Igazán hálás lehetek azért, mert itt, a szülőfalumban élhetem az életemet, és itt élnek még az Én és a Párom szülei is. Nagyon sokat segítenek ma is, és segítettek ezelőtt is. Amikor a gyerekek kicsik voltak, mindig lehetett számítani a bébiszitterkedésükre, vagy amikor levelezőn végeztem a tanulmányaimat, család és főállás mellett besegítettek a háztartásba, a kajakészítésekbe. Köszönet érte!
Ez utóbbiról kicsit többet fogok írni ebben az esztendőben, mert a mai napig Ők látnak el minket a vidék sok-sok értékes alapanyagával, amit Ők termelnek meg, Ők állítanak elő.
Az átalakított életvitelembe nem fért bele, hogy baromfiudvarom legyen, hogy háziállatokat tartsunk (régebben voltak malacok, kocák, házinyulak, baromfi: tyúkok, csirkék, kacsák), és a veteményeskertet is lecsökkentettem, mert nem volt idő a növények gondozására. De a mamáknál minden megmaradt úgy, ahogyan azt gyerekkorunk óta megszoktuk, mert az, hogy háziállatok, kapirgáló tyúkok, röfögő mangalicák, sok-sok zöldség és gyümölcs nélkül nem élhetnek itt a faluban a 70 év körüli emberkék, az teljesen természetes. Mi gyerekek pedig élvezhetjük az eredményt, de még az élvezet előtt értékeljük és hálásak legyünk azért, hogy még van erő és energia a szüleinkben arra, hogy nem csak magukat, de még a gyerekeik családját is ellátják finomságokkal.
Ezekben a posztokban megmutatom, hogy mikor miket kapunk a mamáktól, hol az egyiktől, hol a másiktól.
Így érkezett és ez volt a tartalma |
Az év első csomagja: mangalica kolbász és sózott szalonna, igazi kapirgálótyúkos tojások, dióbél, sült tök, amit már csak enni kellett.