Szülinapi meglepetés

A Budapesten élő első keresztlányom 25 ével ezelőtt, egy kora őszi napon született. Most ez a negyedszázados szülinapi ünneplés éppen szombatra esett, amit nagy családi szervezkedés előzött meg. 
Meglepetésként az egész család Budapestre utazott, amit nekünk sem volt egyszerű összeegyeztetni, mivel a héten megkezdődött az őszi betakarítás, a kukorica kombájnolás, ami mellett egy napsütötte napot nehéz kihagyni (pedig hétvégére esik, de a mezőgazdaságban nincs hétvége, csak jó idő és rossz idő). És persze a két egyetemista gyerekemnek is lassan kezdetét veszi az újabb szorgalmi időszak, úgyhogy hazafelé jövet már maradnak is ki-ki a maga albérletében.

Egyedül én engedhetem meg magamnak, hogy olyan legyen az időbeosztásom, amilyenek akarom, és ez így nekem nagyon jó, mert ezt akarom, és ezt vonzom be magamnak! 

Erről az utazásról persze az ünnepelt mit sem tudott, csupán a szombat délutáni sétájából hazaérkezve szembesült az ottlétünkkel. Na, ezt így megszervezni csak az ő családja tudta, pontosabban az édesanyja, aki az én nagynéném. Ez egy tényleg meglepi volt!

Azért ezen a meglepetésen kívül ajándékot is készítettem, személyre szólót, csak Nikinek. 

Kreatív személyre szóló ajándék 

 

Évek óta gyűjtöm az idézeteket, amelyek sokszor komoly iránymutatást adnak azoknak, akik ezekből töltődnek, és nekem is. Így azt találtam ki, hogy átadok ezekből néhányat Nikinek a nagybetűs élethez. Fotókat válogattam, pillanatokat az eddigi életéből, minden időszakból: kisgyerekkor, ovis és iskolás szakaszok, kamaszkor, család, barátnők, események stb.   

   

Minden eddig megélt évre 1-1 fotót, összesen 25 darabot szkenneltem, és szerkesztettem össze egyenként egy-egy idézettel.  Mivel már az ősz elején vagyunk, így őszi meleg színeket választottam, szerintem ez a legfelelőbb színvilág ehhez az ajándékhoz. A megszerkesztett 11 cm széles, idézetet és fotót tartalmazó csíkokat tojáshéj színű fénymásoló lapra nyomtattam.  

A papírvágóval feldarabolt csíkokat összetekertem és mindegyiket külön-külön átkötöttem maradék kávé, krém és halványzöld színű organza, szatén és csipkeszalagokkal, de fűztem néhány gyöngyös gumigyűrűt is, mert így kicsit innovatívabb, és nem lesz egyhangú a tekercsek olvasgatás utáni visszatekerése, rögzítése.   

Egy szögletes formájú üvegváza aljára dekorkavicsot szórtam és erre helyeztem a kis papírhengereket, amiket egyenként éppen akkora átmérőjűre tekergettem össze, hogy kitöltsék az üvegvázát.  

Elővettem az anyagos óriás (banános) dobozaimat a gardróbom legfelső polcáról, amiben lassan 20 éve gyűjtögetem a maradék anyagokat, fonalakat, szalagokat, ami számomra egy kisebb kincsesbányát jelent. Most, a bordó és aranyszínű, hálószobai organza függöny, és a konyhai gyűrt anyagú, sárga függöny maradékát használtam fel, és az ezekhez illő, különböző méretű gyöngyöket készítettem ki az „alkotáshoz”.  

Néhány napja találtam egy weboldalt, ami különleges textilvirágok készítését mutatja be. Ezt az ötletet használtam fel én is, és így készítettem el a textilvirágokat. Nem írom le a készítés folyamatát, inkább nézd meg ezen a linken. Szerintem nagyon mutatósak! És már tovább is gondolom az ötletet, mert remek őszi kitűzőket, karkötőket és medálokat fogok készíteni ezzel a technikával, mert nagyon egyszerű és egyedi.   

Több virágot is készítettem, 3 db nagyobb méretűt egyszerűen csak a papírhengerek tetejére raktam, ami egy kicsit lefedi a vázát is, két kisebbet pedig egy szélesebb rozsda színű szaténszalagból készített pántra varrtam, elfedve ezzel a szalag összevarrásának helyét. A barnás szaténszalagra egy gumis csipkepántot is ráhúztam, ami stabilabban tartja a szalagot, nem csúszik majd le az üvegváza oldalán ez a kis virágdekoráció.  

Az egészet átkötöttem egy 20 cm széles organzacsíkkal, aminek az oldalát a textilvirágnál alkalmazott gyertyás technikával tettem „elszegetté”, így nem foszlik tovább és visszaköszön itt is a virágok szirmainak apró pörkölései. Egy nagy masni a tetejére és kész a személyre szóló ajándék.  

Tudom, hogy ilyeneket nem kap mindenkitől az ember, de én ezt az ajándékozási módszert tartom az általam leginkább kedveltnek. Amíg készítem, folyamatosan az ajándékozottra gondolok felidézve a régi történéseket. Néha nevetek munka közben, de most voltak olyan percek, amikor el is érzékenyültem az idézetek válogatása közben, mert a Niki életéhez igazítva válogattam ki őket. És az emlékek már csak ilyenek, szépek és kevésbé szépek, de hozzánk tartoznak. És tudom, hogy Ő is értékként kezeli ezt! 

A készítés lépéseit néhány általam készített fotó segítségével mutatom be.

Az ajándék költsége:

• üvegváza 1.400 Ft
• dekorkavics 600 Ft
• színes fénymásolópapír 15 db 150 Ft
• széles rozsdás szaténszalag 1 m hosszú  130 Ft
• költség mentes maradék anyagok, szalagok, meglévő gyöngyök

Kora ősz

Újra évszakváltás, itt van az ősz, csodálatos színeivel. Szeretem ezt az évszakot, mert Én is ősz típusú nő vagyok. Kedvemre variálhatom az őszi színeket, hol visszafogottabban, hol merészebben, mikor milyen kedvem és hangulatom van. Az idei őszi színtrend külön élvezetet ígér, mert a tűzpiros energiabombaként jelenik meg árnyalataival. A trendjósló divatheteken a borvörös, a rozsdás bordó, a málna, a burgundi és a lilás bíbor  hódít leginkább az idén. Mindezek kombinációja a rozsdás naranccsal, a mustár sárgával, az olajzölddel, a khakivel, a vibráló kékkel, a szürkével és feketével remekül mutat.

A stílusok keveredése most nagyon menő, így összekombinálhatod a nőies, romantikus elemeket a lezser, sportos cuccokkal is, mert a divatházak is bátran mixelik a különféle irányzatokat. De nem szükséges a legújabb trendet követned, mindig azt tartsd szem előtt, hogy NŐ-ként jól érezd magad az öltözékeidben. Legyen a stílusod laza, romantikus, elegáns, vagy extrém. De érdemes mindig valami kis újszerűt, valami szokatlant vinni az öltözködésedbe, becsempészni egy kis másságot, mert ezzel formálod magadat, alakítod a stílusodat. Ezt megteheted egy-egy új alap ruhadarabbal, vagy kiegészítőkkel, esetleg új színekkel.  Ha ehhez a próbálgatáshoz hozzászoktatod magad, egy idő után ráérzel arra, hogy nagyon tuti dolog a saját stílusod formálása. Én nagyon élvezem, és nem kell sok pénz hozzá, amit folyamatosan meg is mutatok Neked.

 

 

Ha van saját stílusod, amiben jól érzed magad, amiben kihangsúlyozod előnyeidet és egyedivé teszed a megjelenésedet, akkor a divat egy nagyszerű inspiráció lehet számodra is, amiben találhatsz a személyes stílusodba beilleszthető elemeket. Én mindig ilyen szemmel "divatguruskodom", akár a divatlapokat, vagy a divatműsorokat nézem, vagy a neten böngészek, vagy az utcán figyelem az embereket. Még ha nem is valósítom meg azt, amit látok (mert nem is lehet és nem is kell), de elraktározom a memóriámban, és lehet, hogy akár évek múlva társítom majd valamivel, és akkor hozok ki valami akkor nekem való cuccot belőle.

Most olyan nők kora őszi utcai öltözeteit láthatod, akik ennek szellemében öltözködnek. A fotók erről az oldalról származnak.

Falusi lagzi

Nyárzáróként egy jó, mulatós falusi lakodalomban voltam a hétvégén, ami már nem is olyan falusi, mert tele van modern elemekkel, de a nyírségi szokások azért megvannak.

Gyerekként visszaemlékszem a régi falusi házakban, majd sátrakban lévő lakodalmakra, amelyeknek kissé más volt a  hangulata. A készülődések, a hétvégente megszervezett csigacsinálások (házi csigatészta készítés), a menyasszonyi ruhakészítés, próbálások, disznóölés, tyúkpucolás, káposztatöltés, a több napos süteményezések, amelyen az egész nagycsalád részt vett. Az én lagzimat is egy egyhetes készülődés előzött meg.

A mai modern lakodalmi készülődés itt nálunk talán még megőrzött néhány részletet, de a rendezvényszervezés profizmusa már itt falun is megmutatkozik. A helyszín kiválasztás (rendezvényház), a dizájn, az apró részletek, az ételek (svédasztalos ebéd, ahol az idősebb rokonok, az öreg nénik-bácsik azt sem tudják, hogyan kell szedni a flancos ételekből), felszalagozott autókonvojjal megyünk mindenhová, az egész esküvő megkomponált, és szorosan beosztott  forgatókönyve stb. A lakodalom előtti készülődésről nem is beszélve, az idegeskedés, stressz és az anyagiak osztása-szorzása kissé megviselte az örömanyák-apák és a leendő ifjúpár idegrendszerét. 

De az igazi érték a lagzikban régen is és ma is, és a jövőben is a nagycsalád, a baráti társaságok együtt ünneplése, találkozás a távol élő, rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel, a közösen eltöltött sok-sok óra beszélgetésekkel, evéssel, ivással és igazi mulatozással. Na, ilyen „Engedd el a hajadat!” lagziban az idén nyáron kétszer is volt részem.

Ajándék: Egy zsák takarmánytáp... :)

Menyecsketánc

A mai, vasárnapi nap csak alvással telt, mert a lakodalmak velejárója ez a tisztulási folyamat, ami sok-sok vízivással, és pihenéssel jár, és én igen nehezen regenerálódok egy-egy átmulatott éjszaka után (pedig én alkoholt nem is fogyasztottam, mert sofőri feladatot vállaltam, ugyanis a falusi lagzikat ma már rendezvényházakban tartják, ami olyan férőhellyel, ami egy ilyen lagzihoz szükséges - 3-400 főre, a legtöbbször a közeli városban van, ahonnan hajnalban még haza kell jutni valahogyan.) 

Még most is bennem van a mulatós hangulat, amiből egy kis ízelítőt mutatók a Janika által húzott talpalávaló linkjén. Külön ajánlom a pasik figyelmébe azt a pasi-táncot , amikor az „ex vőlegényt”, azaz az új embert táncoltatják a haverok. 

(A videó felvételek nem ezeken a lagzikon készültek.) 

Fotó: BorsiStúdió 

Virtuskodások

A falusi élet egyik kincse napjainkban a virtuskodás, amit igen sok település megrendez az egyszerű emberek erejét próbára téve. Talán hallottál már róla, hogy az MTTOSZ évente megszervezi a „Kárpát-medence Magyalakta településeinek Virtusvetélkedőjét”, az 5 ezer alatti lakosságszámú települések között, immár 15 éve. Ez egy nagyon találó és vidám versengési forma, ahol a vidéki falvak csapatai évről évre megmérettetik magukat egymással. 

Erről a versenyről legelőször 2003-ban hallottam, és a falunk jegyzőjével úgy döntöttünk, hogy nevezünk erre a versenyre. Lelkesen megkezdtük a csapattagok toborzását, ami 6 női és 10 férfi tagból állt. Az önkormányzattól sikerült anyagi támogatást is kérni a részvételhez, mert területi és országos döntőkre utazás, autóbuszbérlés, étkezés, szállás, versenypólók stb. költsége nem kevés összeg egy csapat számára.

Az azóta is lelkes csapatunk a nyers paraszti erejét viszi minden évben a versenyekre, profi, edzőtermi felkészülések nélkül, csupán a hétköznapi vidéki és mezőgazdasági munka edz napról napra mindenkit. Az állattartások, földművelések, zöldség-, gyümölcs- és termény betakarítások láda és zsákcipelései, dinnyepakolás, dohánytermelés, favágás stb. minden évszakban adnak edzési lehetőséget a falusi emberek és asszonyok számára. Értékes erő az ilyen, én csak nyers erőnek nevezem, amibe itt falun gyerekkorától belenő az ember. Nekem is van ilyen, és büszke vagyok rá, bár az enyém már keveredik a modern edzettséggel.

Vannak a csapatunkban idősek és fiatalok is. Az eddigi 9 év alatt volt már 54 éves és 16 éves csapattagunk is, vannak örök tagjai is a csapatnak, és van, aki csak kipróbálja magát. Az ilyen típusú versenyeknek külön varázsa van. Amellett, hogy a falun belül is összekovácsol egy remek közösséget, az ország különböző pontján, sőt a határon túl lévő települések közösségei egymással is kapcsolatba kerülnek, és évről évre ápolják ezt a közös pontot, ami összetartja őket. 

Az országos versenyek 3 napos, hosszú hétvégések, sok-sok vidéki értékeket felsorakoztató programmal tarkítva: kézműves találkozók, népi játékok, kiállítások, gasztronómiai részprogramok, étel és italkóstolók stb., attól függően, hogy az ország melyik részén rendezik meg.

Ízelítőnek felsorolok néhány versenyszámot: farönk forgatás és hajítás, zsák és tejeskanna cipelés, söröshordó cipelés és lovaglás, kör szalmabála görgetés, gumicsizma hajítás, vizes ballonpakolás, petrencés rúdtartás, sodrófadobás, saroglyatartás, gátépítés, malomkőgurítás, talicska és szekértolás, stb.

Súlytartás - farkastartás

Petrencés rúdtartás

Amint látod, vannak erőt és vannak ügyességet igénylő versenyszámok, vannak egyéni és csapatversenyek. De a lényeg mindig az, hogy egy jó hangulatú, közös hétvégét töltsünk el együtt, kiszakadva egy kis időre a falusi hétköznapokból. 

Az idei versenyt a Jászságban, egy nagyon hangulatos kis faluban, a Mátra hegység lábánál, a Tarna folyó két partján elhelyezkedő Jászdózsán rendezték meg augusztus 17-19-e között. A katasztrófavédelem sátraiban aludtunk a folyó parton, ami még izgalmasabbá tette a programot. Bár nem mindenki szereti az ilyen nomád életformát, de én sokat kempingeztem és nem áll távol tőlem az, ha nincs meleg víz, tükör, hajszárító stb., legalább is két napot ki lehet bírni így is. Legalább pihen a bőrünk a smink nélkül, a nappali fényvédő-hidratáló krémet pedig fel lehet kenni akár a napszemüveg lencséjében nézve is.

A nyári hőség, a fojtó meleg, a szárazság ellenére, nagyszerű volt a verseny hangulata. A 24 versenyző csapat bíztatásait hozta vitte a szél a verseny egész területén: „Gyerünk, mééég!”, „Bírod még!”, „Ez az, tartod mééééég!”, „Húzzad, húzzad!” , „Van még erő, van mééég!”, a gázdudák, a kürtök, kereplők hangjai, a tájszólású emberek ékes beszédei… Egyszerűen lenyűgöző! Legalábbis nekem óriási töltést adnak ezek az élmények.  Nem beszélve a verseny utáni időtöltésről, a hideg vizes mosakodásokról, az „agrárbarnára” sült emberekkel való beszélgetésekről, a csapatok szabadtéri főzéseiről, egymás ételeinek kóstolásairól, a pálinkakínálgatásról és a jókedvű mulatásról, amikor elfelejted a korodat, a kilóidat és nem kell azzal foglalkoznod, hogy hogy nézel ki, milyen a sminked ... egyszerűen csak jól érzed magad! 

A sátrak közötti esti mulatozás

Az idei versenyen három kupát is kapott a csapatunk, a részvétel mellett egy különdíjat és a legvidámabb csapat díját is mi hoztuk el.

Fotókat a jászdózsai versenyről a Körösladányiak Facebook oldalán láthatsz: Erős Emberek Körösladány néven.

Kezdet

Coelho:
Az elhatározás csak a kezdet.
Az embert, amint határoz, nagy erejű áramlat ragadja el,
és olyan helyre sodorja, ami a döntés pillanatában eszébe sem jutott.

Minden kezdet nehéz??? Kérdezem (!), és azt válaszolom, hogy igen, de el kell kezdeni mielőbb és akkor már a létrehozás, a megoldás, a teljesítés kerül előtérbe, a nehézségi fokozat pedig csökken. Így volt ez velem is a mai napig, amíg bele nem vágtam a blogírásba.

Közel egy éve, kézi mosogatás közben (amit én részleges meditációnak tartok) jött egy kósza gondolat: Blogolj! Annyi minden történik velem itt vidéken, amit tudatnom kell minden érdeklődővel, ennek leggyorsabb és legegyszerűbb módja a blogírás. Kezdetben csak játszottam a gondolattal, aztán elhessegettem: ugyan már, ez csak a fiataloknak való! Aztán, ahogy teltek a hetek, hónapok, egyre erősödött bennem, hogy ez a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy újra kiteljesedjek.

Böngészni kezdetem a nyár elején az interneten, az érdeklődési körömnek megfelelő témák blogneveit pötyögtem be a keresőbe: kreatív blog, divatblog, nő vagyok blog, vidéki élet blog stb. Rájöttem, hogy nem nagy ördöngösség, így tervet készítettem saját blogom elindításához. A látogatott blogok nagyon inspiráltak, tele vagyok ötletekkel, és már hetek óta mindenről, amit csinálok fotókat készítek, mert tudom, hogy azokat egyszer majd felhasználom a blogomban.

A blognév választása következett: Modern Falusi Nő, Falusi Nő, Vidéki Nő...? Aztán az egyik legtutibb blogoldal eldöntötte a nevet is, ez pedig a  www.urban-eve.hu, amihez társítottam a RURAL:EVE nevet, ami Falusi Évát takar, személyemben, aztán a végleges RURAL WOMEN lett.

Aztán egy autodidakta tanulási folyamat veszi most újra kezdetét az életemben, mert meg kell tanulnom a blogolás technikáját, a GOOGLE blogger programjának a használatát stb. Na most járok itt! De nem ijedek meg a feladattól, mert amit ilyen formában tanultam meg eddig, és használom, azt egy életre megtanultam, és bevallom büszke vagyok mindenre, még az apró dolgokra is, amelyeket saját magamtól, éjszakákon át böngészve az internetet, kutatva a könyvtárak könyveit, szaklapjait, vagy éppen a faluban élő emberektől sajátítottam el, tanultam meg (kreatívoskodás, kézműveskedés, kézimunka, divat-stílus, önfejlesztés, digitális technika alkalmazása stb.). Számomra ennek a tanulási folyamatnak komoly értéke van! 

Szóval  belevágtam Én is, és nem gond, ha kezdetleges a kinézete, de majd megtanulom, hogyan tehetem egyre dizájnosabbá, használhatóbbá. Örömmel várom az új hobbim történéseit, ami megint felpezsdíti a néha kissé lelassult falusi életemet.