Leának érdekes az eddigi élettörténete, különösen az elmúlt néhány év. Anya és lánya, szinte együtt tanuljuk és tapasztaljuk az új, tudatos gondolkodásmódot. Lea nagyon könnyen felfedezte a gondolatnak, az érzéseknek a formáló erejét, és szülőként mondhatom, hogy hálás vagyok azért, hogy már húsz évesen elkezdhette azt az életet, aminek az alakítása a saját kezében van.
Rövid előzmény:
4 évvel ezelőtt csak egy erős vágy volt benne, hogy utazni akar, nagyon sokat. Ezért az egyetem első évében diákmunkákat vállalt, hogy pénzt tudjon összespórolni a tervezett nyári fesztiválozásaihoz. Sajnos a diákmunka nem hozta meg a várt eredményt, a következő évben más formában szedte össze a pénzt (egy kis ösztöndíj és egyéb spórolás, a mamák szülinapi, karácsonyi ajándékpénze stb.), és vette meg előre a fesztiválbérleteit, mert nem tett le erről a tervéről. Országon belül utazott, stoppolt, "belógott" :) sátrazott és sok-sok emberrel megismerkedett. Imádta ezt a szabadságot! :)
2012 nyarán az egyik fesztiválon megismerkedett egy olyan sráccal is, aki korábban nagy utazó volt, és most várja azt a lányt, akivel újra utazhat. Leában megtalálta. A két azonos szellemiség összetalálkozott. :)
Eddigi állomásaik: Jeruzsálem, Egyiptom, Dubai, Sri-lanka, Spanyolország, Marokkó, Hollandia, Ausztria, Németország, Románia - Erdély, India, Tájföld, Vietnam, Kambodzsa.
Tavaly januárban Sri-Lanka annyira elvarázsolta, hogy a szakdolgozatát is ennek az országnak a Nemzeti Parkjairól írta, mint egy útikönyvet. Nagy sikert aratott vele az egyetemen.
Az útja során pedig megérezte, hogy ez az az ország, amivel még dolga lesz. Áradozott a természeti érintetlenségről, az egyszerű életvitelről, az emberek segítőkészségéről és kedvességéről, a kultúráról ... a sok-sok ezer fotót hetekig nézegette, nézegettük együtt. Vissza kell mennie, ott szeretne élni. Ráadásul a barátjára, Kálmánra is ugyanilyen hatással volt mindez.
Csoda vagy nem csoda (és tudom, hogy nem csoda), de két hónap múlva Kálmánnak felajánlottak egy Indiai munkát, amit gondolkodás nélkül elvállalt. 2014. szeptember végén elrepültek Indiába, 3 évre tervezik az ottlétüket, közben pedig átruccannak Sri-Lankára, telket nézni, és venni, mert ott akarnak létrehozni egy ökoszállót.
Többször írok majd róluk, az útjaikról, a terveik megvalósításáról, a laza életfelfogásukról, arról, hogy szülőként hogyan lehet megélni mindezt. Írok majd azért is, mert egy nagyszerű példa az ő történetük arra, hogy hogyan tedd le a hátizsákodban cipelt hiedelmeidet, a félelmeidet, hogyan fordíts hátat a szülői és egyéb elvárásoknak, hogyan figyelj a belső megérzésedre, hogyan lásd meg a lehetőségeket, és hogyan indulj el megvalósítani azt az életet, amiben a legjobban tudod érezni magadat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése