A következő címkéjű bejegyzések mutatása: feltöltődés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: feltöltődés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 21., vasárnap

Őszi határszemle

Ez a négy napos pihenőidő olyan, mint egy felnőtteknek is járó őszi szünet. Ráadásul még az időjárás is mellettünk van, mert igazán ritkaság október második felében rövidnadrágban kertészkedni, vagy ebéd után kifeküdni a napozószékre és mint egy napelemes töltő, feltöltődni a nap melegétől.

Délután határszemlén voltunk a párommal. Így hívjuk azt, amikor végigjárjuk a falu külterületi határáig a  földeket, megnézzük a learatott szántókat, az elvetett területeket, az erdőtelepítéseket stb. A párom ellenőrzi ilyenkor, hogy milyen mezőgazdasági munkákat kell még elvégezni az idén (még van néhány hektár bevetni valója), megmutogatja, hogy melyik területen mi csinált eddig (aratások, tárcsázás, szántás, vetés), és mit tervez vetni a jövő évben.
Én pedig ilyenkor megint csak töltődöm. Örömmel hallgatom, ahogyan a párom beszél a nem könnyű, főleg fizikai erőt igénybe vevő munkájáról, és közben fotózom a nyírségi homokbuckás (elég alacsony aranykorona értékű) földeket, megörökítem az idei ősz színeit, és begyűjtök néhány "kincset" az itthoni lakásdekorációhoz.

Csipkebokor ágak szépen dekorálják a lakást, de szárítani is jut belőle bőven. Ide még visszajövök bogyót szedni.
A vadtövis bokrok messziről piroslanak, néhány ágat hoztam belőle a teraszos vázába, mert hamar hullatni kezdi a bogyóit
A Nyírség mezőgazdasági útjainak meleg homokján mezítláb járni különleges érzés
Gyerekkoromban itt mindig versenyt futottunk, persze mezítláb :)
Zöldül a lucerna, lesz egy újabb kaszálás
A nyárfásunk
Lekombájnolt kukoricatábla, ezzel még van mit csinálni, de most még a bírkanyáj legelget rajta néhány napig
Hopp! Egy szalmabála itt maradt
8 napos vetés, már kezd zöldülni az apró tritikálé
2012. október 21. Ez megint egy szép és jókedvű nap!


2012. október 16., kedd

Hétvégi szalonnasütés

Nincs is annál jobb dolog, amikor a nagyszülők szalonna sütést rendeznek a szülői ház udvarán és ott van mindenki: a gyerekeik, azok férjei és feleségei, az unokák, azok barátnői, a kicsik nagyok együtt ricsajozva. 
Gyakran van ilyen összejövetel. Bár  a nagycsalád ritkán jön így össze, mert az egyik öcsém és családja Németországban él, és évente egyszer-kétszer látogatnak haza. De most ők is itthon voltak.

Ilyenkor mindenki hozza a saját készítésű, megkóstolni való finomságát, és a család leteszteli, hogy milyenre sikerült. Ettől jobb próba nincs is. A család mindig megmondja, ha valami jól sikerült, de azt is, ha nem. Én most egy új mákos bejgli receptet próbáltam ki, és abból vittem el egy nagy rudat, és meg is kaptam a kritikát, hogy "cukortalan". Barna cukrot használtam, és tényleg kevesebbet tettem bele az előírtnál (de nem sokkal), mindenesetre az ízén érezhető volt. 
De volt gyümölcsös túrós Mirinda-szelet, csokis-diós kekszrúd és almás pite. A maradékokat szétosztottuk és mindenki el volt látva hétvégi sütivel.

A szalonnasütés érdekessége a szalonnasütő szerszám volt, ami egy nyeles vasöntvényes forma. Széthajtjuk a felforrósodott szerszámot, belerakjuk a felszeletelt szalonnát (mi most mangalica szalonnát sütöttünk), 1-2 perc alatt ömleni kezd belőle a zsír, egy óriásszelet kenyeret telecsorgatunk vele. Pillanatok alatt készen volt egy tálca kenyér. 
Kenyérfeltétnek vörös és lila hagymát, pritamin és fehér paprikát, paradicsomot és főtt tojáskockát készítettünk elő, és mindenki azt tett a kenyerére, amit szeret. Házi készítésű paprikakrémmel is megkenhette a kenyerét a feltétek alatt az, aki úgy szereti.  
Praktikus kis szerszám ez, az ilyen nagy létszámú  programokhoz, mert úgy sem férne mindenki oda a tűzhöz a maga kis nyársaival, így pedig aki akarta süthette, felváltva tartottuk (szó szerint) a vasat a tűzben... Nem kellett sokat várni, tömhettük magunkat rendesen. Én 3 szeletet ettem meg, és nagyon jól esett! Ez így volt tökéletes!
Előkerült a mami fagyasztóládájából a nyáron 2 literes pet-palackokban lefagyasztott bodzaivólé is, amit a mami saját kézzel szedett az erdőszélről, és áztatta a kellő ideig, hogy vitaminos ital legyen belőle. És még mindig van sok-sok szőlő!!!!

Szóval az ilyen szombat délutánok nagy kincset érnek egy család életében, töltődtünk is ám rendesen!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...