Horgolt csipkevirágok

Gyakran alkotunk együtt Mamával (Édesanyám), ami leginkább úgy történik, hogy Én megtervezek valamit, kiválasztom a formát, mintát és a színeket, Mama pedig a megbeszéltek szerint besegít a horgolási részekbe, mert ezt nagyon érti. Most nyári ajándékokat készítettünk a sógornőmnek, az unokahúgaimnak, Leának és persze magamnak is. 

Mindketten leginkább a saját kézzel készült ajándékokat részesítjük előnyben, úgyhogy kitaláltam, hogy mivel a horgolt kiegészítők nagyon trendinek számítanak, ezért készítsünk mi is valami ilyesmit.  Úgyhogy karkötőket, kitűzőket és medálokat készítettünk, amelyeknek az alapja különböző színű filcanyag volt. Erre varrtam rá a meghorgolt csipkevirágokat és gyöngyöket. Ezek mellé persze még néhány "gyorsangyöngy" karkötő is készült.

 

Ilyenkor úgy megy köztünk a munkamegosztás, hogy elmondom Mamának, hogy milyennek szeretném a végeredményt. Néha fotót vagy rajzot is viszek neki, hogy könnyebb legyen elképzelni.  Aztán megbeszéljük, hogy mikorra tudja megcsinálni a horgolt részeket, mikor hozhatom el tőle, hogy tovább dolgozhassak rajta stb.

Ha több dolog van, akkor felcímkézem neki, mint a mostani ajándékoknál is, hogy melyiknek milyen színű legyen a szegélye, milyen legyen a csipkevirág közepe, széle stb. Így nem téveszti el, mert csak munkaidő után tudunk találkozni és megbeszélni, hogy hogyan tovább.

Fotók a készítésről és a kész kiegészítő ajándékokról.

Új manöken születik

Még soha nem találkoztam olyan 7. éves kislánnyal, aki annyira otthon érzi magát a divatra való fogékonyság világában mint Lili. Egy fehérnemű boltban, ameddig az anyukája próbálgatott, mi ketten úgy ütöttük el az időt, hogy manökeneset játszottunk. Ő magára pakolászta a neki tetsző melltartókat, és pózolt, és pózolt és pózolt. Én pedig csak fotóztam, fotóztam és fotóztam (telefonnal). 

Mindketten élveztük :)

Erre a köztünk kialakult felszabadult kapcsolatra céloztam a tegnapi posztomban. Ápolni fogom ezt a kapcsolatot, mert érzem, hogy fontosak lettünk egymásnak.

Egy kapcsolatot kaptam ajándékba :)

Számomra egyre inkább csodálatra méltó, a családon belüli kapcsolatok alakulása. A család tagjait az ember nem maga választja, így vannak, akiket el kell fogadnunk, mert a családhoz tartoznak, és vannak, akikkel a családon belül is folyamatosan formálódnak a jó kapcsolatok. 

A családon belüli elfogadást egy külön művészeti ágnak tartom, mert az egész életünk alatt egymást formáljuk valamilyen szinten a családtagjainkkal. Mi magunk alakítjuk magunkat is ebben az erős kötelékben és a másikat is. 

Van, amikor hónapokig, évekig kerüljük egymást, mert valami olyasmit szóltunk, vagy tettünk, amivel a másikat megbántottuk. Aztán jön egy fura érzés, amikor valami miatt felülemelkedünk a sérelmeinken, és megpróbáljuk újra, tiszta lappal indítani, vagy ott folytatni, ahol abbahagytuk. Ez aztán vagy sikerül, vagy nem. Bár ez inkább a felnőtt kapcsolatainkra jellemző.

De vannak olyan kapcsolatok, amelyeket a nagycsaládon belüli gyerekekkel alakítunk.

A kisgyerekek születésüktől fogva érzik a másik ember rezgését. Nem tudom, hogy kinek milyen képessége van, de Én megérzem, már néhány hónapos korú kisgyereken, hogy kedvel engem, vagy inkább nem. Ezt már régóta megfigyeltem magamon, amit nem boncolgatok, nem keresem a miérteket, egyszerűen csak érzéseim vannak és kész.

A családon belüli gyerekek közül eddig hárman voltak, akiken pici koruktól éreztem a köztünk lévő távolságot, ami az idő múlásával átalakult egy jóérzésű, szoros kapcsolattá. Az egyik gyerek ma már 20 éves, a másik 12 és a harmadik LILI, aki most 7 éves.

Lili, a Józsi öcsém gyereke, akivel évente kétszer, háromszor találkozunk, a németországi létük miatt. Sokáig még puszit sem kaptam Tőle a találkozásainkkor, és elbújt, eltakarta az arcát, már amikor köszönni kellett nekem. Nem is erőltettem soha a közeledést, tudtam, hogy Ő is egy olyan gyerek, aki valamit érez rajtam.

Aztán ez a kapcsolat az elmúlt héten teljesen átalakult. Megmagyarázhatatlan számomra a kettőnk közötti érzelmek alakulása.

Kezdődött azzal, hogy egy hétre nekem adta a szobáját, és ott aludhattam az Ő hercegnős ágyában :) Ez egy gyerektől nagyon komoly jelzés.

Aztán folytatódott azzal, hogy megmutatta csak nekem azt a falut, ahol laknak. Esténként csak ketten sétálgattunk, mezei virágot szedtünk, bemutatott ismerős gyerekeknek, érte mehettem az iskolába (Németországban még egy hete kezdődött el a nyári szünet) és egy hétig részei voltunk egymás életének.

Olyan közös érdeklődési köröket fedeztünk fel egymásban, ami meglepett, főleg engem. Imádja a divatot, az öltözködést, a trendi dolgokat, így remek volt együtt shoppingolni.

Haláli kis csaj! Elkezdtük imádni egymást!

Augusztus végén jönnek haza egy hétre, aztán az őszi szünetükben Én repülök újra hozzájuk, mert már együtt terveztünk közös programokat. Ja, és elkezdett engem németül tanítani :)

Néhány fotót emlékként összeraktam Liliről és magamról. 

Köszönöm neki ezt a heti élményt, és hálás vagyok ezért az új kötelékért!

Most pedig fotódömping következik, a középpontban LILI! (Folytatása következi holnap.)

Koktélozás / kacsaetetés közben / egy vár bástyáján / a kölni dómba gyertyagyújtás

Lili bemutatta a faluja egyik részét, közben virágcsokrot szedtünk / falutábla / aratás előtti kalászos / Lili iskolája (csak alsó tagozatos gyerekek tanulnak itt, fullosan felszerelt tornaterem, uszoda) / füves sportpálya

Lili és egy levendulabokor / egy régi falusi ház előtt / becsengetés egy ismerőshöz / utcarészlet

Mérlegelés jókedvvel

Újra itthon vagyok a megszokott hétköznapi létemben, és teljesen össze vagyok zavarodva attól a sok-sok tapasztalattól és információtól,  ami az elmúlt két hétben ért.

Kezdődött ugye az öt napos önismereti tréninggel, amiben a társas kapcsolatokban való részvételemet, a más emberekhez való viszonyomat cincáltuk szét csoportosan, vad idegen emberekkel. Aztán ott volt az érzelmi intelligencia fejlesztése, ami egy teljesen új területet nyitott meg előttem, különösen a saját magam vakfoltjairól való szembesítéssel (vakfolt a személyiségünknek az a része, amit mi nem ismerünk magunkról, de mások számára egyértelmű, ők látják, de mi nem).

Mind ezután, egy hét Németország legnyugatibb részén, ahol olyan az életszínvonal, amilyenről mi itt Magyarországon csak álmodhatunk, és ahol a jövőmre nézve lehetőségek sora tárult elém néhány nap alatt.

Köln, 2013. 07. 21.

Mit is tegyen az ember, ha hirtelen ennyi minden beáramlik hozzá? Hogyan döntsem el, hogy hogyan is legyen tovább? Mi legyen az eddig jól felépített terveimmel? Merjek nagyot lépni, és váltani? Ugorjak, vagy még fejlesztgessem a kis sínautómat (Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz c. könyvében leírtak szerint)?

Amikor már annyira magabiztosnak gondoltam magamat a jövőmet illetően, akkor jön egy ilyen két hét, amikor minden összemosódik, minden kesze-kusza lesz, és itt állok teljesen tanácstalanul.

Ilyenkor az a legjobb, ha időt hagyunk magunknak arra, hogy feldolgozzuk, átgondoljuk, mérlegeljük a történteket. Még az is belefér, hogy új terveket állítsunk fel, mert a terveket rugalmasan kell kezelni, hogy a változásokat bele tudjuk építeni. Mivel minden okkal történik, ennek a két hétnek is meg van a miértje!

Ehhez a mérlegelős időszakhoz ezt a fotót használom inspirációnak. 

Érdemes néha Miki Egérrel is megkonzultálni az élet nehéz dolgait, ha már a jókedvű élet mellett tettem le a voksomat :)

Utazok!

Ma délután Én is repülök!

Pontosabban repülünk, mert Anyukámmal együtt utazunk el egy hétre Németországba, az Öcsémékhez. Ők már 20 éve élnek ott, és Anyukám még most először fogja őket meglátogatni. Most is azért, mert Debrecenből indul repülőgép Dortmundba, kb. másfél órás lesz az út, úgyhogy rövid időn belül odaértünk. Az Öcsémék pedig várni fognak már az érkezéskor.

Egy hónappal ezelőtt megvettem a repjegyeket, és magam sem hittem el, de 4.900 Ft/fő jegyárral utazunk. Az oda-vissza út kettőnk részére 37.000 Ft (repjegy, adminisztrációs költség és a poggyászok ára).
Ez így, egy számomra is tetsző utazási forma, úgyhogy többször igénybe fogom venni, és gyakrabban látogatok majd ki Németországba.

Jó, hogy van egy repterünk Debrecenben is!

Vidéken is jól mehet a szekér :)

Vidéki emberként, aki egy halmozottan hátrányos térségben és faluban él, az ország egyik legelmaradottabb keleti részén, gyakran megfogalmazódhatna bennem, hogy lehetetlen áttörni ezt a földrajzi korlátot az előrehaladásban. Mégis csak feltételes módban fogalmazom meg ezt, mert ha így gondolkodnék, bizonyára nem jutnék egyről a kettőre, hanem elindulnék Én is a leépülés és megkeseredés medrében lefelé, mint ahogyan körülöttem olyan sokan teszik. 

Én a vidékben is a lehetőségeket látom. 

• Az internet például képes a földrajzi elszigeteltséget áttörni. Felfedezni, megtervezni, elindulni és megcsinálni bármit lehet az internet segítségével. Itt az Én példám, a coachság minden részletéhez az internetet használom, és fogom is, mint egy új munkaterületet, mert online coachság is létezik és működik.
• A szakemberek hiányával felértékelődik a munkám. Sokkal keresettebb vagyok az adott területen, mint ott, ahol óriási a szakmai konkurencia és a verseny. Ezzel élni kell és ki is használtam az eddigi munkáim során. Ezután is ki fogom :)
• A helyi közösségeknek óriási az ereje, így könnyen lehet civil szervezeteket létrehozni és működtetni. Nyitott rá a vidék, csak legyen, aki csinálja! Ezen a területen ki lehet teljesedni, és pénzszerzéshez sem egy utolsó lehetőség. A többlábon állásom egyik stabil pontja az az ifjúsági szervezet, amelyiknek 10 éve az elnöke vagyok.
• A vidéki munkahelyek esetében az állami és uniós támogatások is sokkal intenzívebbek, kedvezőbben ki lehet használni, el lehet helyezkedni a szakterületeinken. A 2012-es évben 8 hónapig voltam foglalkoztatva a munkaügyi központ egyik kiközvetítésében, mert nem volt senki a térségben, akinek vidékfejlesztési végzettsége és tapasztalata van. Ez egy jó áthidaló időszak volt számomra. 

Összességében,  érdemes vidéken élve is célul kitűzni az ,,életfogytig tartó tanulás és fejlődés" mottót. Képezni és fejleszteni magunkat, haladni a korral, felismerni és kihasználni a lehetőségeinket. 

Ha ezeket vidéken élve nem tudjuk megtenni, mert ráfogjuk a vidékiségre, akkor bárhol leszünk, sehol nem fogjuk tudni. Ezekre ki kell képezni magunkat, és akkor bárhol is vagyunk, jól fognak menni a dolgaink. 

Úgy is fogalmazhatok, hogy ha az út jó, akkor jól fog menni a szekerünk is!

Közösségerősítés Twisterrel

Az egyik legtutibb szabadtéri kikapcsolódás a bográcsozás. De ez lehet grillezés, vagy tárcsánsütés is, a lényeg, hogy a friss levegőn töltsünk el együtt sok-sok órát. Ez történt pénteken, amikor egy remek hangulatú közösségerősítő programot hoztunk össze a kollégák számára. 

A közös főzés mellett persze a kiegészítő játékoknak is  nagy szerepe van, mert lehet velük a hangulatot fokozni rendesen. 

Én most a Twister nevű játékkal rukkoltam elő, ami házilag is könnyen elkészíthető. Valamikor  réges-régen Én is készítettem egyet a gyerekeim számára egy egyszerű lepedőből, amire ráférceltem a színes kartonanyagból kivágott köröket. Akkor még újdonság volt ez a játék, de emlékszem, hogy nagyon élveztük mindig :)

Kellemes időben együtt a csapat / Csülökpörkölt a szakmai vezetőnk specialitása. Ezt mind megettem, mert nagyon finom volt, és az egészséges életmódhoz nálam hozzátartozik a remek hangulatban készített és elfogyasztott kalóriabomba kaja is :)))

Ugye átjön a képeken, hogy mekkora hangulatot csinál ez a játék. Mindenki dőlt a röhögéstől :))) Ez igazán megerősíti a kollégák közötti kapcsolatot.

Blogverseny

Jelentkeztem a blogommal egy tematizált blogversenyre, amit a LélekBónusz hirdetett meg néhány hete. Olyan blogokat, bloggereket keresnek, akik a testi, lelki és szellemi fejlődést segítik azzal, hogy a posztjaik tartalmával az olvasókat hozzásegítik a jobb közérzet kialakulásához, megtartásához és fokozásához.

Megtetszett ez a verseny, és gondoltam, kipróbálom a RURAL WOMEN-t ezen a téren, mert kíváncsi vagyok, hogy mennyire állja meg a helyét a hazai blogvilágban.

Ha Te is úgy gondolod, hogy megérdemel egy szavazatot Tőled, akkor kérlek tedd le a voksodat a RURAL WOMEN mellé, de szívesen veszem, ha népszerűsíted is a blogot :)  

Köszönöm!

A jobb oldali sávban lévő ,,LélekBónusz Blogverseny 2013" kép alatti link éppen a szavazási felülethez vezet el.

Álomkönyvem lapjai 4.

Újabb lappal lett gazdagabb az álomkönyvem. Az utazásról szerintem az emberek 90%-a álmodozik és Én is ebbe a 90%-ba tartozom. 

Most nem készítettem külön felvételeket a folyamatról, csak a végeredményt mutatom meg. Íme!

Ne nevess ki!

A bejegyzésben CSÚNYA szavakat használok, akit ez zavar, ne olvassa el!

Már régóta tudatosan alakítom át a magam körüli dolgokat olyanná, hogy mosolyra derítsenek. Most egy újabb dolog csöppent be a hétköznapjaimba, ami ezzel a történettel indult.

Vettem egy bambuszos keleti szárazvirágot, aminek nagyon megörültem, mert a narancssárga színe miatt pontosan illik a lakásunk színvilágához. Itthon szépen el is rendezgettem, és örülgettem neki addig, amíg Ádám nem tett egy különleges megjegyzést rá, amikor meglátta:

„Ez a faszvirág meg micsoda itt?”

„Mi az, hogy faszvirág?!”

„Nem látod, Anya! Olyan, mintha álló faszok lennének rajta. Még a golyók is ott vannak!”

És tényleg! Hogy ezt nem vettem eddig észre! Vajon miért vettem meg? Miért nem láttam meg ezt az üzletben?   

Talán a tudatalattim diktálta, hogy hatással legyen a szexuális életemre :)))))))

Most már akármikor ránézek a virágomra, mindig ez jut eszembe róla, és elmosolyodok. 

Egyébként, nekem akkor is tetszik a faszvirágom :))) 

Eddig a konyhában volt, egy hét után megjegyzés Ádámtól: „Vidd már el a konyhából!” 

Most a nappaliban várakozik a következő megjegyzésig, de lehet, hogy a hálóban fog kikötni. Elvégre ott van a helye :)))

Remélem ez jól indítja a Te vasárnapodat is!

Szülői megmondás

Gyakran előfordul a családban, hogy amit a szülő mond, az legtöbbször úgy is van. Nálunk most egy újabb helyzet adódott, amikor ez beigazolódott.

Gyerekeink már általános iskolás koruk óta tanulnak idegen nyelvet, Ádámnak az angol volt erős, Leának pedig a német. Középiskolás korukban folyamatosan mondtuk mindkettőjüknek, hogy szánjanak rá egy kis plusz energiát, és csinálják meg a középfokú nyelvvizsgát, mert hasznos lehet majd. 

De neeeem! 

Akkor, sokkal fontosabb dolgokat kellett előtérbe helyezniük, és amit a szülő mondott, az a háttérbe szorult. Kamaszkor :)

Mivel az érettségijük is ötös lett, akkor is szajkóztuk itthon, hogy szánják rá az érettségi utáni nyarat, nem kell hozzá sokat tanulni, és meg lesz. 

De még akkor seeeeem!

Aztán eljött a felsőfokú tanulmányok ideje, és köztudott, hogy nem kapja meg a diplomáját az, akinek nincs meg a szak által megkövetelt nyelvvizsga. Ezt tudtuk már az elején, és minden nyáron hangsúlyoztuk, hogy készüljenek fel, és ugorjanak neki, mert jó azt nem az utolsó pillanatban megszerezni. 

De falra hányt borsó még mindig az, amit a szülő mond!

És tessék! 

Ádámnak meg van az államvizsga, előtte SOS írásbeli angol középfok, ami meg is lett, és az államvizsga után jöhet a szóbeli. Ez volt ma!

Az eredményre várni kell néhány hetet, aztán, amíg kiküldik a bizonyítványt, az is 2-3 hét, aztán az írásbeli-szóbeli bizonyítványok összevonása is  elvesz vagy 2 hetet… Szóval lesz augusztus vége, mire meg kapja a diplomáját. 

,,Anya! Én még két hónapig megzavarodok itthon! Én dolgozni akarok!”

„Látod, látod! Mi megmondtuk!”

„Jaaaj, akkor ki foglalkozott ilyenekkel!”

Hát persze! A szülő mondandójával miért is kell foglalkozni?! Vagy mégis érdemes?!

Már említettem, hogy a mi nevelési módszereink szerint kamaszkortól már csak szülői véleményeket mondtunk itthon, a döntés mindig a gyerekeinkké volt. Ezt sem erőltettük, mint soha semmit. De megtapasztalták, és levonták a következtetést, akár jó, akár nem a vége. Ettől a neveléstől váltak magabiztossá, és a döntéseikért felelősségvállalóvá.

Ez is újra egy tapasztalat. 

Az Ádám problémáját látva, már Lea is készül az őszi nyelvvizsgájára, hogy mire államvizsgázik, neki már meglegyen :)))

Játék a színekkel

Ha van egy, a saját stílusodhoz illeszkedő és jól összeválogatott alapruhatárad, akkor a kiegészítőkkel csodákat lehet művelni. Tulajdonképpen a kiegészítők nem igazán nagy költségű kiadást jelentenek, ráadásul saját kézzel is el lehet készíteni egyiket-másikat.

Megmutatok néhány kiegészítő variációt egy fekete-fehércsíkos, nőies tunika és egy fekete térdnadrág alapdarabbal.

Így néznek ki együtt az alapdarabok, amit a nekünk tetsző színekkel, anyagokkal és stílusokkal lehet napról napra megújítani. Mindegyik válogatást könnyű, nyári sétához állítottam össze, úgyhogy a lapos szandálok, sportos cipők kerültek előtérbe.

Az első összeállítást egy halvány lazac- és egy erős homokszínnel kombináltam. Külön egyéniség a kalapviselő nők stílusa, ami nem mindenkihez áll közel. Ráadásul úgy kell tudni kell viselni a kalapot, hogy abban valóban jól érezzük magunkat. Érdemes kipróbálni, már csak azért is, hogy leteszteljük, valóban jó érzést nyújt-e. Ha igen, akkor apránként be lehet szerezni egy-két darabot, és egy-egy színes szalaggal, kendővel mindig az adott színvilághoz lehet illeszteni.

Kicsit túl nőtt a sportos verzión a következő szett, de az áttetsző cipellőhöz remekül passzol a baloldalon lévő átlátszó műanyagtáska. Ez egy különlegessége a nyárnak, aki szívesen megmutatja a táskája tartalmát, az bátran kipróbálhatja. Mindenhol nagy siker, garantáltan belenéz majd mindenki a táskádba :))) 

Azért ideraktam egy hagyományos anyagú, égkék színű táskát is, ami a sárga, gyűrt anyagú pamutstólával igazi napsütést varázsol a viselője köré.

 

Az örök matrózverzió, ahol a pirossal kombináltam az alap fekete-fehéret. Sportos cipő, hátizsák, piros kiegészítők, és itt van a jópofa könnyű, pamutsapka, ami még nyáron is feldobja az öltözékünket. Persze ez is stílusfüggő, kinek mennyire jön be ez a sapkaviselet.

Kedvencem ez a türkizes mentazöld, ami nemcsak a fekete-fehérrel mutat jól, hanem a drappal kombinálva a narancsszínt is izgalmassá tudja tenni. De itt most a drappot csempésztem be mellé egy táska erejéig.

Ha jól megnézed ezeket az összeállításokat nem bonyolult variációk, amit nemcsak ezekkel az alapdarabokkal lehet kombinálni, hanem bármilyen semleges színű póló-farmer szoknya, nadrág, leggings verzióban is megállják a helyüket. Rajtad múlik, hogy melyik a Te színed, vagy ha több színed is van, annál jobb, mert jobban tudod variálni őket. Az alapruhatárat apránként lehet frissíteni, és nyaranta egy-két új kiegészítőszínt belevinni.

Én is ezt csináltam néhány napja a shoppingommal, hiszen a naranccsal és a türkizzel új színeket vittem az alapdarabjaim közé.

One day 6.

Lea befejezte a vizsgaidőszakát, tegnap letudta az utolsó vizsgáit is. Kezdődhet a nyár!!! Ennek örömére állítottam össze ezt a sorozatot olyan képekből, ami hozzá illik, ami Őt mutatja meg valamilyen formában. Legalábbis Én ilyennek ismerem. Mivel olvassa a blogot, biztosan kapok majd visszajelzést, hogy jól érzem-e a személyiségét.

Lea, egy laza gondolkodású, nyitott, szabadelvű lány, aki közel áll a természethez és a természetességhez. Imádja a kék színt és a tengert, a pihenést, a csendes lazítást és a pörgős fesztiválozást.

Erre a nyárra ajánlom ezt neki!

utazó városlakó / fesztiválon mezítláb / batikolt-gyöngyös SK karkötő tőlem, hogy szerencsét hozzon, mint az előző nyári kis dobókockás :) / horgolt kék medál hosszú bőrszíjon / tengerparti relax / pihenés és olvasás