Új falusi program az egészségért

Minden falu központi részén van sportpálya, legalábbis mindenhol van, ahol Én eddig megfordultam. Igaz, van ahol elhanyagolt, lepukkant állapotú, mert ott a helyi Polgármester nem igazán sportkedvelő, és nincs a faluban olyan emberke, akinek fontos lehet, de van, ahol virágzó életet él. 

Ahol Én lakom, ez utóbbi az igaz, mivel aktív focista élet zajlik rajta. A hétvégeken bajnoksági meccsek, a hétköznapokon pedig rendszeres edzések: foci-suli, ifi csapata, felnőtt csapat edzései.

Ápolt és szép zöld a fű, a körbekerítés miatt pedig biztonságos és védett a pálya, ami azért fontos szempont, mert a tegnapi meccsfotózásom közben egy új ötlet erősödött fel bennem.

Elindítok egy falusi futóklubot :) 

Már régóta tervezgetem, hogy jó lenne elkezdeni futni, mert eléggé gyengének érzem az állóképességemet,  és egy kis vitálkapacitás növelés sem árt, a füvön való futás pedig kifejezetten jó az ízületeknek, ami minden korosztály számára előnyös, de negyvenen túl kifejezetten kíméletes. 

Bár a futás nem egy közösségi sport, mégis úgy gondoltam, hogy a saját futásomba bevonok másokat is. 

Ennek több oka is van:

• A kezdetben, amikor még nem alakul erős szokássá bennem a futás, nem lesz olyan, hogy ,,ma nincs kedvem  futni", mert tudom, hogy rám vár majd mindenki, mert Én kezdtem el az egészet és nálam van a pályakapu kulcsa. Tehát, tudatosan bebiztosítom magamat saját magam ellen :)
• Lehetőséget adok másoknak is az egészséges életmódra. Akik nem merték elkezdeni a futást, mert ,,mit szól majd a falu", azok most félreteszik ezt a berögződött mentalitást, és csatlakozhatnak, mert felbátorodnak azon, hogy többen is együtt futunk. Így könnyebben lehet kezelni a ,,falu szavát", ami nálam egyáltalán nem okoz már gondot, de sok embernél igen.
• A rendszeres találkozás lehetősége egy kis közösséget kezd el formálgatni, amiből bármi alakulhat majd. Az ilyen közösségek mindig értékesek egy falu életében.

Ma reggel a kollégák között dobtam fel a labdát: Kinek van kedve esténként futni egy kicsit a sportpályán?

Aztán megbeszéltük, hogy este fél nyolckor találkozunk és elkezdjük a  rendszeres mozgást.

Nincs futócipőm, és nincs extra futócuccom sem. Egy egyszerű sportcipőt, egy leggings-et és egy kapucnis melegítőfelsőt húztam magamra, és mivel kicsit szemetelt az eső, az Ádám régi kapucnis széldzsekijében pattantam biciklire, és eltekertem a kb. 800 m-re lévő sportpályára.

Négyen voltunk: két húsz éves fiatal lány, egy 50 éves férfi kolléga és Én. Háromszor futottuk körbe a 400 m kerületű pályát. Az első kör futás után félkör intenzív gyaloglás, mert egyszerre nem bírtuk szusszal, majd újra futás. Ez volt az első napi teljesítményünk, aztán hazabiciklizés.

Kíváncsian várom, hogy milyen ütemben fog bővülni az érdeklődő futók száma a szájról-szájra falusi marketinggel.

Tulajdonképpen jó érzés, hogy mindig van lehetőségem megcsinálni azt, amit fontosnak tartok, amit AKAROK, legyen az munka, kikapcsolódás, egészség vagy bármi más :) Csak meg kell látni a lehetőségeket és ki kell használni, a magunk javára fordítani.