A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érték. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érték. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 1., szerda

Májusfa

Régi hagyomány a Májusfa állítás, ami a többi régi szokással együtt kezd eltűnni a faluból, mert egyre kevesebb lányos ház kapuján lehet találni május 1-én feldíszített fákat. Annak azért örülök, hogy azok a fiatalok, akikkel 10 évvel ezelőtt ifjúsági egyesületet alakítottunk, azok még ma is jó közösségi programnak tartják a májusfázást. Persze köztük Ádám fiam is.

Hogy is történt ez ma?
Tegnap, a napközbeni erdőmustrán, kiszemelték a fiúk a kivágandó fákat, amit az éjszaka, kézi fűrésszel ki is termeltek. Megszervezték az utánfutós-tetőcsomagtartós hazaszállítást, és közel éjfél körül meg is érkeztek a fák az udvarunkra. Itt áldomás ivás a szerencsés fahazahozatalra, aztán megkezdődött a lufifújás, krepp-papír darabolás, fára kötözés. 8-10 fiú tevékenykedett az udvaron, jókedvűen, vidáman, egymással hülyéskedve... Jó volt őket bentről hallgatni. Igazi huszonéves közösség :) 
Aztán indulás a lányos házakhoz. Az ottani fafelállítás, ahogy Ádám elmesélte, egy külön kabaré lehetett. Az akkorra már kissé félrészeg csapat, próbált csendben tevékenykedni, mert ugye éjszaka van, de sehogy sem sikerült. A fákat le kellett emelni az utánfutóról, a kerítéshez kellett úgy hozzákötözni, hogy az stabilan meg is álljon, és lehetőleg ne borítsa ki a kerítést, vagy ne dőljön rá a házra. Mindeközben vigyázni a szalagokra, a lufikra, aminek a fele kipukkant, mire álltak a fák... Biztosan jó móka lehet, szívesen felvenném egy kandi-kamerával az ilyen eseményeket.
Ha az egyik fa áll, akkor irány a másik lányos házhoz, és egy újabb faállítás, aztán a következő és a következő. Sőt, még a szomszéd faluba is, és még két faluval odébb is, mert van akinek ott lakik a barátnője.
Tegnap éjszaka 6 db májusfát állított fel a udvarunkról induló fiúcsapat.
Persze közben találkozás a Polgárőrséggel, akik a falopások miatt egész éjszaka résen voltak. Kifiavagy? kérdésre igazolni, hogy ki kicsoda, nem lopott a fa, mert Apám erdejéből van stb. Elhiszik, mert tudják, ki melyik családból való, elvégre falun lakunk, ahol mindenki ismer mindenkit. Egy kis áldomás? :) Nem lehet, szolgálatban vagyunk, majd utána :)
Hajnal 5 órára ért haza Ádám, de még mindig jó mókának tartják a fiúk ezeket az összejöveteleket, és élvezettel ápolják ezt a régi hagyományt.

Ma reggel végig bicikliztem a falu Fő utcáján, mert kíváncsi voltam, hogy mennyire él még ez másoknál, és készítettem néhány fotót. Örömmel tudatom, hogy él még ez a szokás itt a Nyírségben :)
(A 3. képen az Ádám állította fa van a barátnője házánál :)

2012. november 15., csütörtök

Karácsonyi tesztbejglisütés

Nyírség - zúzmarás reggel - napsütéses délelőtt. 
Amikor jó idő van, a faluban is nagy a nyüzsi. Ma éppen a falu idős emberkéi (többségük 70 éven felüli) aktivizálták magukat a legjobban. Kitalálták, hogy a befűtik a szabadtéri falusi kemencét, és az összehordott alapanyagokból "tesztbejgliket" sütnek. Mákosat, diósat és lekvárosat. 
Azért tesztbejgli, mert ki akarták próbálni, hogy ilyen nagy mennyiségnél jól sikerül-e kemencében megsütni a bejglit.  Ha jó lesz, akkor karácsonyra, segítségül az idős embereknek, itt sütik meg együtt, közösen a kemencés karácsonyi bejgliket.

Hát nem nagyszerű ötlet ez egy idős közösségtől! 
Minden benne lesz majd, amit a karácsonynak jelentenie kellene: közös készülődés, egymásra odafigyelés, együttlét, örömszerzés ...

Reggel kaptam egy fülest telefonon erről az összejövetelről, és részese lehettem ennek a tesztsütésnek egészen az előkészületektől a kisült meleg kalácsok szeletéséig, és nagyszerű fotókat is készítettem. Az egész délelőttömet az idősekkel töltöttem, nem volt kedvem visszajönni az irodába. Inkább a fotózás közben meséltettem és hallgattam az idős néniket, akik olyan csillogó szemmel meséltek a régi emlékeikről, mint a gyerekek. 

Régi életviteli történetek hallgatása, hagyományok felelevenítése, idős emberek lelkes arca, a ráncos, öregedő kezük munkájának látványa, a kemence melege, kalácsillat... 

Tiszta feltöltődés!!!! 

Csodás délelőtt volt!

"Addig kell dagasztani, amíg a plafon le nem cseppen!" mondják az idősek, és tényleg a homlokukon csorgott a verejték, mire ledagasztották kézzel a 10 kg lisztből összeállított kelt tésztát.
A kemencében már órákkal előtte (még hajnalban) tüzet raktak. A parazsat lekaparták a hamutárolóba (van népi neve is, de azt elfelejtettem) és a kisöpört, forró tűztérbe kerültek a tepsik.
A megkelt tésztából vekniket szaggattak ki, aztán kezdődhetett a tésztanyújtás.
Diós, mákos és lekváros töltelék került a tésztába. Minden töltelékanyag helyben termelt: a dió és a mák a nénikék kertjében, a lekvár pedig az Én Mamim idei szilvalekvárja volt. Érdekesség, hogy ez a korosztály még libatollal keni a veknik tetejét.
Kemencebelső pillanatképek a sütés fázisaiban. Az egész környék érezte a kalács illatát. Isteni volt a friss falusi levegővel együtt beszívni.
Ennyi lett és ilyen lett!
Behordás, tepsikből ki, és pihentetés letakarva.
Szeletelés és meg lehet kóstolni. Nagyon finom lett, ugyanez elkészíthető Karácsonykor is!
A mami 86 éves és bár nem dagasztott, de ott volt köztünk, mert Ő is a közösséghez tartozik. Ilyenek az Én falumban az idősek! Büszke vagyok rájuk!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...