2012. október 16., kedd

Hétvégi szalonnasütés

Nincs is annál jobb dolog, amikor a nagyszülők szalonna sütést rendeznek a szülői ház udvarán és ott van mindenki: a gyerekeik, azok férjei és feleségei, az unokák, azok barátnői, a kicsik nagyok együtt ricsajozva. 
Gyakran van ilyen összejövetel. Bár  a nagycsalád ritkán jön így össze, mert az egyik öcsém és családja Németországban él, és évente egyszer-kétszer látogatnak haza. De most ők is itthon voltak.

Ilyenkor mindenki hozza a saját készítésű, megkóstolni való finomságát, és a család leteszteli, hogy milyenre sikerült. Ettől jobb próba nincs is. A család mindig megmondja, ha valami jól sikerült, de azt is, ha nem. Én most egy új mákos bejgli receptet próbáltam ki, és abból vittem el egy nagy rudat, és meg is kaptam a kritikát, hogy "cukortalan". Barna cukrot használtam, és tényleg kevesebbet tettem bele az előírtnál (de nem sokkal), mindenesetre az ízén érezhető volt. 
De volt gyümölcsös túrós Mirinda-szelet, csokis-diós kekszrúd és almás pite. A maradékokat szétosztottuk és mindenki el volt látva hétvégi sütivel.

A szalonnasütés érdekessége a szalonnasütő szerszám volt, ami egy nyeles vasöntvényes forma. Széthajtjuk a felforrósodott szerszámot, belerakjuk a felszeletelt szalonnát (mi most mangalica szalonnát sütöttünk), 1-2 perc alatt ömleni kezd belőle a zsír, egy óriásszelet kenyeret telecsorgatunk vele. Pillanatok alatt készen volt egy tálca kenyér. 
Kenyérfeltétnek vörös és lila hagymát, pritamin és fehér paprikát, paradicsomot és főtt tojáskockát készítettünk elő, és mindenki azt tett a kenyerére, amit szeret. Házi készítésű paprikakrémmel is megkenhette a kenyerét a feltétek alatt az, aki úgy szereti.  
Praktikus kis szerszám ez, az ilyen nagy létszámú  programokhoz, mert úgy sem férne mindenki oda a tűzhöz a maga kis nyársaival, így pedig aki akarta süthette, felváltva tartottuk (szó szerint) a vasat a tűzben... Nem kellett sokat várni, tömhettük magunkat rendesen. Én 3 szeletet ettem meg, és nagyon jól esett! Ez így volt tökéletes!
Előkerült a mami fagyasztóládájából a nyáron 2 literes pet-palackokban lefagyasztott bodzaivólé is, amit a mami saját kézzel szedett az erdőszélről, és áztatta a kellő ideig, hogy vitaminos ital legyen belőle. És még mindig van sok-sok szőlő!!!!

Szóval az ilyen szombat délutánok nagy kincset érnek egy család életében, töltődtünk is ám rendesen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...