Új munka, új fejlődési lehetőség

Juhéééé! Megnyertünk (az önkormányzattal) egy nagy komplex Európai Unió által támogatott projektet, amiben 28 hónapon keresztül főállású projektmenedzser leszek itt a falunkban, nem is kevés bérköltséggel.

Ez csúcs szuper!

Már csak azért is, mert elkezdett minden úgy történni, ahogyan a gondolataimmal próbálom irányítani a dolgaimat. Lehet, hogy tényleg működik az Esther és Jerry Hicks: Kérd és megadatik, vagy a Rhonda Byrne: A titok, és az Erő című könyveiben olvasottak alkalmazása??? Mert jó pár hónapja sorozatosan jól alakul körülöttem minden. Ezekről írok majd részletesebben is, mondjuk egy bejegyzés sorozatban.

Visszatérve a munkára, ez a projekt egy komplex felzárkóztató program lesz az egyre elszegényesedő, szegregált lakókörnyezetben, lecsúszott életet élő családok felzárkóztatására. A pályázatot Én készítettem, a projekt vázát a megfelelő szociális, egészségügyi, oktatási stb. szakemberekkel közösen állítottuk össze, de a részleteit Én terveztem. A tavaszi időszakban másfél hónapot dolgoztam vele úgy, hogy abból egy hónapig még nem volt munkaszerződésem az önkormányzattal (ami 2012. április 1-december 31. közötti időszakra szól), azaz önkéntes munkával a benyújtási határidő miatt, de megérte.

2012. november 1-től majdnem 2,5 évig főállás, itt a szomszéd épületben, mellette pedig tevékenykedhetek vállalkozóként is, és jut egy csomó idő a hobbijaimra is, és tavasszal elkezdhetem a life coach képzést is.

Már látom, hogy egy tuti időszak előtt állok, sok-sok utazás, közösségi programok, szervezések, szolgáltatópontok kialakítása, eszközök, berendezések beszerzése stb. és persze nagy-nagy odafigyelés, felelősség és 12 (+ Én) ember munkájának a koordinálása.

Ma este ünnepelni fogok! 

Vidékfejlesztés

Remek napjaim voltak a hét közepén, ilyenkor mindig megerősítem magamban, hogy jó dolgokat csinálok, és ezt szeretem. A szerdai nap volt igazán kedvemre való, mert korán reggel Debrecenbe autóztam, majd együtt indultunk három útitárssal Kékedre, egy, a szlovák határ szélén lévő zempléni kis faluba, ahol csak 270 ember él. Már az út is nagyon szép volt: Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúnánás, igazán hangulatos városok, mindenhol építkezések, útlezárások, terelők…, ami kicsit bosszantotta a sofőrt, mert több mint egy óra csúszásunk lett a végére, de jó volt nézni, ahogyan épülnek-szépülnek az ország városkáinak főterei, közintézményei és útjai. (Megjegyzem, településfejlesztőként ismerem az érem másik oldalát is, és tudom, hogy ezek a nagy beruházások hogyan történnek, milyen háttéralku van egy-egy nagy projekt mögött, de ezekkel nem akarok foglalkozni, mert ezek nem érdekelnek.) A lényeg az, hogy ha elkészülnek, akkor széppé és élhetőbbé teszik majd a vidéket.

Tiszalökön komppal át a Tiszán, aztán a Hernád, és a Bodrog folyó közti Zempléni-hegységen autóztunk végig, Tokaj-hegyaljai borvidék, Tarcal, Mád, Tállya boros pincesorai, Boldogkőváralja, Vizsoly, Abaújvár és végül Kéked, hogy csak néhány települést említsek az odavezető útból. 
Még nem jártam Kékeden, de egy nagyon hangulatos kis falu, ahová intenzíven megkezdődött a szlovákok „betelepülése”. Az elöregedett parasztházakat veszik meg és  újítják fel a betelepült szlovákok, és használják hétvégi pihenőhelyként, amire tökéletesen megfelel ez a környezet. 

Mit keresek Én itt? 
Tavaly nyáron pályázatot írtam egy debreceni egyesületnek, aki ebben a faluban vett egy régi épületet, amiből ifjúsági szálláshelyet akar kialakítani, táborozni, túrázni (bakancsos, vízi, kerékpár), művészkedni, alkotni és zenélni vágyó ifjúsági és egyéb csoportok számára. Nos, ennek a megvalósítását kezdtük most el, és ezt a projektet Én menedzselem. 

A régi típusú parasztháznak, ami felújításra kerül, van egy különleges hangulata, ami külön varázslatossá teszi ezt a projektet, és úgy döntöttem, hogy ennek az átalakulását ebben a blogban közzéteszem, úgyhogy megismerheted a vidékfejlesztésnek ezt az oldalát is. A házhoz tartozó udvar és kert tele gyümölcsfákkal, cserjékkel, bokrokkal, erdei fenyővel és növények sokaságával. A terep megismerése, és egy rövid egyeztetés után egy másik projekttervezésbe is belecsöppentem. Szintén turisztikai fejlesztés, egy 17 hektáros területen lovas turizmust akar kialakítani egy vállalkozó szellemű fiatal házaspár. Megnéztük a területet és megmutatták a már elkészült tervrajzokat, ahol istállók, több százméteres fedett íjászpálya és egyéb kiegészítő létesítmények gazdagítják majd ezt a csodás erdei, hegyes-völgyes területet.  

Legnagyobb meglepetésemre a fiatal házaspár ott az erdőben, jurtában lakva, nomád lovakkal és háziállatokkal körülvéve élik a mindennapjaikat. Betekinthettem egy valóban lakóhelyként használt jurta belsejébe, és sok-sok kérdésemre kaptam választ, amikor erről az életformáról érdeklődtem. Már 8 éve élnek így, és a tervezőmérnök végzettségű fiatal nő az idén befejezi a főállású mérnöki munkáját, és csak ezzel a nomád élettel és a tervezett lovas turizmussal akar foglalkozni.

Mit mondjak! Ez egy olyan életforma, amihez egy kicsit kattantnak kell lenni. Ez számomra jó lehet egy hosszú hétvégére, vagy egy rövidebb nyaralásra, mert őrült jó a hangulata, az erdő, a természet, a csend, a levegő… De hogy így élni! Na, ez nem nekem való életforma. De csodálom azokat, akiknek ez az.

Készítettem néhány fotót erről a napról, felújítás előtt álló parasztházról, a jurtáról, az állatokról.

Szereted a munkádat?

Ma, hétfő reggel, amikor bementem a munkahelyemre el kellett, hogy könyveljem magamban, hogy jó, amit csinálok, és tényleg a mostani élethelyzetemben, itt vagyok a legjobb helyen. Szerencsésnek és hálásnak mondhatom magam a jelenlegi munkám miatt, több okból is:

 A munkahelyem a szomszéd épületben van, 30 méternyi távolságra az otthonomtól. Minden nap pluszban megkapom azt az időt, amit utazással kellene töltenem a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, vagy autózva – bár magamat ismerve ezeket a helyzeteket is el tudnám fogadtatni magammal és meg tudnám találni bennük azt, ami számomra jó és hasznos. Ezt a plusz időt eltölthetem a sok-sok hobbitevékenységeimmel, amelyek napi szinten adnak örömöt nekem.

 Olyan munkát végzek, amihez itt a térségben kevés embernek van meg a képzettsége, szaktudása és 8 éves munkatapasztalata – főállásban három nyírségi falunak vagyok a településfejlesztője, ami egyre felkapottabb szakma itt vidéken, csak sajnos kevés település tudja megengedni azt, hogy ilyen státuszú alkalmazottja legyen.

Ebben a munkakörben sok-sok vidéki területet érintő dolog benne van. Épületek felújítása, infrastruktúrafejlesztés, új szolgáltatások kialakítása, önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak, vállalkozások fejlesztése, de amit én a legjobban szeretek, az a közösségfejlesztés, amit zsigerből tudok. Emberekkel foglalkozni, kialakítani és erősíteni bennük az egyéni és közösségi értékeket, az összetartozást, a helyi identitást… felemelő érzés! Ennek pedig rengeteg eszköze van, amit imádok tudatosan kombinálni.

Szeretem megismerni az adott települést, az ott élő embereket, a problémákat és a lehetőségeket, majd kitalálni és megtervezni a fejlesztés irányát. Ha partner benne az adott település vezetősége, akkor külön öröm összeállítani a rövid-, közép-, akár hosszú távú fejlesztési terveket, koncepciókat, forrást szerezni és részt venni azok megvalósításában. Ebben a munkában itt van a legtöbb lehetőség a kreativitásom kiélésében.

Ezt a munkát vállalkozóként is tudom csinálni a főállás mellett, ami komoly bevételeket jelent számomra, és amit ki is használok. Persze csak mértékkel, hogy azért maradjon időm azokra a dolgokra is, amiket igazán nagyon-nagyon szeretek, ezek pedig a hobbijaim.

Rugalmasan kezelhetem a munkaidőmet, vannak zsúfoltabb napok határidős feladatokkal (na, ekkor hajrá van, még hétvégén is meló), és vannak lazább, nyugisabb időszakok, amikor az sem gond, ha nem megyek át az irodába, mert itthonról tudok intézni mindent telefonon, e-mailen, skyp-on .

Az irodában egyedül dolgozom, nem kell senkihez sem alkalmazkodnom, csak kemény munka van és kész! Sok feladat komoly koncentrációt igényel, főleg a gazdasági és jogi területeket érintők, és én csak csendben, egyedül tudok órákig koncentrálni. Ha pedig laza munkáról van szó, akkor mit üljek ott, itthonról is dolgozhatok, és ha személyesen óhajt a főnök, akkor 2 perc és ott vagyok.

 Ja, és a főnököm, akivel már volt korábbi főnök-beosztott munkakapcsolatom, ezelőtt 3 évvel 4 évig dolgoztam vele, és már akkor is jól kijöttünk. Bízik a tudásomban és a megérzéseimben is, legtöbbször elfogadja a javaslataimat, és rám bízza a megvalósítás módszereit, mert ismeri a munkavégzésemet és az eddigi eredményeimet is. Egyetlen elvárása van, úgy dolgozok, ahogyan akarok, csak a munka legyen elvégezve, és kész! Hát ez nem nagyszerű! Remek főnök! Egyébként nem igazán kedvelem a főnököket, jobban szeretek „szabadúszóskodni”, de néha kell a fix pénz is.

Szeretek olyan partnerekkel találkozni és tárgyalni, akik látják bennem a szakembert is és a NŐ-t is, legyen az férfi vagy női partner. Kifejezetten jól esik, ha a férfi partner (munkaterületű partner) figyelmes, és mivel szüksége van a szaktudásomra, kesztyűs kézzel bánik velem. Például le- és felsegíti a kabátomat, a titkárnő azonnal hozza, amit kérek (általában szénsavmentes, szobahőmérsékletű ásványvizet kérek), beszéd közben folyamatosan figyel rám, és közben mustrál, mint férfi a nőt, és elenged egy-két kisebb bókot. Na, ezeket a bókokat nagyon tudni kell kezelni és nem elolvadni tőle, csak diszkréten megköszönni. Én ezeket a rövid mondatokat használom ilyenkor: Valóban így gondolja? Igazán nagyon kedves/figyelmes, köszönöm! és kész.

Szeretem, ha a női partner (szintén munkaterületű) egyenrangúként kezel. Észreveszem, mert beszélgetés közben figyelem, hogy nézi az öltözékemet, a kiegészítőimet, a körömlakkomat stb. és néha a közvetlenebb női partnerek a beszélgetés végén meg is kérdeznek egy-két dolgot a külsőmmel kapcsolatosan: Hol vettem? Ki csinálta? Milyen jól áll nekem, szerintem neki hogy állna? Na, ilyenkor jönnek a női témák, ami megint csak nekem való terület, mert ezt a területet jobban szeretem, mint a jelenlegi munkámat, de csak hobbiként űzhetem, egyenlőre. De már eldöntöttem, a következő váltásom erre a területre visz majd. Remélem, bevonzom! 

Szeretem, ha utazni kell más településekre. Ilyenkor a munka után vagy előtt, mindig elintézhetek olyan dolgokat is, amiket az utazás miatt tologattam. Legtöbbször valamelyik városon keresztül visz az utam, így beszerezhetek dolgokat, vagy shoppingolhatok kicsit, vagy nagyot. A héten két napom is lesz ilyen, szerdán Debrecenen, csütörtökön Nyíregyházán át vezet az utam. Már alig várom! Mert aki falun él, annak az életéből sem maradhat ki a városi nyüzsi, csak meg kell találni a módját annak, hogy hogyan használd ki, és élvezni kell! Ha csak egy óra utcai divatmustrára futja, akkor annyi, de én ilyenkor 2-3 órányi városi csatangolást is beiktatok.

Összegezve ezt a gyors eszmefuttatást magammal, mennyi minden van a jelenlegi munkában, amit más irigyelne. Kár, hogy itt csak 2012. december 31-ig szól a munkaszerződésem. 

Te össze tudnád foglalni röviden, hogy mit szeretsz a jelenlegi munkádban? Ha rászánod az idődet és megteszed, hogy leírod, sok mindent megtudhatsz magadról, és arról hogy jó helyen vagy e, vagy érdemes elgondolkodnod a változtatási lehetőségekről, melyektől sosem kell tartani, mert új ajtókat nyitnak ki. Csak mindig az legyen előtted, hogy jó legyen Neked, amit csinálsz!