Gyakran előfordul a családban, hogy amit a szülő mond, az
legtöbbször úgy is van. Nálunk most egy újabb helyzet adódott, amikor ez
beigazolódott.
Gyerekeink már általános iskolás koruk óta tanulnak idegen
nyelvet, Ádámnak az angol volt erős, Leának pedig a német. Középiskolás
korukban folyamatosan mondtuk mindkettőjüknek, hogy szánjanak rá egy kis plusz
energiát, és csinálják meg a középfokú nyelvvizsgát, mert hasznos lehet majd.
De neeeem!
Akkor, sokkal fontosabb dolgokat kellett előtérbe helyezniük, és amit
a szülő mondott, az a háttérbe szorult. Kamaszkor :)
Mivel az érettségijük is ötös lett, akkor is szajkóztuk
itthon, hogy szánják rá az érettségi utáni nyarat, nem kell hozzá sokat
tanulni, és meg lesz.
De még akkor seeeeem!
Aztán eljött a felsőfokú tanulmányok ideje, és köztudott,
hogy nem kapja meg a diplomáját az, akinek nincs meg a szak által megkövetelt
nyelvvizsga. Ezt tudtuk már az elején, és minden nyáron hangsúlyoztuk, hogy
készüljenek fel, és ugorjanak neki, mert jó azt nem az utolsó pillanatban
megszerezni.
De falra hányt borsó még mindig az, amit a szülő mond!
És tessék!
Ádámnak meg van az államvizsga, előtte SOS
írásbeli angol középfok, ami meg is lett, és az államvizsga után jöhet a
szóbeli. Ez volt ma!
Az eredményre várni kell néhány hetet, aztán, amíg kiküldik
a bizonyítványt, az is 2-3 hét, aztán az írásbeli-szóbeli bizonyítványok
összevonása is elvesz vagy 2 hetet…
Szóval lesz augusztus vége, mire meg kapja a diplomáját.
,,Anya! Én még két hónapig megzavarodok itthon! Én dolgozni
akarok!”
„Látod, látod! Mi megmondtuk!”
„Jaaaj, akkor ki foglalkozott ilyenekkel!”
Hát persze! A szülő mondandójával miért is kell foglalkozni?!
Vagy mégis érdemes?!
Már említettem, hogy a mi nevelési módszereink szerint
kamaszkortól már csak szülői véleményeket mondtunk itthon, a döntés mindig a gyerekeinkké volt.
Ezt sem erőltettük, mint soha semmit. De megtapasztalták, és levonták a
következtetést, akár jó, akár nem a vége. Ettől a neveléstől váltak magabiztossá, és a döntéseikért felelősségvállalóvá.
Ez is újra egy tapasztalat.
Az Ádám problémáját látva, már Lea is készül az őszi
nyelvvizsgájára, hogy mire államvizsgázik, neki már meglegyen :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése