2012. szeptember 17., hétfő

Szereted a munkádat?

Ma, hétfő reggel, amikor bementem a munkahelyemre el kellett, hogy könyveljem magamban, hogy jó, amit csinálok, és tényleg a mostani élethelyzetemben, itt vagyok a legjobb helyen. Szerencsésnek és hálásnak mondhatom magam a jelenlegi munkám miatt, több okból is:


 A munkahelyem a szomszéd épületben van, 30 méternyi távolságra az otthonomtól. Minden nap pluszban megkapom azt az időt, amit utazással kellene töltenem a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, vagy autózva – bár magamat ismerve ezeket a helyzeteket is el tudnám fogadtatni magammal és meg tudnám találni bennük azt, ami számomra jó és hasznos. Ezt a plusz időt eltölthetem a sok-sok hobbitevékenységeimmel, amelyek napi szinten adnak örömöt nekem.
 Olyan munkát végzek, amihez itt a térségben kevés embernek van meg a képzettsége, szaktudása és 8 éves munkatapasztalata – főállásban három nyírségi falunak vagyok a településfejlesztője, ami egyre felkapottabb szakma itt vidéken, csak sajnos kevés település tudja megengedni azt, hogy ilyen státuszú alkalmazottja legyen.
Ebben a munkakörben sok-sok vidéki területet érintő dolog benne van. Épületek felújítása, infrastruktúrafejlesztés, új szolgáltatások kialakítása, önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak, vállalkozások fejlesztése, de amit én a legjobban szeretek, az a közösségfejlesztés, amit zsigerből tudok. Emberekkel foglalkozni, kialakítani és erősíteni bennük az egyéni és közösségi értékeket, az összetartozást, a helyi identitást… felemelő érzés! Ennek pedig rengeteg eszköze van, amit imádok tudatosan kombinálni.
Szeretem megismerni az adott települést, az ott élő embereket, a problémákat és a lehetőségeket, majd kitalálni és megtervezni a fejlesztés irányát. Ha partner benne az adott település vezetősége, akkor külön öröm összeállítani a rövid-, közép-, akár hosszú távú fejlesztési terveket, koncepciókat, forrást szerezni és részt venni azok megvalósításában. Ebben a munkában itt van a legtöbb lehetőség a kreativitásom kiélésében.
Ezt a munkát vállalkozóként is tudom csinálni a főállás mellett, ami komoly bevételeket jelent számomra, és amit ki is használok. Persze csak mértékkel, hogy azért maradjon időm azokra a dolgokra is, amiket igazán nagyon-nagyon szeretek, ezek pedig a hobbijaim.
Rugalmasan kezelhetem a munkaidőmet, vannak zsúfoltabb napok határidős feladatokkal (na, ekkor hajrá van, még hétvégén is meló), és vannak lazább, nyugisabb időszakok, amikor az sem gond, ha nem megyek át az irodába, mert itthonról tudok intézni mindent telefonon, e-mailen, skyp-on .
Az irodában egyedül dolgozom, nem kell senkihez sem alkalmazkodnom, csak kemény munka van és kész! Sok feladat komoly koncentrációt igényel, főleg a gazdasági és jogi területeket érintők, és én csak csendben, egyedül tudok órákig koncentrálni. Ha pedig laza munkáról van szó, akkor mit üljek ott, itthonról is dolgozhatok, és ha személyesen óhajt a főnök, akkor 2 perc és ott vagyok.
 Ja, és a főnököm, akivel már volt korábbi főnök-beosztott munkakapcsolatom, ezelőtt 3 évvel 4 évig dolgoztam vele, és már akkor is jól kijöttünk. Bízik a tudásomban és a megérzéseimben is, legtöbbször elfogadja a javaslataimat, és rám bízza a megvalósítás módszereit, mert ismeri a munkavégzésemet és az eddigi eredményeimet is. Egyetlen elvárása van, úgy dolgozok, ahogyan akarok, csak a munka legyen elvégezve, és kész! Hát ez nem nagyszerű! Remek főnök! Egyébként nem igazán kedvelem a főnököket, jobban szeretek „szabadúszóskodni”, de néha kell a fix pénz is.
Szeretek olyan partnerekkel találkozni és tárgyalni, akik látják bennem a szakembert is és a NŐ-t is, legyen az férfi vagy női partner. Kifejezetten jól esik, ha a férfi partner (munkaterületű partner) figyelmes, és mivel szüksége van a szaktudásomra, kesztyűs kézzel bánik velem. Például le- és felsegíti a kabátomat, a titkárnő azonnal hozza, amit kérek (általában szénsavmentes, szobahőmérsékletű ásványvizet kérek), beszéd közben folyamatosan figyel rám, és közben mustrál, mint férfi a nőt, és elenged egy-két kisebb bókot. Na, ezeket a bókokat nagyon tudni kell kezelni és nem elolvadni tőle, csak diszkréten megköszönni. Én ezeket a rövid mondatokat használom ilyenkor: Valóban így gondolja? Igazán nagyon kedves/figyelmes, köszönöm! és kész.
Szeretem, ha a női partner (szintén munkaterületű) egyenrangúként kezel. Észreveszem, mert beszélgetés közben figyelem, hogy nézi az öltözékemet, a kiegészítőimet, a körömlakkomat stb. és néha a közvetlenebb női partnerek a beszélgetés végén meg is kérdeznek egy-két dolgot a külsőmmel kapcsolatosan: Hol vettem? Ki csinálta? Milyen jól áll nekem, szerintem neki hogy állna? Na, ilyenkor jönnek a női témák, ami megint csak nekem való terület, mert ezt a területet jobban szeretem, mint a jelenlegi munkámat, de csak hobbiként űzhetem, egyenlőre. De már eldöntöttem, a következő váltásom erre a területre visz majd. Remélem, bevonzom! 
Szeretem, ha utazni kell más településekre. Ilyenkor a munka után vagy előtt, mindig elintézhetek olyan dolgokat is, amiket az utazás miatt tologattam. Legtöbbször valamelyik városon keresztül visz az utam, így beszerezhetek dolgokat, vagy shoppingolhatok kicsit, vagy nagyot. A héten két napom is lesz ilyen, szerdán Debrecenen, csütörtökön Nyíregyházán át vezet az utam. Már alig várom! Mert aki falun él, annak az életéből sem maradhat ki a városi nyüzsi, csak meg kell találni a módját annak, hogy hogyan használd ki, és élvezni kell! Ha csak egy óra utcai divatmustrára futja, akkor annyi, de én ilyenkor 2-3 órányi városi csatangolást is beiktatok.

Összegezve ezt a gyors eszmefuttatást magammal, mennyi minden van a jelenlegi munkában, amit más irigyelne. Kár, hogy itt csak 2012. december 31-ig szól a munkaszerződésem. 

Te össze tudnád foglalni röviden, hogy mit szeretsz a jelenlegi munkádban? Ha rászánod az idődet és megteszed, hogy leírod, sok mindent megtudhatsz magadról, és arról hogy jó helyen vagy e, vagy érdemes elgondolkodnod a változtatási lehetőségekről, melyektől sosem kell tartani, mert új ajtókat nyitnak ki. Csak mindig az legyen előtted, hogy jó legyen Neked, amit csinálsz!



2012. szeptember 16., vasárnap

Horgolt vidámság

Még szerencse, hogy  szeptember közepén ilyen jó idő van, és még felvehetem a legújabb horgolt felsőmet, ami inkább a nyári ruhatáram része lesz, de most remekül illik ezekhez a napsütötte kora őszi napokhoz is.
Szeretem nézegetni a magazinokat, divatmagazinok, kötős, horgolós, kézimunkázós újságokat, és a nyáron ráakadtam az egyik Sandra, horgolt modelleket bemutató magazinra, amiben egy nagyon tetszetős, kellemes viselésű felsőt találtam. 
Ha szeretnék valamit készíteni, akkor itt falun nem egyszerű az ahhoz szükséges anyagok beszerzése, úgyhogy meg kell várni, amíg összejön egy Nyíregyházi, vagy Debreceni utazás, és akkor egyszerre megveszek mindent, amit addig terveztem. Augusztus elejére sikerült is beszereztem hozzá a szükséges fonalakat a hozzám illő vidám színkombinációban, így sárga, piros, világoszöld és barna színekből készült el mostanra a felső. 
Bevallom, nem én horgoltam, mert a horgolás nagymestere Anyukám, aki gyerekkorától kezdve csipketerítőket, bébiholmikat és apró csipketárgyakat horgol nagyon profi módon, de a napjainkban divatos női ruhaneműk elkészítésében még nem próbálta ki magát. Úgyhogy most megtette és nagyszerűen sikerült.
Én csak asszisztáltam a munkájához, felnagyítottam a horgolási mintát és leírást, segítettem értelmezni egy-egy modernebb megfogalmazást, és napi szinten jártam próbálni, és megerősíteni, hogy jó lesz e úgy, ahogyan halad vele, vagy elég lesz e így a hossza.
Rövid idő alatt elkészült a kis vidámság, már augusztus végén teszteltem a viselését egy teljes munkanapon,  de kicsit alakítani kellett rajta, mert a válla nagyon lecsúszott. Így kapott egy vállpántot, ami megtartja, és így már sokkal jobban érzem magamat benne. 
Szeretem viselni az egyedi dolgokat, mert jól érzem magam az általam kitalált öltözékekben, és szeretem, hogy felfigyelnek rá az emberek. Ezt a felsőt különös figyelem kíséri, naponta többen is megdicsérik, és nagyon jó érzés azt mondani, hogy Anyukám készítette. KÖSZÖNET ÉRTE!


2012. szeptember 15., szombat

Falusi kosár


Amikor a városi rokonok hazajönnek falura, mindig megpakoljuk az autójuk csomagtartóját a vidéken megtermelt elemózsiákkal és így engedjük őket vissza a nagyvárosba. Attól függően, hogy melyik évszakban történik a látogatás, így a paradicsom, paprika, a zsákos krumpli, sárgarépa, fehérrépa, karalábé, friss tojás, idénygyümölcsök, vagy a füstölt szalonna, kolbász (stb.) kerülnek a kosarakból az addig összegyűjtött kartondobozokba a csomagtartó legoptimálisabb helykihasználása miatt.
A múlt hét végén mi is vidéki rokonként látogattuk meg a fővárosi nagynénémet és családját, és az autó telepakolása helyett egy vidéki kosárral kedveskedtem nekik. A kosár tartalma az idei gyümölcslekvárok: ribizli, meggy, barack és szilva, a nyár elején pergetett akácméz, és a legfrissebb főzésű, néhány napos szilvapálinkából állt.
Mivel mindig törekszem az egyedi dolgokra, ennél a kosárnál is fontos volt, hogy minden részletében ott legyen valami kis kreativitás, mert így leltem örömöt a készítésében.

Falusi őszi kosár elkészítése

Elterveztem, hogy mi kerül a kosárba. Mire lesz szükség az összeállításához, lekvárok, dzsemek a mama kamrájából, helyi méz, pálinka, címkék, díszes üvegek, maradékanyag és csipke az üvegek fedéséhez, kosár, amibe belekerülnek, és bélelőanyag, hogy szépen mutasson az egész.

A megfelelő méretűre megszerkesztettem az üvegekre ragasztandó címkéket, A/4-esetikett papírra kinyomtattam és feldaraboltam.

Kiválasztottam a kosár tartalmát. Édesanyámat (akit ma már mamaként szólítunk, az unokák miatt) Csoncsi-nak nevezték sokáig a Budapesten élő gyerekek a családban, így mivel hozzájuk mentünk látogatóba, az általa készített dzsemeket és lekvárokat CSONCSI névre kereszteltem. A Nyírségi akácmézet még a nyáron egy helyi hobbiméhész pergetéséből szereztem (az én spájzom polcán is áll jó pár üveggel), na és a jó erős házi főzésű pálinka, ami minimum 50%-os, és érett, jó minőségű gyümölcsből készült.

A címkékkel ellátott üvegekre maradék kartonanyagból kiszabott kör alakú textilfedők kerültek, amit vékony csipkeszalaggal varrtam körbe, hogy esztétikusabb legyen, majd egy egyszerű vastag, piros fonallal megkötöttem őket.

Egy régi foltos liszteszsák már évek óta várja az anyagos dobozom alján, hogy valamire felhasználjam.Most eljött az ő ideje is. Levágtam belőle egy akkora darabot, amekkora a kiválasztott kosarat beteríti. A széleiről kihúzgáltam néhány szálat, mintha direkt ilyen szegetlen széle lenne, a rajta lévő foltokat pedig a piros színű vastag fonallal, egyszerű szegőöltésekkel tettem látványosabbá.

A kosarat, amibe kerültek a finomságok egy használt nyugati bútorokat árusító vállalkozótól szereztem be ezelőtt néhány évvel. Szeretek szétnézni azokon a helyeken, amit "lomizósnak" hívnak erre felénk. Ez egy speciális árubeszerzés, ahol a bútorok mellett sok-sok lakberendezési kiegészítőt is értékesítenek potom összegekért. A természetes anyagú, vagy különleges kinézetű tárgyakat néhány száz forintért mindig megveszem, mert tudom, hogy felhasználom majd őket valamikor. Ilyen vessző, gyékény és egyéb anyagú kosarakból is van egy pár, most az egyik a legjobb volt ehhez az ajándékhoz.

A végeredményt  örömmel adtuk át, és még nagyobb örömmel fogadták. Jó ilyen ajándékozásokat átélni! A következő csomagba már aszalt gyümölcsök, dióbél és finom bor is kerül majd.

A megszerkesztett és kinyomtatott címkék.
A kosárba kerülő finomságok
Az üvegek felöltöztetése szép "ruhába".
Itt most büszke a zsák a foltjára, szép piros színt kapott.
Íme a falusi kosár, sok-sok vidéki saját és helyi készítésű értékkel.

Falevélkép

Lassan egyre színesebb lesz minden fa, és kezdődhet az őszi falevélgyűjtés. Imádom ezt az időszakot! Sokszor egy-egy különleges színű lehullott levelet csak úgy felveszek a földről és magammal viszem reggel az irodába, a asztalomra teszem, hogy a munka közben folyamatosan szem előtt legyen. Nekem nagyon jó érzés napközben rá-rápillantani,  gyönyörködni a színében, a formájában, az erezetében. Ez azonnal eltereli az apró és a nagyobb munkahelyi  feszültségekről is a figyelmemet, és mindig emlékeztet rá, hogy az élet sok-sok szépsége minden problémát felülmúl.
Na ezekből az összegyűjtött falevelekből szép őszi dekorációt lehet készíteni, ami akár a lakás, akár az iroda kellemes és tartós őszi foltjai lehetnek.

 



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...