A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hála. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hála. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 12., hétfő

Normális vagy? Hála a csekkekért?!

"A hála gazdagság, a panaszkodás szegénység!" 
Szerintem ez az élet egyik aranyszabálya, akár az egészségről, akár a munkáról, akár a kapcsolatokról akár a pénzről legyen szó.

Te mennyire vagy hálás a csekkjeid befizetésért?

Jogosan gondolhatod, hogy ez mekkora egy hülye kérdés! A csekkbefizetésért nehogy már hálás legyek valakinek! Mikor tiszta bosszúság, hogy a fizetésem óriási részét ezekre a sárga papírvackokra kell költenem!
Pedig mindenki a saját maga hálálkodásának kovácsa. Hogy miért mondom ezt? Mert a hála is ez élet egyik egyetemes törvénye, úgy, mint a vonzásé. Óriási hatalom rejlik benne. A hála érzése beindít egy olyan hatást azon a területen, amiért hálás vagy, ami csak a javadat szolgálja. Csak rendszeresen és folyamatosan hálálkodni kell, de igazi érzésekkel ám, mert csak akkor van hatása.
Ez egyébként teljesen úgy hangzik, mintha az ovisokkal próbálnánk beetetni egy "Viselkedj jól!", vagy "Legyél mindig jó gyerek!" maszlagot. Én is azt hittem, de kezdem a magam életén is érezni, hogy működik. 
Visszatérve a csekkekhez. A legtöbben csak panaszkodunk a pénzünk miatt, még ha tudatosan nem is figyelünk ezekre, de fordulj egy kicsit magadba, és belátod, hogy 10-ből 8 alkalommal a pénzügyedet érintő beszélgetéseidben, megjegyzéseidben vagy csak gondolatodban bosszúságot okoz, hogy kevés a pénzed. És ez úgy történik, hogy eszedbe sem jut, hogy ezekkel a kimondott szavakkal, vagy gondolatokkal mennyit ártasz magadnak. Bármilyen panaszos, negatív, irigy vagy aggodalmaskodó gondolat, szó szerint szegénységet szül.
Így van ez a számlákkal is. Persze, ha kevés a pénz, eszünk ágában sincs hálálkodni, amikor tele van a postaláda a csekkes borítékokkal, sokkal inkább tehernek érezzük a csekkek meglétét. Pedig akárhogy is, de kell a hála! No, de hogyan.
Fordítsuk meg a dolgot. Legyünk hálásak azokért a szolgáltatásokért, amikért a számlák érkeznek: telefon, internet, áram, víz, gáz stb. Gondoljunk arra, hogy mennyire jó, hogy van internetünk, nélküle például hogyan tartanánk a tempót itt vidéken a nagyvilággal. Mennyire jó, hogy van áramunk, ha nem lenne hogyan élnénk, petróleumlámpával világítanánk, nem csatlakoztathatnánk a sok-sok elektromos eszközt, ami nélkül már aligha működne egy modern otthon. Mennyire jó, hogy a csapból akkor folyik a víz, amikor akarjuk és ha kell rögtön meleg is. És még sorolhatnám. 
Ja, és itt van még az autólízing, és a jelzáloghitel, az áruvásárlási és a személyi hitel, na és a nagyon minuszban lévő folyószámlahitel is. Legyünk csak hálásak a bankoknak, mert megérdemlik a hálánkat (Elvégre jól degeszre szedik magukat szegény átlagembereken. Jajjj! Ez már egy kicsit negatív gondolat volt, úgyhogy visszaszívás). Bankok, akkor amikor szükség volt a néhány millió, vagy néhány százezer forintra, milyen jó, hogy volt honnan kérni és kapni egy összegben! Ugye ezért mennyi hálával tartozunk a bankoknak! :) 

Szóval mindennek meg lehet találni a hálaadást érdemlő oldalát. Csak át kell fordítani a gondolkodásunkat erre az irányra. 
Ezt az erőt kb. másfél éve fedeztem fel. Azóta sikerült kifizetni két hitelünket, feltornázni nullára a folyószámlámat és egyszer sem akarták az elmúlt egy év alatt az autómat visszavenni. A csekkeket pedig zökkenőmentesen tudjuk fizetni hónapról hónapra úgy, hogy nincs elmaradás, nincs felszólítás, nincs banki telefonhívogatás (ez utóbbi őrjítő volt).

Van egy jó pár játék ehhez, megmutatom az egyiket, hogy én mit csinálok. Befizetés előtt a csekkek saját szelvényrészének hátoldalára ráírom "Köszönöm a pénzt!", és ezután nagyon hálás vagyok azért, hogy be tudom fizetni. Függetlenül attól, hogy meg van e rá az összeg, vagy nem. Amit pedig már befizettem és visszakaptam a befizetés utáni szelvényt, ráírom "KÖSZÖNÖM-FIZETVE!" és közben arra gondolok, hogy milyen jó, hogy volt pénzem befizetni. És adagolni kell ezerrel a hála érzését. Minél inkább képes vagy hálát adni a kifizetett számlákért, annál több pénzt vonzol magadhoz a további számlák rendezéséhez. Ez az egyik felnőtt ovisjátékom és még van több is.

Lehet, hogy van, aki nevetségesnek tartja ezeket az érzelmi, gondolati hókusz-pókokat, de nálam működik, és nem csak a pénzügyi területen.




2012. október 22., hétfő

Hálás vagyok

Még ma is pihenőnap, sokáig lustálkodás az ágyban, mert ma (és még holnap is) lehet. Ébredés után kapucsínót kaptam az ágyba, mint minden reggel, mert akinek mezőgazdaságban dolgozik a párja (juhászata van), az reggelre már megteszi az első kört a tanyáján, és mire Én ébredezni kezdek Ő már frissen érkezik haza és elkészíti a reggeli italunkat, amit együtt iszunk. Minden reggel így indítjuk a napot, amit sok NŐ ismerősöm irigyel :)
A reggel egyik meglepetése volt, hogy Édesanyám és Édesapám betoppant hozzánk, kezükben sok-sok finomsággal.
Egy egész tepsi tegnap készített almáspite, friss házitúró (kb. 1 kg), friss tojások (20 db), egy kis kosár szőlő, és néhány frissen szedett zsenge cukkini. Mindent gyorsan lepakoltak és már szaladtak is tovább, mert a népdalkörüknek fellépése lesz Kisvárdán (kb. 70 km-re tőlünk) és ezeket csak gyorsan beadták nekem, és jelezték, hogy csak estére jönnek haza, a süti, a túró és a szőlő pedig frissen jó.
Na erre a reggeli kezdésre mit mondjak! Mennyire hálás lehetek azért, hogy ilyen szüleim vannak, akik már a hetven évhez közel járnak, és ennyire aktívak, gondoskodók, önzetlenül segítők és szeretni valók.

Tegnap olvastam Kincsesfüzet oldalán, a "Boldogság döntés kérdése" bejegyzésben, hogy milyen mély sebet okozhat egy szülő elvesztése. Nekem még nem volt, és remélem sokáig nem lesz ilyen tapasztalatom, de a tegnap olvasott cikk és a ma reggeli szülői betoppanás mindenképpen arra ösztönzött, hogy leírjam azt, hogy óriási hála kell, hogy legyen mindenkiben, aki számára értékes a felnőttkénti szülő-gyerek kapcsolat.
Ilyet nem kapunk még egyet az életben, és ha sikerült fenntartani és jól működővé tenni ezt, akkor mutassuk ki a hálánkat addig, amíg még ki tudjuk mutatni, mert van kinek.

Vigyázzunk az idősödő szülőkre, értékes és szeretni való minden mozzanatuk, minden mondatuk! Ez csak attól függ, hogy  Mi, gyerekek hogyan állunk hozzá. És Én már évek óta a legjobban állok hozzá, mert fontosak számomra. 
Sokszor bosszankodhattam volna azon, hogy mindenbe beleszólnak, de nem kell követni az Ő elképzelésüket. Én gyakran mosolygok a kis fontoskodásukon és örülök, hogy még van véleményük mindenről. Elvégre Ők csak jót akarnak, akkor fogadjuk el, ha nem is mindig számunkra tetsző elképzelésben tálalják gondolataikat.

(Az Idősek Világnapja - Október 1-én volt) 

Ez csak a reggeli hála, de a nap többi része is remekül sikerült.

 



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...