Újra itthon vagyok a megszokott hétköznapi létemben, és teljesen össze vagyok zavarodva attól a sok-sok tapasztalattól és információtól, ami az elmúlt két hétben ért.
Kezdődött ugye az öt napos önismereti tréninggel, amiben a társas kapcsolatokban való részvételemet, a más emberekhez való viszonyomat cincáltuk szét csoportosan, vad idegen emberekkel. Aztán ott volt az érzelmi intelligencia fejlesztése, ami egy teljesen új területet nyitott meg előttem, különösen a saját magam vakfoltjairól való szembesítéssel (vakfolt a személyiségünknek az a része, amit mi nem ismerünk magunkról, de mások számára egyértelmű, ők látják, de mi nem).
Mind ezután, egy hét Németország legnyugatibb részén, ahol olyan az életszínvonal, amilyenről mi itt Magyarországon csak álmodhatunk, és ahol a jövőmre nézve lehetőségek sora tárult elém néhány nap alatt.
 |
| Köln, 2013. 07. 21. |
Mit is tegyen az ember, ha hirtelen ennyi minden beáramlik hozzá? Hogyan döntsem el, hogy hogyan is legyen tovább? Mi legyen az eddig jól felépített terveimmel? Merjek nagyot lépni, és váltani? Ugorjak, vagy még fejlesztgessem a kis sínautómat (Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz c. könyvében leírtak szerint)?
Amikor már annyira magabiztosnak gondoltam magamat a jövőmet illetően, akkor jön egy ilyen két hét, amikor minden összemosódik, minden kesze-kusza lesz, és itt állok teljesen tanácstalanul.
Ilyenkor az a legjobb, ha időt hagyunk magunknak arra, hogy feldolgozzuk, átgondoljuk, mérlegeljük a történteket. Még az is belefér, hogy új terveket állítsunk fel, mert a terveket rugalmasan kell kezelni, hogy a változásokat bele tudjuk építeni. Mivel minden okkal történik, ennek a két hétnek is meg van a miértje!
Ehhez a mérlegelős időszakhoz ezt a fotót használom inspirációnak.
Érdemes néha Miki Egérrel is megkonzultálni az élet nehéz dolgait, ha már a jókedvű élet mellett tettem le a voksomat :)
Először is Isten hozott újra itt, másodszor pedig remélem, úgy alakul majd minden, hogy az Neked a legjobb legyen. A kép pedig szuper :-)
VálaszTörlésKöszönöm, és Én is remélem magam számára a legjobbakat. Bár ezt közhelyként gyakran használjuk másoknak mondogatva, de most magamnak mondom! Ez a kis önzőség belefér :)
TörlésJó kép, remélem jól döntesz. Hogy is dönthetnél másképp? :)
VálaszTörlésA kép nekem is a kedvencem lett! Képzeld, kicsinyített fotóként a tárcámban is ott kandikál, és mindig mosolygok egyet, ha előveszem :)
TörlésHúú, ez nagyon izgalmasan hangzik, remélem, majd megosztod velünk a döntésedet. :)
VálaszTörlésAz EVE WAYS blogot azért indítottam, hogy magam számára is, és másoknak is megmutassak egy lehetséges életút formálást asok közül. Pontosabban az Én utam alakítását, amiben minden fontos részletet igyekszek megosztani Veletek.
TörlésHa érdekesnek tartjátok az csak inspirálni fog a folyamatos tájékoztatásra.
Köszi a jelzést! :)
Üdv újra itthon! Amit írsz nagyon izgalmasnak hangzik, és most kicsit hasonlóan vagyok én is. Hagyni kell tényleg leülepedni a dolgokat. Az idő (bár közhely tudom) de mindent megold.
VálaszTörlésMindenkinek vannak ilyen szakaszai, és ez azért jó, mert az élet így zajlik, és ettől válik izgalmassá. Meg merjük-e lépni azt, amit úgy gondolunk/érzünk, hogy meg kellene lépni, vagy várunk az idő múlására.
TörlésHogy jó ez, vagy nem... Nem tudni előre. De érezni lehet, hogy mikor van az a szakasz, amikor hagyni kell az időt, hogy dolgozzon helyettünk.
Remélem jól érezzük most mindketten :))))
Welcome back :) Örülök, hogy jól érezted magad és egyetértek Zórával, most olyan lehetsz, mint egy kaleidoszkóp, a sok élménytől! Egy kis idő múlva, ahogy ülepedik, szivárvány lesz belőle és azon csúszhatsz tovább, amerre kell :D
VálaszTörlésÓóóó, de szép épet festettél ide elém ezzel a szivárvánnyal! Metafora ez, vagy valami ilyesmi...
TörlésÉs tudom, hogy tényleg így lesz, csúszok a szivárványon tovább!!! Ez nagyon tetszik, ezt megjegyzem Tőled. Be is írom a határidőnaplómba, mert ott gyűjtöm a tetsző mondatokat, amiket csak úgy hallok, és ez nagyon is tetsző :))))