A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 4., szerda

Lea és a nagyvilág :)


Leának érdekes az eddigi élettörténete, különösen az elmúlt néhány év. Anya és lánya, szinte együtt tanuljuk és tapasztaljuk az új, tudatos gondolkodásmódot. Lea nagyon könnyen felfedezte a gondolatnak, az érzéseknek a formáló erejét, és szülőként mondhatom, hogy hálás vagyok azért, hogy már húsz évesen elkezdhette azt az életet, aminek az alakítása a saját kezében van. 

Rövid előzmény:
4 évvel ezelőtt csak egy erős vágy volt benne, hogy utazni akar, nagyon sokat. Ezért az egyetem első évében diákmunkákat vállalt, hogy pénzt tudjon összespórolni a tervezett nyári fesztiválozásaihoz. Sajnos a diákmunka nem hozta meg a várt eredményt, a következő évben más formában szedte össze a pénzt (egy kis ösztöndíj és egyéb spórolás, a mamák szülinapi, karácsonyi ajándékpénze stb.), és vette meg előre a fesztiválbérleteit, mert nem tett le erről a tervéről. Országon belül utazott, stoppolt, "belógott" :) sátrazott és sok-sok emberrel megismerkedett. Imádta ezt a szabadságot! :)
2012 nyarán az egyik fesztiválon megismerkedett egy olyan sráccal is, aki korábban nagy utazó volt, és most várja azt a lányt, akivel újra utazhat. Leában megtalálta. A két azonos szellemiség összetalálkozott. :)
Eddigi állomásaik: Jeruzsálem, Egyiptom, Dubai, Sri-lanka, Spanyolország, Marokkó, Hollandia, Ausztria, Németország, Románia - Erdély, India, Tájföld, Vietnam, Kambodzsa.

Tavaly januárban Sri-Lanka annyira elvarázsolta, hogy a szakdolgozatát is ennek az országnak a Nemzeti Parkjairól írta, mint egy útikönyvet. Nagy sikert aratott vele az egyetemen.
Az útja során pedig megérezte, hogy ez az az ország, amivel még dolga lesz. Áradozott a természeti érintetlenségről, az egyszerű életvitelről, az emberek segítőkészségéről és kedvességéről, a kultúráról ... a sok-sok ezer fotót hetekig nézegette, nézegettük együtt. Vissza kell mennie, ott szeretne élni. Ráadásul a barátjára, Kálmánra is ugyanilyen hatással volt mindez.

Csoda vagy nem csoda (és tudom, hogy nem csoda), de két hónap múlva Kálmánnak felajánlottak egy Indiai munkát, amit gondolkodás nélkül elvállalt. 2014. szeptember végén elrepültek Indiába, 3 évre tervezik az ottlétüket, közben pedig átruccannak Sri-Lankára, telket nézni, és venni, mert ott akarnak létrehozni egy ökoszállót.

Többször írok majd róluk, az útjaikról, a terveik megvalósításáról, a laza életfelfogásukról, arról, hogy szülőként hogyan lehet megélni mindezt. Írok majd azért is, mert egy nagyszerű példa az ő történetük arra, hogy hogyan tedd le a hátizsákodban cipelt hiedelmeidet, a félelmeidet, hogyan fordíts hátat a szülői és egyéb elvárásoknak, hogyan figyelj a belső megérzésedre, hogyan lásd meg a lehetőségeket, és hogyan indulj el megvalósítani azt az életet, amiben a legjobban tudod érezni magadat. 

2013. július 28., vasárnap

Új manöken születik

Még soha nem találkoztam olyan 7. éves kislánnyal, aki annyira otthon érzi magát a divatra való fogékonyság világában mint Lili. Egy fehérnemű boltban, ameddig az anyukája próbálgatott, mi ketten úgy ütöttük el az időt, hogy manökeneset játszottunk. Ő magára pakolászta a neki tetsző melltartókat, és pózolt, és pózolt és pózolt. Én pedig csak fotóztam, fotóztam és fotóztam (telefonnal). 

Mindketten élveztük :)
Erre a köztünk kialakult felszabadult kapcsolatra céloztam a tegnapi posztomban. Ápolni fogom ezt a kapcsolatot, mert érzem, hogy fontosak lettünk egymásnak.

2013. július 27., szombat

Egy kapcsolatot kaptam ajándékba :)


Számomra egyre inkább csodálatra méltó, a családon belüli kapcsolatok alakulása. A család tagjait az ember nem maga választja, így vannak, akiket el kell fogadnunk, mert a családhoz tartoznak, és vannak, akikkel a családon belül is folyamatosan formálódnak a jó kapcsolatok. 
A családon belüli elfogadást egy külön művészeti ágnak tartom, mert az egész életünk alatt egymást formáljuk valamilyen szinten a családtagjainkkal. Mi magunk alakítjuk magunkat is ebben az erős kötelékben és a másikat is. 
Van, amikor hónapokig, évekig kerüljük egymást, mert valami olyasmit szóltunk, vagy tettünk, amivel a másikat megbántottuk. Aztán jön egy fura érzés, amikor valami miatt felülemelkedünk a sérelmeinken, és megpróbáljuk újra, tiszta lappal indítani, vagy ott folytatni, ahol abbahagytuk. Ez aztán vagy sikerül, vagy nem. Bár ez inkább a felnőtt kapcsolatainkra jellemző.
De vannak olyan kapcsolatok, amelyeket a nagycsaládon belüli gyerekekkel alakítunk.
A kisgyerekek születésüktől fogva érzik a másik ember rezgését. Nem tudom, hogy kinek milyen képessége van, de Én megérzem, már néhány hónapos korú kisgyereken, hogy kedvel engem, vagy inkább nem. Ezt már régóta megfigyeltem magamon, amit nem boncolgatok, nem keresem a miérteket, egyszerűen csak érzéseim vannak és kész.
A családon belüli gyerekek közül eddig hárman voltak, akiken pici koruktól éreztem a köztünk lévő távolságot, ami az idő múlásával átalakult egy jóérzésű, szoros kapcsolattá. Az egyik gyerek ma már 20 éves, a másik 12 és a harmadik LILI, aki most 7 éves.

Lili, a Józsi öcsém gyereke, akivel évente kétszer, háromszor találkozunk, a németországi létük miatt. Sokáig még puszit sem kaptam Tőle a találkozásainkkor, és elbújt, eltakarta az arcát, már amikor köszönni kellett nekem. Nem is erőltettem soha a közeledést, tudtam, hogy Ő is egy olyan gyerek, aki valamit érez rajtam.
Aztán ez a kapcsolat az elmúlt héten teljesen átalakult. Megmagyarázhatatlan számomra a kettőnk közötti érzelmek alakulása.
Kezdődött azzal, hogy egy hétre nekem adta a szobáját, és ott aludhattam az Ő hercegnős ágyában :) Ez egy gyerektől nagyon komoly jelzés.
Aztán folytatódott azzal, hogy megmutatta csak nekem azt a falut, ahol laknak. Esténként csak ketten sétálgattunk, mezei virágot szedtünk, bemutatott ismerős gyerekeknek, érte mehettem az iskolába (Németországban még egy hete kezdődött el a nyári szünet) és egy hétig részei voltunk egymás életének.
Olyan közös érdeklődési köröket fedeztünk fel egymásban, ami meglepett, főleg engem. Imádja a divatot, az öltözködést, a trendi dolgokat, így remek volt együtt shoppingolni.
Haláli kis csaj! Elkezdtük imádni egymást!
Augusztus végén jönnek haza egy hétre, aztán az őszi szünetükben Én repülök újra hozzájuk, mert már együtt terveztünk közös programokat. Ja, és elkezdett engem németül tanítani :)
Néhány fotót emlékként összeraktam Liliről és magamról. 
Köszönöm neki ezt a heti élményt, és hálás vagyok ezért az új kötelékért!

Most pedig fotódömping következik, a középpontban LILI! (Folytatása következi holnap.)
Koktélozás / kacsaetetés közben / egy vár bástyáján / a kölni dómba gyertyagyújtás
Lili bemutatta a faluja egyik részét, közben virágcsokrot szedtünk / falutábla / aratás előtti kalászos / Lili iskolája (csak alsó tagozatos gyerekek tanulnak itt, fullosan felszerelt tornaterem, uszoda) / füves sportpálya
Lili és egy levendulabokor / egy régi falusi ház előtt / becsengetés egy ismerőshöz / utcarészlet

2013. július 6., szombat

Szülői megmondás



Gyakran előfordul a családban, hogy amit a szülő mond, az legtöbbször úgy is van. Nálunk most egy újabb helyzet adódott, amikor ez beigazolódott.
Gyerekeink már általános iskolás koruk óta tanulnak idegen nyelvet, Ádámnak az angol volt erős, Leának pedig a német. Középiskolás korukban folyamatosan mondtuk mindkettőjüknek, hogy szánjanak rá egy kis plusz energiát, és csinálják meg a középfokú nyelvvizsgát, mert hasznos lehet majd. 
De neeeem! 
Akkor, sokkal fontosabb dolgokat kellett előtérbe helyezniük, és amit a szülő mondott, az a háttérbe szorult. Kamaszkor :)
Mivel az érettségijük is ötös lett, akkor is szajkóztuk itthon, hogy szánják rá az érettségi utáni nyarat, nem kell hozzá sokat tanulni, és meg lesz. 
De még akkor seeeeem!
Aztán eljött a felsőfokú tanulmányok ideje, és köztudott, hogy nem kapja meg a diplomáját az, akinek nincs meg a szak által megkövetelt nyelvvizsga. Ezt tudtuk már az elején, és minden nyáron hangsúlyoztuk, hogy készüljenek fel, és ugorjanak neki, mert jó azt nem az utolsó pillanatban megszerezni
De falra hányt borsó még mindig az, amit a szülő mond!
És tessék! 
Ádámnak meg van az államvizsga, előtte SOS írásbeli angol középfok, ami meg is lett, és az államvizsga után jöhet a szóbeli. Ez volt ma!
Az eredményre várni kell néhány hetet, aztán, amíg kiküldik a bizonyítványt, az is 2-3 hét, aztán az írásbeli-szóbeli bizonyítványok összevonása is  elvesz vagy 2 hetet… Szóval lesz augusztus vége, mire meg kapja a diplomáját. 

,,Anya! Én még két hónapig megzavarodok itthon! Én dolgozni akarok!”
„Látod, látod! Mi megmondtuk!”
„Jaaaj, akkor ki foglalkozott ilyenekkel!”

Hát persze! A szülő mondandójával miért is kell foglalkozni?! Vagy mégis érdemes?!

Már említettem, hogy a mi nevelési módszereink szerint kamaszkortól már csak szülői véleményeket mondtunk itthon, a döntés mindig a gyerekeinkké volt. Ezt sem erőltettük, mint soha semmit. De megtapasztalták, és levonták a következtetést, akár jó, akár nem a vége. Ettől a neveléstől váltak magabiztossá, és a döntéseikért felelősségvállalóvá.
Ez is újra egy tapasztalat. 

Az Ádám problémáját látva, már Lea is készül az őszi nyelvvizsgájára, hogy mire államvizsgázik, neki már meglegyen :)))


2013. május 26., vasárnap

Gyerekkívánságok

A jó időben érdemes kihasználni minden lehetőséget, hogy a szabadban, a friss levegőn tartózkodjunk. Társasággal, párban vagy csak egyedül, mindenhogyan jó az ég alatti feltöltődés. 
Én is kihasználtam, hogy kisütött a nap, és elmentem a falu közepén lévő tóhoz fotózni. Mondanom sem kell, gyereknapon sok-sok gyerek volt a sok-sok horgász között. 
 
Az egyik horgász kifogott egy halat, és megkért, hogy tegyem bele a varsába. Közben odajött egy kislány, aki közelebbről is meg akarta nézni a kifogott halat. Ha pedig már megnézi, akkor érdemes volt egy kicsit érdekesé tenni azt a megnézést :)
,,Ez az a mesebeli halacska, akitől kívánhatsz hármat és teljesülni fog!" - mondtam.
A kislány arca felragyogott, de 2,5 évesen még nem tudta megfogalmazni a kívánságait. Viszont a mosolya elárulta, hogy ezernyi kívánság van a fejecskéjében, mert még GYEREK.

Nekünk felnőtteknek mennyi és milyen minőségű kívánságok vannak a fejünkben?

2013. február 26., kedd

Babzsákfotel gyerekeknek-gyerekekkel

Akinek van gyereke, az tudja, hogy mennyire kedvelik a babzsákfoteles kényelmet. De nemcsak a gyerekek, a fiatalok kedvenc ülőalkalmatossága is. Nálunk az ifiklubban is nagy sláger, mert igazán fiatalosan el lehet nyúlni rajta úgy, ahogy az a korosztálynak a legkellemesebb. Lazán fetrengve.
Egyébként Én még középkorúan is szeretek benne tanyázni.
De visszatérve a gyerekekhez, otthon is könnyen elkészíthető egy-egy kisméretű zsákfotel és külön érték, ha a készítésbe bevonjuk a gyerekeket is. Hogy hogyan?
  • Ha még nem ismerik ezt a foteltípust, akkor fotókat nézegethettek együtt a neten, és ha látják a gyerekek is, hogy milyen kényelmes, és jókedvűen fetrengnek benne más gyerekek, akkor ők is kedvet kapnak ahhoz, hogy nekik is legyen.
  • Együtt megtervezhetitek, kiválaszthatjátok az anyagot, ezzel formálhatod az ízlését, elmagyarázhatod, hogy hogyan illenek össze a különböző színek és minták (szerinted), aztán ő is jöhet a maga kis ötleteivel, elképzeléseivel. Adj teret az ötleteinek. Még ha nem is passzol a Tieddel, fogadd el már most, hogy a Te gyereked is egy önálló személyiség, akinek vannak egyéni ötletei. És az a nagyon jó, ha vannak, és Te engeded, hogy legyen neki. Ez FONTOS a gyereknevelésben.
  • Ha új anyagot vásároltok, elmehettek együtt a méteráru boltba, és részt vehet az anyagok lemérésében, tapasztalatot szerezhet a gyereked a méteráruk sokféleségéről, főleg, ha közben kommentálod, hogy mi micsoda, mire jó, miért vannak úgy az anyagok, ahogy vannak stb.
  • Magyarázd el neki az elkészítés menetét, és hagyd, hogy segíthessen azon a szinten, amilyen szinten van a gyereked. Ha ismeri a számokat, akkor a szabásnál, a mérőszalagot használhatja, megmondhatja, melyik számnál vágd el az anyagot. Ha ügyes a keze, a gombostűzésnél, vagy a gyöngytöltésnél is segédkezhet.
  • Hagyd, hogy érezze, hogy fontos a segítsége. Kérdezd meg többször, szerinted mi legyen a következő lépés. Hagy gondolkodjon, emlékezzen vissza a készítés menetére, hagy fejlődjön a kis memóriája. És lehet, hogy egy új kis ötlet is előbukkan majd belőle. Inspiráld! Fejleszd a gyerekedet!
A lényeg, hogy együtt készüljön a kiválasztástól a kész fotel kipróbálásáig. Sok-sok türelemmel és élvezettel készítsétek, és ez rajtad múlik. Te vagy a "kapitány", Te teheted igazán értékessé a gyerekeiddel töltött időt. Meglásd, ez az élmény sok-sok év múlva is visszaköszön majd, mert a gyerekek ezekre a közös tevékenységekre emlékeznek vissza legjobban. Ezek a legjobb módszerek a fejlesztésre.



Mi kell hozzá?

  • semleges színű angin, vagy vastag vászonanyag (ez lesz a belső huzat)
  • színes vászon, amilyen éppen tetszik a gyereknek, vagy passzol a szoba színéhez: lehet pamutvászon, vízálló anyag, kordbársony, szarvasbőrhatású huzat (ez lesz a külső huzat)
  • habosított polisztirol gyöngy (töltőanyag)
  • cipzár (30-40 cm-es) a külső huzatra, hogy levehető mosható legyen, mert néha ki is kell mosni 

Elkészítése:
Az egyszerű minta alapján szabjuk ki a belső és külső huzatokat (a külsőre ráhagyhatunk 1-2 cm-rel többet). Ennél a szabásmintánál az arányok a fontosak, mert a gyerek méretének megfelelő nagyságúra kell szabni (a kör átmérője lehet 60-70-80 cm-es, vagy több is). 
Gombostűzzük össze, gondosan ügyelve a megfelelő illesztésére, majd varrjuk össze. A külső huzat alsó részére illesszük be a cipzárt.
Töltsük meg az elkészített belső huzatot 3/4 részig a habosított polisztirol gyönggyel, majd varrjuk össze és húzzuk rá a színes, külső huzatot a cipzár nyílásán. A két huzatra belsejére 1-2 helyen célszerű nagyobb méretű patentot varrni, hogy ne csúszkáljon el egymáson a két huzat. Persze értelem szerűen a belső huzat külső oldalára, a külső huzat belső oldalára. Ez egyébként el is hagyható.
Rázzuk össze alaposan az így elkészült zsákfotelt, hogy a külső és a belső huzatok megfelelően egymáshoz igazodjanak és kezdődhet a hempizés.

Élvezni fogják a gyerekek.

Egy másik fajta szabásminta és elkészítési mód Diusdb blogából.

2013. február 2., szombat

A vizsgák vége

Debreceni Egyetem
Igazán jó volt a tegnap este. 
Ádám hazajött és közölte, hogy sikerült az utolsó vizsgája is. Befejezte mindet, ez a félév teljesítve. 
Kezdődik az utolsó félév: egy tantárggyal, szakdolgozat, nyelvtanulás-nyelvvizsga, államvizsga és kész. 

Leának is ötös lett a mostani vizsgája, de még van egy a jövő héten, aztán neki is kész ez a félév. De még van 3 féléve.

Egyébként Lea felháborodva mesélte (telefonon, mert már Pesten van), hogy a mostani írásbeli vizsgán a 8 feladatból csak négyre válaszolt, de azokra jó sokat írt. Négyre viszont semmit. És mégis ötöst kapott. A múlt héten pedig volt egy másik vizsgája, amikor úgy érezte mindent tudott, legalább négyesre, de inkább ötösre számított (tényleg sokat tanult rá), és kettest kapott. 
A mai után már egyértelművé vált neki, hogy csak találomra osztályoznak a nagyeszű tanárok, professzorok. Igazságtalanul, meg sem nézik a dolgozatokat, csak hasra ütve adják a jegyeket. 
"Ez milyen már, Anya?!"
Erre most mit mondjak?

Tudom, hogy olvassák diákok is a blogot. Nektek milyen tapasztalatotok van, így a vizsgaidőszak végén?  Korrekt a vizsgaértékelés?


2013. január 6., vasárnap

Újra itthon

Tel Avív - Holt-tenger - "Világvége fesztivál"
Lea tegnap éjszaka megérkezett Közel-Keleti útjáról. Végre itthon van, azaz Magyarországon, bár ide haza, a Nyírségbe csak szerdán jön, de már az a tudat is jó, hogy itthon van! 
Egyáltalán nem vagyok aggódós anyatípus, úgyhogy nekem kellett itthon bátorítani a mamákat, hogy nyugi, jó helyen van, csak jó dolgok történnek vele, de a médiahírek, az izraeli és az egyiptomi belpolitikai helyzetek aggódásra adtak okot azoknak, akik TV-t néznek. És a nagyszülők, azok TV-znek rendesen. És sok-sok rosszra gondolnak rendesen. 

Nem kellene! 
Mert minden rendben van akörül, aki azt akarja, hogy jó dolgok történjenek vele. Lea ilyen, így gondolkodik, és folyamatosan jó dolgokat vonz be.

Lea elmúlt két hete képekben


Dahab - tevegelés - zarándok út - tenger
Napfelkelte a Sion hegyén
Azért, jó, hogy itthon van!

2012. december 20., csütörtök

Lea karácsonyi ünnepe


Lea repülőgépe egy óra múlva felszáll, és az ünnepeket a Vörös-tengernél tölti: búvárkodás, „világvége buli”, szakdolgozati témához anyaggyűjtés (környezettan szak), vízalatti fotózás, karácsony-szilveszter, meleg, sivatag…, sok-sok új és sok-sok jó!

Jó utat neki! Puszi-puszi!

2012. december 16., vasárnap

Egyetemista gyerekek



Az egyetemisták helyzete nem egyszerű, bármennyire is azt gondolják sokan, hogy könnyen élik az életük ezen szakaszát, mert ugye az egyetemi évek alatt csak buliznak a fiatalok. Pedig ez egyáltalán nem így van.
Valóban sok a buli, de mikor bulizzanak, ha nem ebben az időszakukban. Ekkor vannak azok az évek, amikor ki kell próbálni sok-sok mindent, hogy utána el tudják dönteni, hogy melyik út is lesz a legmegfelelőbb számukra, és a bulik a kapcsolatalakítások egyik legtutibb színtere.
De korántsem csak a buliról szólnak ezek az évek. Kemény teljesítés van mögöttük, legalább is ezt látom a gyerekeimen és ezt tapasztalom a helyi fiatalokon. 

Először is itt van a teljesen saját lábra állás, ami nem kis dolog. Aztán itt van a tanulás, a teljesítés, ami szakonként eltérő. Egyik-másik szakon sok egyetemi tanár, főleg az idős, óraadó professzorok rendesen szórják a népet, a ZH-k jegyei igazságtalan osztályzatok, 70%-ban csúsznak a hallgatók, szinte senki nem végzi el az BSC-t (alapképzés) a megadott félévszámban.
A kemény tanulás (és a jó puskázás) sem hozza meg mindig a várt vizsgaeredményeket. 
Aztán nem is említem a tantárgyfelvételeket, az időbeosztásokat, a vizsgarend elkészítését, a Neptun kezelését, melyik tárgy melyik épületben lesz (a Debreceni Egyetemnek számos épülete van a város különböző pontjain) stb., és mindent önállóan, mert ugye itt már nincs osztályfőnök, aki megmondja, hogy mit mikor kell csinálni.

Persze mondják sokan, hogy ez a dolguk, semmi mást nem kell csinálniuk, csak tanulni! 
De az élet mély vizébe pottyanást, és az ott megmaradni tanulást semmi másnak vesszük? Pont azokat, ami a hétköznapi élet alkotó elemei? Amit már mi, rutinos felnőttek teljesen természetesnek veszünk, azt nekik meg kell tanulni úgy, hogy senki nem fogja a kezüket: albérletkeresés egy ismeretlen városban, önálló életvitel megkezdése, szerződéskötés, kulcsmásoltatás, néha internet-TV bekötés intézése, számlák, lakbér rendszeres fizetése, megfelelni a főbérlő elvárásainak, igazodni a többi albérlőtárshoz, megtalálni a közös együttélési pontokat, önellátás, főzés vagy hideg kaja napokig, bérlet-jegy-gyaloglás (vagy gliccelés), busz és vonat menetrendek, rendszeres utazás, pénzbeosztás, ruhamosás ... és még sorolhatnám. 

Ez nem egyszerű egy 18 évesnek, főleg, ha addig a szülőkkel lakott és a szülő elintézett minden ezekhez hasonló dolgot neki. Nálunk egyébként mindkét gyerekem az általános iskola 2/3 részét Nyírbátorban, napi autóbusz bejárással (15 km), a középiskolát pedig Nyíregyházán végezték, és kollégiumban laktak 4 évig a hétköznapokon, úgyhogy eléggé önállóvá váltak már ezalatt az idő alatt is, de az egyetem ezt még csak fokozza. Bár ők már nagyon rutinosak.

Lea, az eddigi 4 féléve alatt a negyedik albérletből költözött ki a héten. Legtöbbször gazdasági oka volt a költözésének, de most a főbérlővel nem egyezett. És ha már új albérletet kell keresnie, akkor inkább hazapakol a vizsgaidőszakra és majd január végéig keres egyet. Addig megspórol másfél havi bérleti díjat + a rezsit (ez kb. 50.000 Ft plusz pénz lesz neki), mert neki ez sem egy utolsó szempont.

És mit tehet a szülő?
Örülök, hogy itthon lesz néhány napot még a szorgalmi időszakban (1 hét), bár utána nem sokat lesz velünk, mert a Budapesten élő barátjával tölti majd a vizsgaidőszak nagy részét. És ez a néhány nap hajnali kelést jelent, hogy beérjen a 8-kor kezdődő óráira.

Egyébként felnőtt gyerekeink döntéseit nekünk, szülőknek mindig el kell fogadnunk, akár egyetértünk vele, akár nem. Mi elmondjuk a saját véleményünket, a saját utunk tapasztalatait, érvelünk mellette, vagy ellene, de a döntést a saját életükről nekik kell meghozni. Aztán ha jó az a döntés, akkor élvezhetik a gyümölcsét, és együtt örülhetünk velük,  ha pedig nem, akkor a tapasztalatukból tanulhatnak, és léphetnek tovább. Ha szükségük van rá, ekkor bátoríthatjuk őket. És ez így van jól!

Ha jól végeztük eddig a szülői feladatunkat a fogantatástól kezdve, a kisgyerekkortól a kamaszkoron át egészen eddig,  akkor bíznunk kell a gyerekeink döntéseiben. 
Úgy lesz jó, ahogyan nekik jó. És ezt el kell fogadni: meghallgatni, támogatni és biztatni kell őket azon az úton haladásban, amelyet választanak.
Így, véleményem szerint jó szülők maradhatunk.

Ezt azért emeltem ki és húztam alá, mert ez egy nagyon fontos megállapításom, és hiszem, hogy ez így működik.

2012. december 5., szerda

Késésben az Adventi naptárral!!!

Tudom! Tudom! 
Már megkezdődött az adventi naptárak bontogatása, de nálam most lépéselőny van, mert a gyerekeim hétvégére jönnek haza, úgyhogy nyertem néhány napot. A lényeg, hogy péntek estére kész legyen, mire begördül a Hajdú Volán debreceni autóbusza a faluba. 
Egyetemista gyerekeim ma is igénylik az adventi naptárt, és mivel csak hétvégén vannak itthon a faluban, ilyenkor egyszerre több csomagot is kibontanak. Szívesen csinálom, mert ami a tényleg, hogy így felnőttként is ugyanúgy örülnek a bontogatásnak, mint amikor gyerekek voltak.

Rengeteg inspiráló ötlet van a neten, szerettem volna, valami új formát kitalálni, de a nagy felújítás utáni takarítás valahogy most kitöltik a napjaim egészét. Úgyhogy maradtak a két éve varrt textiltasakocskáim, aminek az elrendezésében variálgatok, bár a dekorszívek most újak rajtuk. Tavalyelőtt kosárba raktam őket, tavaly felfüggesztettem egy ajtó fölé elhelyezett girlandra, az ideit majd holnap kitalálom, még úgy is van 2 napom rá.

De ma délután már elkészültek a csomagocskák. A belevalók összeállításánál kell egy kis fantázia, legyen benne valami új, érdekes és jókedvre derítő, és persze legyen ehető finomság is. Ezeket már gyűjtögetem néhány hete.

Az ideiben egy nagy doboz Celebration csoki apróságai adják a finomságot, az újdonságot a TEEKANNE teafilterei (mert teafilter még nem volt benne soha és szeretik a teát az albérletükben is elkészíteni) és apró praktikus, vidám mütyürök a többit: füstölők, illatgyertya, ajakbalzsam, rágógumi, szájban robbanócukorka, tollak, kulcstartó, hűtőmágnes, kozmetikum minták stb.

A zsákocskákba különben 4 szem csokit teszek, mert azért nekünk is (a Párom és Én) jólesik egy kis nasi a bontások napján :)

2012. november 25., vasárnap

Karácsonyi ajándékterv

Nekem külön örömöt okoz a  hétköznapi dolgok és az ünnepi dolgok részleteinek a megtervezése. Ha egy nagyobb ünnepre készülök, mint mondjuk a Karácsony, akkor terveket készítek minden területre.  Így tervezés alá kerül a lakásdekoráció, a karácsonyfa kinézete, az ajándékok, az adventi naptár, a sütemények, az ünnepi menü és italok, vendégvárás és vendégségbe menés stb.

Ezek egy részét érdemes már novemberben összeállítani, mert így előre láthatjuk, hogy mi az, ami már meg van és mit kell még beszerezni, vagy összegyűjteni. Ez mindenképpen érvényes az ajándékokra, főleg, ha saját kezűleg (SK) készítjük és az adventi naptárra, mert azt ugye már november végén aktivizálni kell.

Most az ajándéktervről írok egy kicsit részletesebben. Táblázatot készítek az alábbi fejléces oszlopokkal:
    • Kinek készül
    • Mi készül
    • Mi kell hozzá (ezen belül: meg van, venni kell, költség)
    • Mit kell csinálni
    • Kész (ide jön majd a szmájli arcocska)
Az oldalsorokban pedig részletezem az elképzeléseimet. Felnagyítottam a fotót, így talán láthatók a részletek is. Én így tervezek magam számára. 
A táblázat megformálására is szeretek időt szánni, mert az már teljesen kreatív lehet, és olyannak készíted, amilyennek szeretnéd. Variálhatod a színeket, kiegészítheted karácsonyi figurák beszúrásával, sőt, még apró inspiráló képeket is berakhatsz magadnak a táblázatba, hogy vizuálisan is lásd az ötleteidet. Nekem ez utóbbiak digitálisan vannak meg. Egy külön "Karácsonyi SK ajándékok" mappába gyűjtögetem egész évben az inspiráló fotókat, és egy word doksiba másolom be az elkészítések linkjeit. Így hamar megtalálom néhány hét, hónap múlva is azt, ami a lementés idejében megbizsergetett bennem valamit.
Az idén már októberben elkezdtem a horgolt virágok készítését, így lassan meg is lesznek a horgolt SK ajándékok: neszesszerek, telefontartók, kitűzők, kulcstartók, könyvjelzők, poháralátétek, és még van egy teljes hónapom Karácsonyig.
Tudom, hogy egyáltalán nem lesz kapkodás, időben elkészülök mindennel, mert már minden hozzávalót beszereztem a többi ajándékhoz is.
A nyugodt és saját magam számára is élvezetes készülődés miatt jó, ha van ajándék terv. Ajánlom Neked is, próbáld ki Te is, és élvezd a karácsonyi készülődést, mert akkor igazi, ha örömöt ad és élvezetes!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...