Hálás vagyok

Még ma is pihenőnap, sokáig lustálkodás az ágyban, mert ma (és még holnap is) lehet. Ébredés után kapucsínót kaptam az ágyba, mint minden reggel, mert akinek mezőgazdaságban dolgozik a párja (juhászata van), az reggelre már megteszi az első kört a tanyáján, és mire Én ébredezni kezdek Ő már frissen érkezik haza és elkészíti a reggeli italunkat, amit együtt iszunk. Minden reggel így indítjuk a napot, amit sok NŐ ismerősöm irigyel :)

A reggel egyik meglepetése volt, hogy Édesanyám és Édesapám betoppant hozzánk, kezükben sok-sok finomsággal.

Egy egész tepsi tegnap készített almáspite, friss házitúró (kb. 1 kg), friss tojások (20 db), egy kis kosár szőlő, és néhány frissen szedett zsenge cukkini. Mindent gyorsan lepakoltak és már szaladtak is tovább, mert a népdalkörüknek fellépése lesz Kisvárdán (kb. 70 km-re tőlünk) és ezeket csak gyorsan beadták nekem, és jelezték, hogy csak estére jönnek haza, a süti, a túró és a szőlő pedig frissen jó.

Na erre a reggeli kezdésre mit mondjak! Mennyire hálás lehetek azért, hogy ilyen szüleim vannak, akik már a hetven évhez közel járnak, és ennyire aktívak, gondoskodók, önzetlenül segítők és szeretni valók.

Tegnap olvastam Kincsesfüzet oldalán, a "Boldogság döntés kérdése" bejegyzésben, hogy milyen mély sebet okozhat egy szülő elvesztése. Nekem még nem volt, és remélem sokáig nem lesz ilyen tapasztalatom, de a tegnap olvasott cikk és a ma reggeli szülői betoppanás mindenképpen arra ösztönzött, hogy leírjam azt, hogy óriási hála kell, hogy legyen mindenkiben, aki számára értékes a felnőttkénti szülő-gyerek kapcsolat.

Ilyet nem kapunk még egyet az életben, és ha sikerült fenntartani és jól működővé tenni ezt, akkor mutassuk ki a hálánkat addig, amíg még ki tudjuk mutatni, mert van kinek.

Vigyázzunk az idősödő szülőkre, értékes és szeretni való minden mozzanatuk, minden mondatuk! Ez csak attól függ, hogy  Mi, gyerekek hogyan állunk hozzá. És Én már évek óta a legjobban állok hozzá, mert fontosak számomra. 

Sokszor bosszankodhattam volna azon, hogy mindenbe beleszólnak, de nem kell követni az Ő elképzelésüket. Én gyakran mosolygok a kis fontoskodásukon és örülök, hogy még van véleményük mindenről. Elvégre Ők csak jót akarnak, akkor fogadjuk el, ha nem is mindig számunkra tetsző elképzelésben tálalják gondolataikat.

(Az Idősek Világnapja - Október 1-én volt) 

Ez csak a reggeli hála, de a nap többi része is remekül sikerült.

 

Hétvégi szalonnasütés

Nincs is annál jobb dolog, amikor a nagyszülők szalonna sütést rendeznek a szülői ház udvarán és ott van mindenki: a gyerekeik, azok férjei és feleségei, az unokák, azok barátnői, a kicsik nagyok együtt ricsajozva. 
Gyakran van ilyen összejövetel. Bár  a nagycsalád ritkán jön így össze, mert az egyik öcsém és családja Németországban él, és évente egyszer-kétszer látogatnak haza. De most ők is itthon voltak.

Ilyenkor mindenki hozza a saját készítésű, megkóstolni való finomságát, és a család leteszteli, hogy milyenre sikerült. Ettől jobb próba nincs is. A család mindig megmondja, ha valami jól sikerült, de azt is, ha nem. Én most egy új mákos bejgli receptet próbáltam ki, és abból vittem el egy nagy rudat, és meg is kaptam a kritikát, hogy "cukortalan". Barna cukrot használtam, és tényleg kevesebbet tettem bele az előírtnál (de nem sokkal), mindenesetre az ízén érezhető volt. 

De volt gyümölcsös túrós Mirinda-szelet, csokis-diós kekszrúd és almás pite. A maradékokat szétosztottuk és mindenki el volt látva hétvégi sütivel.

A szalonnasütés érdekessége a szalonnasütő szerszám volt, ami egy nyeles vasöntvényes forma. Széthajtjuk a felforrósodott szerszámot, belerakjuk a felszeletelt szalonnát (mi most mangalica szalonnát sütöttünk), 1-2 perc alatt ömleni kezd belőle a zsír, egy óriásszelet kenyeret telecsorgatunk vele. Pillanatok alatt készen volt egy tálca kenyér. 

Kenyérfeltétnek vörös és lila hagymát, pritamin és fehér paprikát, paradicsomot és főtt tojáskockát készítettünk elő, és mindenki azt tett a kenyerére, amit szeret. Házi készítésű paprikakrémmel is megkenhette a kenyerét a feltétek alatt az, aki úgy szereti.  

Praktikus kis szerszám ez, az ilyen nagy létszámú  programokhoz, mert úgy sem férne mindenki oda a tűzhöz a maga kis nyársaival, így pedig aki akarta süthette, felváltva tartottuk (szó szerint) a vasat a tűzben... Nem kellett sokat várni, tömhettük magunkat rendesen. Én 3 szeletet ettem meg, és nagyon jól esett! Ez így volt tökéletes!

Előkerült a mami fagyasztóládájából a nyáron 2 literes pet-palackokban lefagyasztott bodzaivólé is, amit a mami saját kézzel szedett az erdőszélről, és áztatta a kellő ideig, hogy vitaminos ital legyen belőle. És még mindig van sok-sok szőlő!!!!

Szóval az ilyen szombat délutánok nagy kincset érnek egy család életében, töltődtünk is ám rendesen!

Falusi kosár

Amikor a városi rokonok hazajönnek falura, mindig megpakoljuk az autójuk csomagtartóját a vidéken megtermelt elemózsiákkal és így engedjük őket vissza a nagyvárosba. Attól függően, hogy melyik évszakban történik a látogatás, így a paradicsom, paprika, a zsákos krumpli, sárgarépa, fehérrépa, karalábé, friss tojás, idénygyümölcsök, vagy a füstölt szalonna, kolbász (stb.) kerülnek a kosarakból az addig összegyűjtött kartondobozokba a csomagtartó legoptimálisabb helykihasználása miatt.

A múlt hét végén mi is vidéki rokonként látogattuk meg a fővárosi nagynénémet és családját, és az autó telepakolása helyett egy vidéki kosárral kedveskedtem nekik. A kosár tartalma az idei gyümölcslekvárok: ribizli, meggy, barack és szilva, a nyár elején pergetett akácméz, és a legfrissebb főzésű, néhány napos szilvapálinkából állt.

Mivel mindig törekszem az egyedi dolgokra, ennél a kosárnál is fontos volt, hogy minden részletében ott legyen valami kis kreativitás, mert így leltem örömöt a készítésében.

Falusi őszi kosár elkészítése

Elterveztem, hogy mi kerül a kosárba. Mire lesz szükség az összeállításához, lekvárok, dzsemek a mama kamrájából, helyi méz, pálinka, címkék, díszes üvegek, maradékanyag és csipke az üvegek fedéséhez, kosár, amibe belekerülnek, és bélelőanyag, hogy szépen mutasson az egész.

A megfelelő méretűre megszerkesztettem az üvegekre ragasztandó címkéket, A/4-esetikett papírra kinyomtattam és feldaraboltam.

Kiválasztottam a kosár tartalmát. Édesanyámat (akit ma már mamaként szólítunk, az unokák miatt) Csoncsi-nak nevezték sokáig a Budapesten élő gyerekek a családban, így mivel hozzájuk mentünk látogatóba, az általa készített dzsemeket és lekvárokat CSONCSI névre kereszteltem. A Nyírségi akácmézet még a nyáron egy helyi hobbiméhész pergetéséből szereztem (az én spájzom polcán is áll jó pár üveggel), na és a jó erős házi főzésű pálinka, ami minimum 50%-os, és érett, jó minőségű gyümölcsből készült.

A címkékkel ellátott üvegekre maradék kartonanyagból kiszabott kör alakú textilfedők kerültek, amit vékony csipkeszalaggal varrtam körbe, hogy esztétikusabb legyen, majd egy egyszerű vastag, piros fonallal megkötöttem őket.

Egy régi foltos liszteszsák már évek óta várja az anyagos dobozom alján, hogy valamire felhasználjam.Most eljött az ő ideje is. Levágtam belőle egy akkora darabot, amekkora a kiválasztott kosarat beteríti. A széleiről kihúzgáltam néhány szálat, mintha direkt ilyen szegetlen széle lenne, a rajta lévő foltokat pedig a piros színű vastag fonallal, egyszerű szegőöltésekkel tettem látványosabbá.

A kosarat, amibe kerültek a finomságok egy használt nyugati bútorokat árusító vállalkozótól szereztem be ezelőtt néhány évvel. Szeretek szétnézni azokon a helyeken, amit "lomizósnak" hívnak erre felénk. Ez egy speciális árubeszerzés, ahol a bútorok mellett sok-sok lakberendezési kiegészítőt is értékesítenek potom összegekért. A természetes anyagú, vagy különleges kinézetű tárgyakat néhány száz forintért mindig megveszem, mert tudom, hogy felhasználom majd őket valamikor. Ilyen vessző, gyékény és egyéb anyagú kosarakból is van egy pár, most az egyik a legjobb volt ehhez az ajándékhoz.

A végeredményt  örömmel adtuk át, és még nagyobb örömmel fogadták. Jó ilyen ajándékozásokat átélni! A következő csomagba már aszalt gyümölcsök, dióbél és finom bor is kerül majd.

A megszerkesztett és kinyomtatott címkék.

A kosárba kerülő finomságok

Az üvegek felöltöztetése szép "ruhába".

Itt most büszke a zsák a foltjára, szép piros színt kapott.

Íme a falusi kosár, sok-sok vidéki saját és helyi készítésű értékkel.

Falusi lagzi

Nyárzáróként egy jó, mulatós falusi lakodalomban voltam a hétvégén, ami már nem is olyan falusi, mert tele van modern elemekkel, de a nyírségi szokások azért megvannak.

Gyerekként visszaemlékszem a régi falusi házakban, majd sátrakban lévő lakodalmakra, amelyeknek kissé más volt a  hangulata. A készülődések, a hétvégente megszervezett csigacsinálások (házi csigatészta készítés), a menyasszonyi ruhakészítés, próbálások, disznóölés, tyúkpucolás, káposztatöltés, a több napos süteményezések, amelyen az egész nagycsalád részt vett. Az én lagzimat is egy egyhetes készülődés előzött meg.

A mai modern lakodalmi készülődés itt nálunk talán még megőrzött néhány részletet, de a rendezvényszervezés profizmusa már itt falun is megmutatkozik. A helyszín kiválasztás (rendezvényház), a dizájn, az apró részletek, az ételek (svédasztalos ebéd, ahol az idősebb rokonok, az öreg nénik-bácsik azt sem tudják, hogyan kell szedni a flancos ételekből), felszalagozott autókonvojjal megyünk mindenhová, az egész esküvő megkomponált, és szorosan beosztott  forgatókönyve stb. A lakodalom előtti készülődésről nem is beszélve, az idegeskedés, stressz és az anyagiak osztása-szorzása kissé megviselte az örömanyák-apák és a leendő ifjúpár idegrendszerét. 

De az igazi érték a lagzikban régen is és ma is, és a jövőben is a nagycsalád, a baráti társaságok együtt ünneplése, találkozás a távol élő, rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel, a közösen eltöltött sok-sok óra beszélgetésekkel, evéssel, ivással és igazi mulatozással. Na, ilyen „Engedd el a hajadat!” lagziban az idén nyáron kétszer is volt részem.

Ajándék: Egy zsák takarmánytáp... :)

Menyecsketánc

A mai, vasárnapi nap csak alvással telt, mert a lakodalmak velejárója ez a tisztulási folyamat, ami sok-sok vízivással, és pihenéssel jár, és én igen nehezen regenerálódok egy-egy átmulatott éjszaka után (pedig én alkoholt nem is fogyasztottam, mert sofőri feladatot vállaltam, ugyanis a falusi lagzikat ma már rendezvényházakban tartják, ami olyan férőhellyel, ami egy ilyen lagzihoz szükséges - 3-400 főre, a legtöbbször a közeli városban van, ahonnan hajnalban még haza kell jutni valahogyan.) 

Még most is bennem van a mulatós hangulat, amiből egy kis ízelítőt mutatók a Janika által húzott talpalávaló linkjén. Külön ajánlom a pasik figyelmébe azt a pasi-táncot , amikor az „ex vőlegényt”, azaz az új embert táncoltatják a haverok. 

(A videó felvételek nem ezeken a lagzikon készültek.) 

Fotó: BorsiStúdió