Különleges helyzetbe kerültem. Január 2-a óta munkanélküli vagyok, és önkéntesen végzem azt a projektelőkészítést, amiben február 1-től (várhatóan, de ez már a harmadik módosított kezdési időpont) főállásom lesz. Az önkéntes munkámhoz hozzátartozik az, hogy a projekt 13 fős csapata összeálljon úgy, ahogy azt az EU (Európai Unió) előírja. A múlt héten álláshirdetéseket adtam fel a megyei napilapokban, hogy a még hiányzó két főállású, szociális felsőfokú végzettségű esetmenedzseri állásra megtaláljuk a megfelelő szakembereket.
A hirdetés megjelent 3X, a jelentkezők beküldték a szakmai önéletrajzukat, és személyes meghallgatásra hívtam el ide a falunkba 12 jelentkezőt. Az első meghallgatás ma reggel 8 óra volt 6 fővel, a következő szerdán lesz.
Számomra megdöbbentő és elgondolkodtató élethelyzetekkel szembesültem ma.
A jelentkezők diplomás, a falutól 40-50-80 km-re élő emberek, és felvállalják egy 150 ezer Ft-os bruttó béréért azt, hogy napi szinten utaznak ide a faluba és vissza az otthonukba, csak legyen végre fix munkahelyük. Az sem baj, ha a minimálbér nettója, vagy volt aki már annak is örülne, ha legalább 50 ezer Ft marad meg havonta, mert az elmúlt időszakuk reménytelen munkakeresése, a cégek minimálbéres, több műszakos kihasználása megviseli Őket. 40 év alatti, városban élő (Nyíregyháza, Tiszavasvári, Nagykálló) nőkről, anyákról beszélek, akik a családjuk mellet bevállalják még a napi ingázást, a kevés nettó bért is, csak munkájuk legyen.
Én most úgy vagyok munkanélküli, hogy tudom, hogy újra lesz főállású munkám, és persze azért kapcsolódva egy céghez maszekban dolgozok más projekteken is (pályázati menedzsment, programszervezés), és a háttérben itt van a Párom, akinek a mezőgazdasági bevétele azért nem engedi, hogy teljesen lecsússzon a családunk. De az, akinek tényleg semmi más bevétele nincs, a férj is munkanélküli, vagy közmunkás, és teljesen nem tudják, hogy hogyan tovább, a kifizetetlen számlák halmozódnak, a gázt már kikapcsolták, élni kell, de egyre csökkenő színvonalon, idegesség, frusztráció a családban, a párkapcsolatban...
Szóval megint csak oda lyukadok ki, hogy legyek nagyon hálás, hogy így alakul az életem. És talán úgy könnyebben lehet értékelni a saját helyzetemet, hogy szembesülök azzal, hogy másoknak milyen hétköznapi problémái vannak.
Legyek hálás azért, hogy az otthonomban meleg van, vizünk, áramunk, internetünk van, olyan ételt eszünk, amit szeretnénk, autóink vannak, eljárhatunk wellneszezni, a gyerekeinket támogatni tudjuk a tanulásban, egészségesek, nyugodtak és energikusak vagyunk.
Megjegyzés:
Hiszem, hogy a pozitív gondolkodásom miatt alakul így az életem. Arra fókuszálok, hogy mindig a számomra és a családom számára a legjobb helyzetet adja az élet, és az Én tennivalóm csak annyi, hogy elfogadjam a lehetőségeket, és élni benne úgy, hogy örömöt találjak az adott jelenben, a pillanatokban.
És tudom, hogy ez így van jól!
