütés volt itt a Nyírségben. Ettől jobb hétvégi ajándék így február közepén nem is kellett. A napfényhez társult a jókedv már reggel, amikor besütött a nap a keleti fekvésű hálószobába, és mosolygósan ébredtem, aztán amikor kihúztam a nappali sötétítő függönyeit, elárasztott mindent a fény. 
Így még a házimunka is jobban ment tegnap: takarítás, mosás, főzés, ma pedig egy kis udvarrendezés, gereblyézés, aztán a napsütéses nappaliban olvasgatás, kötögetés, cicasimogatás...
Igazi lazítás ebben a napsütéses otthonban. Imádom!


2013. február 15., péntek

Valentin-Nap az irodában

Tegnapelőtt írtam egy kommentet Via egyik "Miért ne?" Valentin-napi posztjához, mert a munkaidő végén olvasott poszt nagyon jó ötletet generált bennem.
Mivel új kollektíva állt össze és dolgozunk együtt immár 2 hete, arra gondoltam, hogy jó kis visszajelzés lehet mindenki számára, hogy egymásnak milyen oldalát látjuk így két hét után jónak és szerethetőnek.

Otthon számba vettem az idei kiürült befőttes üvegeinket, mert az alapgondolat, az ötlet alapján befőttes üvegekről szólt, de technikai akadály miatt úgy döntöttem, hogy egy nagy üveget jelölök ki erre a célra. 
Szépen feldíszítettem az otthoni kreatív fiókomból összeválogatott anyagokkal: fa-szívecskék és átlátszó szalagok kerültek az üvegre (a szívecskéket még tavaly vettem egy kreatív boltban, 15 db volt egy csomagban, és ezeket használgatom sok-sok mindenre - az idei adventi naptáron is ezek voltak rajta, ja és a hátoldalán öntapadó korongocska is van, így könnyen rögzíteni tudtam az üveg felületen).

Színes jegyzettömböt társítottam hozzá, aztán jött a játékszabály:
Egymásról írjunk jó, és szerethető dolgokat egy-egy kis cetlire, persze név nélkül. De akiről szól, annak írjuk fel a lapra a nevét, hogy tudja majd mindenki, hogy az róla szól. Addig gyűjtögetjük, míg tele nem lesz az üveg, aztán majd közösen felolvassuk, hogy mindannyian halljuk, hogy kinek milyen tulajdonságát tartja jónak a név nélküli munkatárs. 
Már el is kezdődött a cetliírás, a férfi kolléga volt a legaktívabb, mert ugye a NŐK-ről sok-sok jót lehet írni :)
Egy nap alatt ennyi színes cetli került az üvegbe.


2013. február 7., csütörtök

Irénke néni gombócai

Újra egy izgalmas nap van mögöttem, és mindjárt éjfél, de ezt még le kell írnom.

Ezerrel folyik az új munka, holnap projektnyitó rendezvény 120 fő részére, állófogadással, előadással, sajtótájékoztatóval és még a megyei Kölcsy-TV is itt lesz, szóval van szervezési feladatom bőven, de ez is a projektmenedzser munkája. 

Azért a munka mellett semmiképpen nem hagyom ki a szívmelengető kis félórámat, amit megint csak elém hozott az élet, vagy a jó gondolataim sokasága újabb jó dolgokat terel az utamba?

Elmesélem. 
A takarítónk reggel szólt, hogy ma szabin lesz, mert az óvodás kislánya az oviscsoportjukkal a nagymamához megy gombócevésre. Fél 11-re készen kell lenni a sok-sok frissen készített gombócnak, és ő segít a mamának az elkészítésben. 
Nekem sem kellett más, bekérezkedtem :) Úgy szerveztem a munkát, hogy egy fél órára el tudjak menni fotózni és egy kicsit töltődni a gyerekek között. Ráadásul volt kolléganőimmel mindig szívesen találkozok munka közben is, mert nagyon jó fejek.
Egyébként az egyik igazán jó dolog itt a faluban, hogy az időseket mindig bevonják a helyi intézmények a nevelésbe. Az oviscsoportok például rendszeresen látogatják a nagyszülőket, akik megmutathatnak sok-sok régi dolgot a gyerekeknek. A veteményezéstől a betakarításig, lekvárfőzések, állatsimogatások, régi eszközök használata, hagyományos ételkészítések stb. Fotók készülnek minden látogatáskor és évente egyszer (általában anyák napján, amire a nagyszülőket is meghívják) levetítik a fotókat az egész óvodásnak, szüleiknek és nagyszülőknek. Itt mindenki örülhet: a gyerek azért, mert büszke rá, hogy az ő mamája, papája ott van a kivetített fotón, és felidézve az élményt erősödik benne a tisztelet a nagyszülők iránt. Aztán jó a szülőnek, aki ugye a két generáció között van, mert örömteli érzés aktívnak látni a szüleit és megélni, hogy a gyerekei részesülhetnek a nagyszülők közösségi életéből.
És itt vannak a nagyszülők! Akik szinte alig mozdulnak már ki a faluból. Akik közül sokan már feleslegesnek érzi magát, mert egyre megfáradtabb, egyre öregebb, egyre kevesebb haszna van. 

Jajjj! Pedig mennyire nem így van!

Azt az értéket, amit az idős generáció hordoz, senki mástól nem kapjuk meg sem mi, középkorúak, sem a fiatalok és pláne nem a gyerekek. A szeretet, a kedvességet, a valódi odafigyelést, a türelmet, az egyszerűséget, a hálálkodást, a gondoskodást, a törődést... ezernyi olyan tulajdonság, amit Én is érzek, hogy sokszor felületesen kezelünk, mert rohanunk és alig van időnk ezekre az igazi belső értékekre.

Micsoda élmény az nekik, hogy vendégül láthatják kis unokájuk csoportját, és újra hasznosnak érezhetik magukat! Hogy nem merül teljes feledésbe régi életük apró történései, hanem még kíváncsiak rá a gyerekek is! Valamit mégis át tudnak adni a jövőnek.

Hálás vagyok, hogy olyan falu az Én falum, ahol erre odafigyel mindenki, ahol ezt értékként kezelik és ahol lehetőséget adnak már az óvodásoknak is, hogy a gyökereiket soha ne felejtsék el.

És akkor mi is történt:
Irénke néni már hajnalban kelt, hogy időben megfőzze a krumplit, kihűlve át tudja passzírozni, majd meggyúrni a gombóctésztát, megtölteni, összegombócozni, grízdarát készíteni, beleforgatni, és tálakba rakni a 300 db kakaós és szilvás gombócot. 
10 órára mindennel elkészült, a fedett teraszrészen a család összes asztalát összeszedte, és elkészítette a helyet a közel 30 gyereknek (persze a takarítónk segített neki).

Aztán jöttek a gyerekek és...

Csak meg akarták fogni a "csillogó körömlakkos" kezemet :)
Hosszú, nagyon aktív és tartalmas nap volt! Sok ilyenben van mostanában részem. És ez nagyon jó!

2013. január 28., hétfő

Hány éves is vagyok?

A szürke és színes   tapasztalatfecnik erősítenek meg,
tesznek éretté és magabiztossá. 

Elgondolkodtam, hány éves is valójában az ember?

Van ugye a személyi igazolványunk szerinti korunk, ami a születésünktől számlálja a napokat, heteket, éveket. Aztán van  biológiai korunk, ami a testünk, a szervezetünk állapotára utal, és van a pszichológiai korunk, ami az a kor, aminek érezzük magunkat. Az első korunkkal nem tudunk mit kezdeni, mert ugye időarányos. A másodikat már tudjuk egy kicsit befolyásolni, étkezés, mozgás, életvitel. De a harmadikra van szerintem a legnagyobb ráhatásunk. 

A 40 fölötti kor szerintem egy remek időszak. Hogy miért is mondom ezt? Mert sokkal jobban érzem magamat ebben a korban, mint 10, vagy 20 évvel ezelőtt. Ezekben az években már sokkal több energiát fordítunk önmagunk megismerésére, ekkorra már sikerül búcsút intenünk fiatalkori lelki sérelmeinknek, nem akarunk mindenáron megfelelni mindenkinek, a családban betöltött anya és feleségszerepünk átalakul, kiteljesedik bennünk a NŐI szerep (persze ha engedjük neki).
Az eddig megszerzett jó és rossz tapasztalatainkat használni tudjuk a hétköznapjainkban, a sok-sok leküzdött eddigi akadály egy jókora önbizalmat ad, megfelelő önbecsüléssel kiegyensúlyozottabbnak érzem magamat, mint évekkel ezelőtt. 
Figyelek testem jelzéseire, tornázok, úszni-szaunázni járok, egészséges ételeket eszek (no meg töltött káposztát, mangalica szalonnát, mert azok is finomak), tudom kezelni a stresszhelyzeteket, fontossá váltam magam számára és vigyázok magamra. Semmit sem vesztettem fiatalabb kori lendületemből, sőt, extra adag energiával élem a hétköznapjaimat. 
Fontos, hogy szellemileg is toppon legyek, új kihívásokat állítok fel magam elé, és vágok bele szokatlan dolgokba, mert szeretem a változatosságot. Mindemellett alakítom saját stílusomat, kipróbálok újszerű, lehet, hogy 40 éveseknek (falusi szemmel pláne) már nem illő dolgokat és tesztelem, hogy hogyan érzem benne magamat, figyelem a környezetem visszajelzését,  összerakom és beépítem. Így alakítom magamat.
Megtanultam kezelni a férfiakat, jó érzés a jókedvű, életvidám NŐ szerepében lenni, és kezelni az apró flörtjeleket, mert tudom, hogy ezek hozzá tartoznak a női-férfi szerepekhez (ezektől még nem leszünk megcsalók, csak jól érezhetjük tőle magunkat mi is, és a férfiak is).
40 fölötti korra már kiderül, hogy hogyan is sikerült a gyerekeinket nevelni. Ezt elárulja már a kamaszkor is, de most, amikor már 20-on felül vannak a gyerekek, megmutatkoznak az igazi felnőttség jelei. És élvezem azt a tudatot, hogy jól neveltük Őket és tudom, hogy mindig jó kapcsolat lesz közöttünk.
Tele vagyok tervekkel, új célokat állítottam magam elé, egy új életszakaszra készülök, amihez még több tanulás szükséges. Alig várom!
Szóval sikerült teljesen magamévá tenni az eddig eltelt évek "ajándékait", legyen az jó vagy rossz, tapasztalataimból előnyt kovácsoltam, megerősítettem magamat minden területen. És jó így élni 40-esen :)



2013. január 19., szombat

Hóemberes körmök - januári körömdekor

Az éjszaka a Nyírségbe is megérkezett a hó, úgyhogy már az egész ország hó alatt van. A magunkon lévő apró részletekkel igazodhatunk az évszakhoz, a környezeti változásokhoz. 
Most, a hóeséses, "hóemberes" időszakban jópofa, ha csak egy, vagy akár mindegyik körmön is megjelenik egy kis hóemberfigura. Jókedvre deríti a viselőjét is, de garantálom, hogy a körülöttünk lévő embereket is meg tudjuk mosolyogtatni vele, még ha nem is látható az a mosoly:

  • Ha mondjuk az ujjatlan kesztyűdből kikandikál egy munkába utazás közben, a reggeli tömött villamos, troli (ha városban élsz) vagy autóbusz kapaszkodóján, a körülötted lévőknek egy kis belső mosolyt adsz.
  • Ha ügyfelekkel dolgozol egy irodában, vagy a szolgáltatóiparban biztos, hogy ott ragad egy-egy pillanatra az ügyfél szeme (és hidd el, hogy mosolyog magában, még ha nem is tesz megjegyzést).
  • Ha vásárolsz és az eladó látja az ujjaidat, ahogyan forgatod mondjuk a sminkes termékeket, próbálgatod a tesztereket, vagy a pénztárban fizetsz ... nézd meg a tekinteteket. Mindenkié ott ragad a hóemberkéken 1-2-3 másodpercre, vagyis felfigyelnek rá.
  • Ha diákként dolgozatot írsz, vagy írásban vizsgázol, nem csak a padok közt járó tanár(segéd) figyel majd rá, hanem Te magadat is jókedvűvé teszed, ezzel egy kis energialöketet adsz magadnak, talán könnyebben előjönnek a szükséges gondolatok :)
  • Ha óvónéni, tanár néni vagy, a gyerekek kedvencévé válhatsz ilyen évszakokhoz passzoló vidám figurákkal. Belophatod magad vele a gyerekek szívébe, vagy még erősebbé teheted a kapcsolatotokat, mert ők spontán szeretik az ilyen gondolkodású embereket. Érezni fogod!
Fess az ujjadra hóemberkét és tudatosan figyeld az emberek reakcióját. A nap végére meglátod mekkora mosoly lesz a Te arcodon is, ha elmeséled a párodnak vagy a barátnődnek a tapasztalataidat. 

Képforrás: Pinterest

2013. január 15., kedd

Miért ne? - élesben

Szeretem olvasgatni más bloggerek jókedvre derítő javaslatait, amiken már olvasás közben is jókat mosolygok, mert elképzelem, hogy a valóságban hogy is nézne ki, ha megcsinálnám. Aztán úgy döntöttem, tényleg kipróbálom egyiket másikat. 
Via blogjában a "Miért ne?" sorozatban rendszeresen olvashatunk jobbnál jobb ötleteket magunk és családunk felvidítására. A 37-es részben olvastam (második szívecske alatt) a "belső napsütésről"
" Eressz meleg vizet egy lavórba, és melegítsd át a talpadat. Alapos hidratálás és törölgetés után fesd a legnyáribb citromsárgára vagy türkizre a lábkörmödet, annak ellenére, hogy senki nem látja a harisnya/csizma/mamusz alatt. Belső napsütés. :)"

Ez megfogott! 
Tényleg! Miért ne csinálhatnánk kicsit extrémnek tűnő dolgokat a hétköznapokon?
Elkészítettem fejben a "belső napsütéses projekt" logisztikáját. Mivel nincsenek élénk színű, nyári körömlakkjaim (mert már korban nem vagyok 30 alatti és inkább más színeket preferálok mostanság), költeni nem akartam, így kölcsön kértem a tini unokahúgom lakkjait azzal, hogy ki akarok próbálni fémre festeni. De számító voltam, kettős célom volt, és a fémre festés mellett megcsináltam a magam "BELSŐ NAPSÜTÉSÉT" :)
Már két napja meg van, és imádom! De nem csak Én, hanem a Párom is kap a sugarakból, mert nagyon jó kedve lesz, ha elé dugom a lábujjaimat. Reggel ezek kandikáltak ki a paplan alól, TV-zés közben ezeket simogatja, amíg Én Pinteresztezek, a közös fürdés közben ezek bújnak ki a habokból ... (más pedig nem látja, pedig biztosan mindenkit mosolyra derítene - és vajon mit gondolnának rólam? :) 
Pedig nem szedem le egy ideig, és holnap wellneszezni fogunk: szauna, termál, jakuzzi...a nyírbátori Sárkányban.

Bevállalom a "Belső napsütésemet"!


Neked mi volt az utolsó jókedvre derítő, amit magadnak csináltál? Ha pedig még nem volt, gyorsan csinálj egyet, mert érdemes.

2012. december 4., kedd

"kettesbendejólenni" program

23 év házasság után is lehet igazán jól megélni a hétköznapokat. Nem kell hozzá extra költség, nem kell hozzá elutazás,  éttermi vacsora stb., csak egy kis egymásra figyelés, és mindketten akarás. Ez utóbbi a legfontosabb!!!

Mindketten akarjuk, hogy...
      • Legyen időnk egymásra, tegyük szabaddá magunkat arra az időre, amit egymásra szánunk, és valóban szánjuk csak a másikra. Ha fontos a másik, akkor félre lehet mindent tenni.
      • Tervezzük meg együtt a közös időtöltést, válasszunk olyan programot, amit mindketten szívesen csinálunk, örömöt okozó megszokott rutin programok legyenek, jókedvű beszélgetésekkel.
      • Legyen néha meglepetés program is  a repertoárban. Kezdeményezz Te! Olyat találj ki, amit eddig még nem csináltatok, és Te készíted elő. Hagy lássa a Párod, hogy érte munkálkodtál. Értékelni fogja, aztán majd Ő következik. Keltsd fel a benne szunnyadó "Oroszlánt". Megéri!
      • Alkossatok valamit együtt. Találj ki egy új dolgot, amit nélküle nem tudsz megcsinálni. Mond el az ötletedet és kérd meg, hogy segítsen. Ettől fontosnak és segítőkésznek fogja magát érezni, ami csak fokozza a kötődést. Ráadásul utána a közös alkotásban együtt gyönyörködhettek.
      • Készítsetek közösen meglepetést másoknak: gyerekeiteknek, barátaitoknak, szüleiteknek. Együtt kitalálni valamit, aztán együtt készülődni rá, és együtt élvezni a közös örömöt... Fenomenális érzés mindenkinek. Ha egyszer kipróbáljátok, folyamatosan fogtok majd kitalálni egyre extrémebb dolgokat.
Megmutatok egy-egy "kettesbenlennijó" programot, hogy mi ezt hogyan csináljuk a hétköznapokban. 

Mottó: Csak egyszerűen, magunkért!
  
Turbólecsó készítése projekt
Mint közös időtöltés, amit mindketten szeretünk csinálni, az a főzőcskézés. Közösen legtöbbször lecsót, csirkepörköltet, vagy paprikás krumplit készítünk, amiben a Párom a főszakács, ezeket imádja összerakni, kavargatni, kóstolgatni-kóstoltatni. Persze igazi pasis filingű kaját hoz ki belőle, sok-sok füstöl cuccal, szalonnák kolbászok garmadával, de remek ízvilágot komponál mindig ezekből az egyszerű ételekből.
Mivel már december eleje van, és kb. másfél hónapja már nincs friss kerti paradicsom és paprika, előkerültek a nyáron SK eltett lecsós üvegek.
A lecsó az akár nyár van, akár tél, mindig közös főzőcske a Párommal, még soha nem készítettem egyedül. Főzőcske közben 1-2 kupica házi pálinka, egy-egy karika kolbásszal, jó beszélgetésekkel, összeölelkezésekkel, röhögésekkel, fakanalas kóstolgatásokkal ... igazi "kettesbendejólenni" program. 
 
Így volt ez ma is. 
Mivel szabin vagyok két hétig, a gyerekeink Debrecenben az albérleteikben, és csak hétvégén jönnek haza, úgyhogy ez most pont így belefért egy hétfői napba.

A főzőcske egy nagyszerű páros program. Ha még kezdő párkapcsolatban vagy, és szívesen főzőcskézel, érdemes  hozzászoktatni magatokat a közös főzéshez is.
Mi, amikor a reggeli kávézgatás közben eltervezzük, hogy ma főzzünk valamit együtt, az az egész napunkat jó hangulatúvá tudja tenni. Olyankor a munkahelyemen Én is hangoztatom, hogy sietek haza, mert ma együtt lecsózunk, vagy a Párom a reggeli friss pékárú bevásárlásánál (ezt minden reggel Ő rendezi) a boltos "csajainak" (eladók) hangoztatja, hogy ma Évával lecsót csinálunk, akkor ez mindkettőnknek nagyon jó érzés. 
Ráadásul ez már évek óta zajlik, és többen irigylik, hogy ilyen jó a kapcsolatunk, hogy a sok-sok munka mellett rendszeresen fordítunk időt ezekre a kettesben főzésekre is.

De a "kettesbendejólenni" program mindenkinek más és más lehet. Nekünk ilyen még a wellneszezés és a határszemle is, de lehet horgászás, kirándulás, filmnézés vagy bármi, amit be lehet illeszteni a hétköznapi pörgés mellé közösen átélt lenyugvásként.

Neked milyen közös, jól bevált, egyszerű programod van a Pároddal, ami csak azért jó, mert együtt vagytok?

2012. október 22., hétfő

Hálás vagyok

Még ma is pihenőnap, sokáig lustálkodás az ágyban, mert ma (és még holnap is) lehet. Ébredés után kapucsínót kaptam az ágyba, mint minden reggel, mert akinek mezőgazdaságban dolgozik a párja (juhászata van), az reggelre már megteszi az első kört a tanyáján, és mire Én ébredezni kezdek Ő már frissen érkezik haza és elkészíti a reggeli italunkat, amit együtt iszunk. Minden reggel így indítjuk a napot, amit sok NŐ ismerősöm irigyel :)
A reggel egyik meglepetése volt, hogy Édesanyám és Édesapám betoppant hozzánk, kezükben sok-sok finomsággal.
Egy egész tepsi tegnap készített almáspite, friss házitúró (kb. 1 kg), friss tojások (20 db), egy kis kosár szőlő, és néhány frissen szedett zsenge cukkini. Mindent gyorsan lepakoltak és már szaladtak is tovább, mert a népdalkörüknek fellépése lesz Kisvárdán (kb. 70 km-re tőlünk) és ezeket csak gyorsan beadták nekem, és jelezték, hogy csak estére jönnek haza, a süti, a túró és a szőlő pedig frissen jó.
Na erre a reggeli kezdésre mit mondjak! Mennyire hálás lehetek azért, hogy ilyen szüleim vannak, akik már a hetven évhez közel járnak, és ennyire aktívak, gondoskodók, önzetlenül segítők és szeretni valók.

Tegnap olvastam Kincsesfüzet oldalán, a "Boldogság döntés kérdése" bejegyzésben, hogy milyen mély sebet okozhat egy szülő elvesztése. Nekem még nem volt, és remélem sokáig nem lesz ilyen tapasztalatom, de a tegnap olvasott cikk és a ma reggeli szülői betoppanás mindenképpen arra ösztönzött, hogy leírjam azt, hogy óriási hála kell, hogy legyen mindenkiben, aki számára értékes a felnőttkénti szülő-gyerek kapcsolat.
Ilyet nem kapunk még egyet az életben, és ha sikerült fenntartani és jól működővé tenni ezt, akkor mutassuk ki a hálánkat addig, amíg még ki tudjuk mutatni, mert van kinek.

Vigyázzunk az idősödő szülőkre, értékes és szeretni való minden mozzanatuk, minden mondatuk! Ez csak attól függ, hogy  Mi, gyerekek hogyan állunk hozzá. És Én már évek óta a legjobban állok hozzá, mert fontosak számomra. 
Sokszor bosszankodhattam volna azon, hogy mindenbe beleszólnak, de nem kell követni az Ő elképzelésüket. Én gyakran mosolygok a kis fontoskodásukon és örülök, hogy még van véleményük mindenről. Elvégre Ők csak jót akarnak, akkor fogadjuk el, ha nem is mindig számunkra tetsző elképzelésben tálalják gondolataikat.

(Az Idősek Világnapja - Október 1-én volt) 

Ez csak a reggeli hála, de a nap többi része is remekül sikerült.

 



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...