Másfél éve nem írtam egy bejegyzést sem ebben a blogban, és nem is törődtem vele még annyira sem, hogy rákukkantsak. Néhány hete léptem ide újra, hogy nosztalgiázzak egy kicsit, és visszanézve a blog statisztikáját nagyon meglepődtem.
2013. szeptemberében, amikor az utolsó bejegyzésemet közzétettem, 42 ezer oldalmegjelenítés volt, most pedig 62 ezer. A statisztikai görbe havonta 1500-2000 oldalmegjelenítést mutat, ami azt jelenti, hogy a blogot még ma is olvassák olyanok, akik az aktív időszakban még nem követtek.
Na, ezzel a felismeréssel kezdődött az örömködésem!!!
És amikor már jól kiörömködtem magamat kezdődött a már jól begyakorolt önmegfigyelésem.
Mit mutat ez nekem?
- Nagyon szerettem a blogot vezetni. Igaz, hogy csak próbaként kezdtem el, amikor tapasztalatokat keresetem más, számomra új tevékenységekben, de megfogott a blogvezetés összetettsége: egyediség, alkotás, önmegvalósítás, tanulás, másokkal megosztás, kommunikálás, csapathoz tartozás, fotózás ... Mindezeket úgy, hogy minden engem érdeklő területet bele tudok hozni: életvitel, divat, kreatívság, hobbi, lakberendezés, belső formálódás, nőiség, család, vidéki lét, munka, aktualitások ... és még sorolhatnám :)
- A tesztidőszakban nagyon szerettem csinálni, akkor miért hagytam abba? Ezt is megmagyaráztam akkor, hogy csak kipróbáltam. Igen ám, de ha valamivel még van dolgunk, az előbb-utóbb visszatér. Most ez a blogvezetés erősödik bennem egyre jobban. A gondolataimban folyamatosan előtérbe kerül, már néhány hete nem tudok szabadulni tőle. Érzés, amire figyelek, ami irányt mutat!
- Ha az elmúlt másfél évben annak ellenére, hogy egy sort sem írtam, mégis ennyien olvasták, akkor feltehetően érdekli az embereket az, amit itt a blogon, ilyen formában közlök. Ha pedig érdekli őket, és én szeretem csinálni, vagyis jó érzést nyújt számomra a blogolás, akkor nem kérdés, hogy folytatni kell!
Életfeladatomat is megtaláltam menet közben, erről írtam is egy posztot az önfejlesztő blogba Az új kezdet címmel.
Örülök, hogy újra itt vagyok! :)