Még ma is pihenőnap, sokáig lustálkodás az ágyban, mert ma (és még holnap is) lehet. Ébredés után kapucsínót kaptam az ágyba, mint minden reggel, mert akinek mezőgazdaságban dolgozik a párja (juhászata van), az reggelre már megteszi az első kört a tanyáján, és mire Én ébredezni kezdek Ő már frissen érkezik haza és elkészíti a reggeli italunkat, amit együtt iszunk. Minden reggel így indítjuk a napot, amit sok NŐ ismerősöm irigyel :)
A reggel egyik meglepetése volt, hogy Édesanyám és Édesapám betoppant hozzánk, kezükben sok-sok finomsággal.
Egy egész tepsi tegnap készített almáspite, friss házitúró (kb. 1 kg), friss tojások (20 db), egy kis kosár szőlő, és néhány frissen szedett zsenge cukkini. Mindent gyorsan lepakoltak és már szaladtak is tovább, mert a népdalkörüknek fellépése lesz Kisvárdán (kb. 70 km-re tőlünk) és ezeket csak gyorsan beadták nekem, és jelezték, hogy csak estére jönnek haza, a süti, a túró és a szőlő pedig frissen jó.
Na erre a reggeli kezdésre mit mondjak! Mennyire hálás lehetek azért, hogy ilyen szüleim vannak, akik már a hetven évhez közel járnak, és ennyire aktívak, gondoskodók, önzetlenül segítők és szeretni valók.
Tegnap olvastam Kincsesfüzet oldalán, a "Boldogság döntés kérdése" bejegyzésben, hogy milyen mély sebet okozhat egy szülő elvesztése. Nekem még nem volt, és remélem sokáig nem lesz ilyen tapasztalatom, de a tegnap olvasott cikk és a ma reggeli szülői betoppanás mindenképpen arra ösztönzött, hogy leírjam azt, hogy óriási hála kell, hogy legyen mindenkiben, aki számára értékes a felnőttkénti szülő-gyerek kapcsolat.
Ilyet nem kapunk még egyet az életben, és ha sikerült fenntartani és jól működővé tenni ezt, akkor mutassuk ki a hálánkat addig, amíg még ki tudjuk mutatni, mert van kinek.
Vigyázzunk az idősödő szülőkre, értékes és szeretni való minden mozzanatuk, minden mondatuk! Ez csak attól függ, hogy Mi, gyerekek hogyan állunk hozzá. És Én már évek óta a legjobban állok hozzá, mert fontosak számomra.
Sokszor bosszankodhattam volna azon, hogy mindenbe beleszólnak, de nem kell követni az Ő elképzelésüket. Én gyakran mosolygok a kis fontoskodásukon és örülök, hogy még van véleményük mindenről. Elvégre Ők csak jót akarnak, akkor fogadjuk el, ha nem is mindig számunkra tetsző elképzelésben tálalják gondolataikat.
(Az Idősek Világnapja - Október 1-én volt)
Ez csak a reggeli hála, de a nap többi része is remekül sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése