
Mark O’Brien
(Jonh Hawkes) tisztában van fogyatékos helyzetével, és ehhez mérten igazán
aktív életet él. De 36 évesen, a valós emberi érzések kielégítetlenségétől motiválva,
egy szerelmi kudarc után úgy dönt, hogy egy szexterapeutától kér segítséget a szexuális
problémái megoldására, Cherylig (Helen Hunt) személyében.
A
szexualitás mellett erősen jelen van a filmben a vallás is, amit egy rendkívül
szimpatikusan gondolkodó pap testesít meg (William H. Macy), bíztatva Markot a
terápiára, és akinek Mark folyamatosan beszámol a terápia fejleményeiről.
A terapeuta
segítségével Mark átéli élete első szexuális élményét, megtanulja a testtudat-erősítő
gyakorlatokat, és némi érzelmi kapcsolódás is kialakul közöttük, de a terapeuta
rövidre zárja a dolgot és kilép Mark életéből. Ezután Marknak sikerül egy új
párkapcsolatot kialakítani, ami 5 évig, egészen a haláláig tartott.
Nem
tartoznak a kedvenceim közé a fogyatékosok életének részleteit megjelenítő
filmek, valahogy taszít a fogyatékosság látványa, rossz érzéseim vannak emiatt.
De ezeknek a filmeknek a mondanivalója sokkal nagyobb értékű számomra, mint a
rossz érzésem.
Ebben a filmben most ezek a mondanivalók erősödtek fel bennem: új lehetőségek felfedezése, kitartó keresés és megvalósítás,
teljesebb élet élésére törekvés és ezért tenni akarás, fogyatékosan is erős
lehet az ember, mert az erőnk belül van.