A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vidék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vidék. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 15., hétfő

Vidéken is jól mehet a szekér :)

Vidéki emberként, aki egy halmozottan hátrányos térségben és faluban él, az ország egyik legelmaradottabb keleti részén, gyakran megfogalmazódhatna bennem, hogy lehetetlen áttörni ezt a földrajzi korlátot az előrehaladásban. Mégis csak feltételes módban fogalmazom meg ezt, mert ha így gondolkodnék, bizonyára nem jutnék egyről a kettőre, hanem elindulnék Én is a leépülés és megkeseredés medrében lefelé, mint ahogyan körülöttem olyan sokan teszik. 
Én a vidékben is a lehetőségeket látom. 
  • Az internet például képes a földrajzi elszigeteltséget áttörni. Felfedezni, megtervezni, elindulni és megcsinálni bármit lehet az internet segítségével. Itt az Én példám, a coachság minden részletéhez az internetet használom, és fogom is, mint egy új munkaterületet, mert online coachság is létezik és működik.
  • A szakemberek hiányával felértékelődik a munkám. Sokkal keresettebb vagyok az adott területen, mint ott, ahol óriási a szakmai konkurencia és a verseny. Ezzel élni kell és ki is használtam az eddigi munkáim során. Ezután is ki fogom :)
  • A helyi közösségeknek óriási az ereje, így könnyen lehet civil szervezeteket létrehozni és működtetni. Nyitott rá a vidék, csak legyen, aki csinálja! Ezen a területen ki lehet teljesedni, és pénzszerzéshez sem egy utolsó lehetőség. A többlábon állásom egyik stabil pontja az az ifjúsági szervezet, amelyiknek 10 éve az elnöke vagyok.
  • A vidéki munkahelyek esetében az állami és uniós támogatások is sokkal intenzívebbek, kedvezőbben ki lehet használni, el lehet helyezkedni a szakterületeinken. A 2012-es évben 8 hónapig voltam foglalkoztatva a munkaügyi központ egyik kiközvetítésében, mert nem volt senki a térségben, akinek vidékfejlesztési végzettsége és tapasztalata van. Ez egy jó áthidaló időszak volt számomra. 
Összességében,  érdemes vidéken élve is célul kitűzni az ,,életfogytig tartó tanulás és fejlődés" mottót. Képezni és fejleszteni magunkat, haladni a korral, felismerni és kihasználni a lehetőségeinket. 
Ha ezeket vidéken élve nem tudjuk megtenni, mert ráfogjuk a vidékiségre, akkor bárhol leszünk, sehol nem fogjuk tudni. Ezekre ki kell képezni magunkat, és akkor bárhol is vagyunk, jól fognak menni a dolgaink. 
Úgy is fogalmazhatok, hogy ha az út jó, akkor jól fog menni a szekerünk is!

2013. május 1., szerda

Májusfa

Régi hagyomány a Májusfa állítás, ami a többi régi szokással együtt kezd eltűnni a faluból, mert egyre kevesebb lányos ház kapuján lehet találni május 1-én feldíszített fákat. Annak azért örülök, hogy azok a fiatalok, akikkel 10 évvel ezelőtt ifjúsági egyesületet alakítottunk, azok még ma is jó közösségi programnak tartják a májusfázást. Persze köztük Ádám fiam is.

Hogy is történt ez ma?
Tegnap, a napközbeni erdőmustrán, kiszemelték a fiúk a kivágandó fákat, amit az éjszaka, kézi fűrésszel ki is termeltek. Megszervezték az utánfutós-tetőcsomagtartós hazaszállítást, és közel éjfél körül meg is érkeztek a fák az udvarunkra. Itt áldomás ivás a szerencsés fahazahozatalra, aztán megkezdődött a lufifújás, krepp-papír darabolás, fára kötözés. 8-10 fiú tevékenykedett az udvaron, jókedvűen, vidáman, egymással hülyéskedve... Jó volt őket bentről hallgatni. Igazi huszonéves közösség :) 
Aztán indulás a lányos házakhoz. Az ottani fafelállítás, ahogy Ádám elmesélte, egy külön kabaré lehetett. Az akkorra már kissé félrészeg csapat, próbált csendben tevékenykedni, mert ugye éjszaka van, de sehogy sem sikerült. A fákat le kellett emelni az utánfutóról, a kerítéshez kellett úgy hozzákötözni, hogy az stabilan meg is álljon, és lehetőleg ne borítsa ki a kerítést, vagy ne dőljön rá a házra. Mindeközben vigyázni a szalagokra, a lufikra, aminek a fele kipukkant, mire álltak a fák... Biztosan jó móka lehet, szívesen felvenném egy kandi-kamerával az ilyen eseményeket.
Ha az egyik fa áll, akkor irány a másik lányos házhoz, és egy újabb faállítás, aztán a következő és a következő. Sőt, még a szomszéd faluba is, és még két faluval odébb is, mert van akinek ott lakik a barátnője.
Tegnap éjszaka 6 db májusfát állított fel a udvarunkról induló fiúcsapat.
Persze közben találkozás a Polgárőrséggel, akik a falopások miatt egész éjszaka résen voltak. Kifiavagy? kérdésre igazolni, hogy ki kicsoda, nem lopott a fa, mert Apám erdejéből van stb. Elhiszik, mert tudják, ki melyik családból való, elvégre falun lakunk, ahol mindenki ismer mindenkit. Egy kis áldomás? :) Nem lehet, szolgálatban vagyunk, majd utána :)
Hajnal 5 órára ért haza Ádám, de még mindig jó mókának tartják a fiúk ezeket az összejöveteleket, és élvezettel ápolják ezt a régi hagyományt.

Ma reggel végig bicikliztem a falu Fő utcáján, mert kíváncsi voltam, hogy mennyire él még ez másoknál, és készítettem néhány fotót. Örömmel tudatom, hogy él még ez a szokás itt a Nyírségben :)
(A 3. képen az Ádám állította fa van a barátnője házánál :)

2012. december 13., csütörtök

A vidék kincsei

Aki falun él, annak könnyen, egyszerűen és olcsón lehet nemcsak karácsonyi, de mindenféle dekorációt elkészíteni. 
Most a Lea szobájába készítettem egy karácsonyi tálat, amit a ledes izzók  kapcsolója miatt éjjeli lámpának is használhat (nem kell a konnektorba dugosgatni, mint a legtöbb karácsonyi égőt).

Mivel szabin vagyok, és leesett egy jókora hó, úgy gondoltam, kell egy kis friss levegő, egy kis hideg, egy kis ropogó hóhang, így kigyalogoltam a faluszélén lévő fenyvesbe tobozt szedni (kb. 4 km oda-vissza, egy kisebb túrának is megfelel).
Amikor ott voltam, már tudtam, hogy ezt jobb lett volna a tobozbegyűjtés miatt a hó előtt megtenni, de hát az ötletek nem mindig jönnek időben, vannak spontán gondolatok is. Na ez is egy ilyen spontán dekoráció. Jött a gondolat és tobozra volt szükségem hozzá.

Szóval fenyveserdő, a hó alól tobozkikotrás lábbal, kapirgálás kézzel, ujjak lefagyása még kesztyűn keresztül is, a fáról áglehúzgálás, ugrálás az eléréséhez, sok-sok hó a fáról a nyakba, az arcra, a szembe... de megérte! Szedtem egy zacskónyit, amit otthon alaposan megmostam szódabikarbónás-ecetes vízben, majd a radiátorra tettem száradni, mert tudtam, hogy a melegtől ki fognak nyílni a tobozok. Lehet a sütőben is szárítani, ott is gyönyörűen kinyílnak.
A csúnya kis koszmós-mohás tobozokból szépséges formájú tobozkák lettek. Most eszembe jutott a "Rút kiskacsa" mese:)

Egyik részét lefújtam aranyszínű spray-vel, és elővettem a régi aranyszínű gömbök egyik családját és kezdődhet a komponálás! 
Sorrendben: üvegtál, 20 db-os ledes izzósor, festetlen tobozok, gömbök nagyok, majd kicsik, festett tobozok.

Ilyen lett! 
Semmi extra, csak egyszerűen Karácsonyi!



2012. november 15., csütörtök

Karácsonyi tesztbejglisütés

Nyírség - zúzmarás reggel - napsütéses délelőtt. 
Amikor jó idő van, a faluban is nagy a nyüzsi. Ma éppen a falu idős emberkéi (többségük 70 éven felüli) aktivizálták magukat a legjobban. Kitalálták, hogy a befűtik a szabadtéri falusi kemencét, és az összehordott alapanyagokból "tesztbejgliket" sütnek. Mákosat, diósat és lekvárosat. 
Azért tesztbejgli, mert ki akarták próbálni, hogy ilyen nagy mennyiségnél jól sikerül-e kemencében megsütni a bejglit.  Ha jó lesz, akkor karácsonyra, segítségül az idős embereknek, itt sütik meg együtt, közösen a kemencés karácsonyi bejgliket.

Hát nem nagyszerű ötlet ez egy idős közösségtől! 
Minden benne lesz majd, amit a karácsonynak jelentenie kellene: közös készülődés, egymásra odafigyelés, együttlét, örömszerzés ...

Reggel kaptam egy fülest telefonon erről az összejövetelről, és részese lehettem ennek a tesztsütésnek egészen az előkészületektől a kisült meleg kalácsok szeletéséig, és nagyszerű fotókat is készítettem. Az egész délelőttömet az idősekkel töltöttem, nem volt kedvem visszajönni az irodába. Inkább a fotózás közben meséltettem és hallgattam az idős néniket, akik olyan csillogó szemmel meséltek a régi emlékeikről, mint a gyerekek. 

Régi életviteli történetek hallgatása, hagyományok felelevenítése, idős emberek lelkes arca, a ráncos, öregedő kezük munkájának látványa, a kemence melege, kalácsillat... 

Tiszta feltöltődés!!!! 

Csodás délelőtt volt!

"Addig kell dagasztani, amíg a plafon le nem cseppen!" mondják az idősek, és tényleg a homlokukon csorgott a verejték, mire ledagasztották kézzel a 10 kg lisztből összeállított kelt tésztát.
A kemencében már órákkal előtte (még hajnalban) tüzet raktak. A parazsat lekaparták a hamutárolóba (van népi neve is, de azt elfelejtettem) és a kisöpört, forró tűztérbe kerültek a tepsik.
A megkelt tésztából vekniket szaggattak ki, aztán kezdődhetett a tésztanyújtás.
Diós, mákos és lekváros töltelék került a tésztába. Minden töltelékanyag helyben termelt: a dió és a mák a nénikék kertjében, a lekvár pedig az Én Mamim idei szilvalekvárja volt. Érdekesség, hogy ez a korosztály még libatollal keni a veknik tetejét.
Kemencebelső pillanatképek a sütés fázisaiban. Az egész környék érezte a kalács illatát. Isteni volt a friss falusi levegővel együtt beszívni.
Ennyi lett és ilyen lett!
Behordás, tepsikből ki, és pihentetés letakarva.
Szeletelés és meg lehet kóstolni. Nagyon finom lett, ugyanez elkészíthető Karácsonykor is!
A mami 86 éves és bár nem dagasztott, de ott volt köztünk, mert Ő is a közösséghez tartozik. Ilyenek az Én falumban az idősek! Büszke vagyok rájuk!

2012. október 22., hétfő

A vidék értékei

A mai menü:
  • Cukkinis-gombás mangalica szűzérme krumplipürével
  • Tejszínes-csokis túrószelet
Az a különlegessége a mai menünek, hogy a ma reggel Édesanyámtól kapott, frissen készített házi túróból, és a falusi tojásokból készült a süti, a friss zsenge cukkiniből, garázsban termelt friss csiperkegombából (az egész falut ellátja egy hobbiként gombáttermelő fiatal pár) és az itthon felnevelt  mangalica húsból (jelenleg a fagyasztószekrényből) készült a ragu. Azt már nem is mondom, hogy a krumplipüré krumplija is a homokos kertben termett. A csokimáz az Dr. Oetker.

Na ez az egyik jó oldala a vidéknek, minden fő alapanyagról tudom, hogy hol termett, honnan ered, miből állt össze. Semmi "E" betűs tartósító, semmi vegyi anyag, semmi színező ... így kevesebbet kell méregteleníteni a szervezetnek, így ezt az energiát ezernyi más dologra is fordíthatom.

A napom mottója: Vidéken megtermelt élelmiszer = Egészséges ételek

2012. október 21., vasárnap

Őszi határszemle

Ez a négy napos pihenőidő olyan, mint egy felnőtteknek is járó őszi szünet. Ráadásul még az időjárás is mellettünk van, mert igazán ritkaság október második felében rövidnadrágban kertészkedni, vagy ebéd után kifeküdni a napozószékre és mint egy napelemes töltő, feltöltődni a nap melegétől.

Délután határszemlén voltunk a párommal. Így hívjuk azt, amikor végigjárjuk a falu külterületi határáig a  földeket, megnézzük a learatott szántókat, az elvetett területeket, az erdőtelepítéseket stb. A párom ellenőrzi ilyenkor, hogy milyen mezőgazdasági munkákat kell még elvégezni az idén (még van néhány hektár bevetni valója), megmutogatja, hogy melyik területen mi csinált eddig (aratások, tárcsázás, szántás, vetés), és mit tervez vetni a jövő évben.
Én pedig ilyenkor megint csak töltődöm. Örömmel hallgatom, ahogyan a párom beszél a nem könnyű, főleg fizikai erőt igénybe vevő munkájáról, és közben fotózom a nyírségi homokbuckás (elég alacsony aranykorona értékű) földeket, megörökítem az idei ősz színeit, és begyűjtök néhány "kincset" az itthoni lakásdekorációhoz.

Csipkebokor ágak szépen dekorálják a lakást, de szárítani is jut belőle bőven. Ide még visszajövök bogyót szedni.
A vadtövis bokrok messziről piroslanak, néhány ágat hoztam belőle a teraszos vázába, mert hamar hullatni kezdi a bogyóit
A Nyírség mezőgazdasági útjainak meleg homokján mezítláb járni különleges érzés
Gyerekkoromban itt mindig versenyt futottunk, persze mezítláb :)
Zöldül a lucerna, lesz egy újabb kaszálás
A nyárfásunk
Lekombájnolt kukoricatábla, ezzel még van mit csinálni, de most még a bírkanyáj legelget rajta néhány napig
Hopp! Egy szalmabála itt maradt
8 napos vetés, már kezd zöldülni az apró tritikálé
2012. október 21. Ez megint egy szép és jókedvű nap!


2012. október 16., kedd

Hétvégi szalonnasütés

Nincs is annál jobb dolog, amikor a nagyszülők szalonna sütést rendeznek a szülői ház udvarán és ott van mindenki: a gyerekeik, azok férjei és feleségei, az unokák, azok barátnői, a kicsik nagyok együtt ricsajozva. 
Gyakran van ilyen összejövetel. Bár  a nagycsalád ritkán jön így össze, mert az egyik öcsém és családja Németországban él, és évente egyszer-kétszer látogatnak haza. De most ők is itthon voltak.

Ilyenkor mindenki hozza a saját készítésű, megkóstolni való finomságát, és a család leteszteli, hogy milyenre sikerült. Ettől jobb próba nincs is. A család mindig megmondja, ha valami jól sikerült, de azt is, ha nem. Én most egy új mákos bejgli receptet próbáltam ki, és abból vittem el egy nagy rudat, és meg is kaptam a kritikát, hogy "cukortalan". Barna cukrot használtam, és tényleg kevesebbet tettem bele az előírtnál (de nem sokkal), mindenesetre az ízén érezhető volt. 
De volt gyümölcsös túrós Mirinda-szelet, csokis-diós kekszrúd és almás pite. A maradékokat szétosztottuk és mindenki el volt látva hétvégi sütivel.

A szalonnasütés érdekessége a szalonnasütő szerszám volt, ami egy nyeles vasöntvényes forma. Széthajtjuk a felforrósodott szerszámot, belerakjuk a felszeletelt szalonnát (mi most mangalica szalonnát sütöttünk), 1-2 perc alatt ömleni kezd belőle a zsír, egy óriásszelet kenyeret telecsorgatunk vele. Pillanatok alatt készen volt egy tálca kenyér. 
Kenyérfeltétnek vörös és lila hagymát, pritamin és fehér paprikát, paradicsomot és főtt tojáskockát készítettünk elő, és mindenki azt tett a kenyerére, amit szeret. Házi készítésű paprikakrémmel is megkenhette a kenyerét a feltétek alatt az, aki úgy szereti.  
Praktikus kis szerszám ez, az ilyen nagy létszámú  programokhoz, mert úgy sem férne mindenki oda a tűzhöz a maga kis nyársaival, így pedig aki akarta süthette, felváltva tartottuk (szó szerint) a vasat a tűzben... Nem kellett sokat várni, tömhettük magunkat rendesen. Én 3 szeletet ettem meg, és nagyon jól esett! Ez így volt tökéletes!
Előkerült a mami fagyasztóládájából a nyáron 2 literes pet-palackokban lefagyasztott bodzaivólé is, amit a mami saját kézzel szedett az erdőszélről, és áztatta a kellő ideig, hogy vitaminos ital legyen belőle. És még mindig van sok-sok szőlő!!!!

Szóval az ilyen szombat délutánok nagy kincset érnek egy család életében, töltődtünk is ám rendesen!

2012. szeptember 25., kedd

Tojásos jóreggelt!



A tojás az egyik kedvencem, a mindennapi étkezésünk egyik alapja. A hétvégi családi reggeliket mindig tojásból állítom össze: parasztrántotta, omlettek friss zöldségekkel dúsítva, és amelyekhez fel tudom használni az összes hűtőben tárolt hétköznapról megmarad maradékokat (felvágottak, virsli, sajt). De kedvenc a sonkás-tojás is, amiből egy serpenyő (5 db fér bele egyszerre) jól átsültet készítek, amit sütés közben megfordítok, mert így jó ropis lesz mindkét oldala, egy serpenyő híg is készül, amit lehet tumkolni jó puha kenyérrel. A nem tojásos hideg reggeliknél is mindig van néhány főtt tojás, ami legtöbbször elfogy a tányérról, de ha mégis marad 1-2, azt napközben, megsózva kissé bekapom. Jó tízórai, vagy uzsonna. És még nem is említettem a sok-sok egyéb felhasználási módját.

A tojásban számos értékes anyag van, amit most nem részletezek, mert ha kicsit utána nézel hamar kiderítheted, hogy valóságos kincsesbánya a szervezetünk számára. Bár vannak, akik úgy gondolják, hogy a tojás és a tojásos ételek koleszterinbombaként rombolják a szervezetet, és hetente legfeljebb 1-2x fogyasszák, de a modern orvostudomány mindennapos bevitelre javasolja vitamin és nyomelem tartalma miatt. Én hiszek tojás terén a modern orvostudománynak.
De azt tudod e, hogy melyik tojás milyen tojás? Mert ugye nem mindegy mit eszünk, ezért érdemes odafigyelni, hogy mit veszünk. Bár nekem szerencsém van, mert édesanyám tyúkjai szinte egész évben ellátnak minket is tojással, de néha azért a tyúkok is pihennek, nem jut annyi tojás az asztalra, így vásárolok is néha.
A vásárláshoz ajánlok egy kis útmutatót, ami számomra is nyújtott jó néhány új ismeretet.
Azt tudtad, hogy a tojást fagyasztva tartósíthatod is? Összekeverve kiürült joghurtos dobozokba töltve akár félévig is tárolhatod a mélyhűtőben. Jobb és egészségesebb a fagyasztott falusi tojás, mint a „friss”-nek mondott TESCO-s, PENNY-s vagy SPAR-os tojás. Ha lehetőséged van rá, szerezz be minél több falusit.

2012. szeptember 15., szombat

Falusi kosár


Amikor a városi rokonok hazajönnek falura, mindig megpakoljuk az autójuk csomagtartóját a vidéken megtermelt elemózsiákkal és így engedjük őket vissza a nagyvárosba. Attól függően, hogy melyik évszakban történik a látogatás, így a paradicsom, paprika, a zsákos krumpli, sárgarépa, fehérrépa, karalábé, friss tojás, idénygyümölcsök, vagy a füstölt szalonna, kolbász (stb.) kerülnek a kosarakból az addig összegyűjtött kartondobozokba a csomagtartó legoptimálisabb helykihasználása miatt.
A múlt hét végén mi is vidéki rokonként látogattuk meg a fővárosi nagynénémet és családját, és az autó telepakolása helyett egy vidéki kosárral kedveskedtem nekik. A kosár tartalma az idei gyümölcslekvárok: ribizli, meggy, barack és szilva, a nyár elején pergetett akácméz, és a legfrissebb főzésű, néhány napos szilvapálinkából állt.
Mivel mindig törekszem az egyedi dolgokra, ennél a kosárnál is fontos volt, hogy minden részletében ott legyen valami kis kreativitás, mert így leltem örömöt a készítésében.

Falusi őszi kosár elkészítése

Elterveztem, hogy mi kerül a kosárba. Mire lesz szükség az összeállításához, lekvárok, dzsemek a mama kamrájából, helyi méz, pálinka, címkék, díszes üvegek, maradékanyag és csipke az üvegek fedéséhez, kosár, amibe belekerülnek, és bélelőanyag, hogy szépen mutasson az egész.

A megfelelő méretűre megszerkesztettem az üvegekre ragasztandó címkéket, A/4-esetikett papírra kinyomtattam és feldaraboltam.

Kiválasztottam a kosár tartalmát. Édesanyámat (akit ma már mamaként szólítunk, az unokák miatt) Csoncsi-nak nevezték sokáig a Budapesten élő gyerekek a családban, így mivel hozzájuk mentünk látogatóba, az általa készített dzsemeket és lekvárokat CSONCSI névre kereszteltem. A Nyírségi akácmézet még a nyáron egy helyi hobbiméhész pergetéséből szereztem (az én spájzom polcán is áll jó pár üveggel), na és a jó erős házi főzésű pálinka, ami minimum 50%-os, és érett, jó minőségű gyümölcsből készült.

A címkékkel ellátott üvegekre maradék kartonanyagból kiszabott kör alakú textilfedők kerültek, amit vékony csipkeszalaggal varrtam körbe, hogy esztétikusabb legyen, majd egy egyszerű vastag, piros fonallal megkötöttem őket.

Egy régi foltos liszteszsák már évek óta várja az anyagos dobozom alján, hogy valamire felhasználjam.Most eljött az ő ideje is. Levágtam belőle egy akkora darabot, amekkora a kiválasztott kosarat beteríti. A széleiről kihúzgáltam néhány szálat, mintha direkt ilyen szegetlen széle lenne, a rajta lévő foltokat pedig a piros színű vastag fonallal, egyszerű szegőöltésekkel tettem látványosabbá.

A kosarat, amibe kerültek a finomságok egy használt nyugati bútorokat árusító vállalkozótól szereztem be ezelőtt néhány évvel. Szeretek szétnézni azokon a helyeken, amit "lomizósnak" hívnak erre felénk. Ez egy speciális árubeszerzés, ahol a bútorok mellett sok-sok lakberendezési kiegészítőt is értékesítenek potom összegekért. A természetes anyagú, vagy különleges kinézetű tárgyakat néhány száz forintért mindig megveszem, mert tudom, hogy felhasználom majd őket valamikor. Ilyen vessző, gyékény és egyéb anyagú kosarakból is van egy pár, most az egyik a legjobb volt ehhez az ajándékhoz.

A végeredményt  örömmel adtuk át, és még nagyobb örömmel fogadták. Jó ilyen ajándékozásokat átélni! A következő csomagba már aszalt gyümölcsök, dióbél és finom bor is kerül majd.

A megszerkesztett és kinyomtatott címkék.
A kosárba kerülő finomságok
Az üvegek felöltöztetése szép "ruhába".
Itt most büszke a zsák a foltjára, szép piros színt kapott.
Íme a falusi kosár, sok-sok vidéki saját és helyi készítésű értékkel.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...