2012. november 15., csütörtök

Karácsonyi tesztbejglisütés

Nyírség - zúzmarás reggel - napsütéses délelőtt. 
Amikor jó idő van, a faluban is nagy a nyüzsi. Ma éppen a falu idős emberkéi (többségük 70 éven felüli) aktivizálták magukat a legjobban. Kitalálták, hogy a befűtik a szabadtéri falusi kemencét, és az összehordott alapanyagokból "tesztbejgliket" sütnek. Mákosat, diósat és lekvárosat. 
Azért tesztbejgli, mert ki akarták próbálni, hogy ilyen nagy mennyiségnél jól sikerül-e kemencében megsütni a bejglit.  Ha jó lesz, akkor karácsonyra, segítségül az idős embereknek, itt sütik meg együtt, közösen a kemencés karácsonyi bejgliket.

Hát nem nagyszerű ötlet ez egy idős közösségtől! 
Minden benne lesz majd, amit a karácsonynak jelentenie kellene: közös készülődés, egymásra odafigyelés, együttlét, örömszerzés ...

Reggel kaptam egy fülest telefonon erről az összejövetelről, és részese lehettem ennek a tesztsütésnek egészen az előkészületektől a kisült meleg kalácsok szeletéséig, és nagyszerű fotókat is készítettem. Az egész délelőttömet az idősekkel töltöttem, nem volt kedvem visszajönni az irodába. Inkább a fotózás közben meséltettem és hallgattam az idős néniket, akik olyan csillogó szemmel meséltek a régi emlékeikről, mint a gyerekek. 

Régi életviteli történetek hallgatása, hagyományok felelevenítése, idős emberek lelkes arca, a ráncos, öregedő kezük munkájának látványa, a kemence melege, kalácsillat... 

Tiszta feltöltődés!!!! 

Csodás délelőtt volt!

"Addig kell dagasztani, amíg a plafon le nem cseppen!" mondják az idősek, és tényleg a homlokukon csorgott a verejték, mire ledagasztották kézzel a 10 kg lisztből összeállított kelt tésztát.
A kemencében már órákkal előtte (még hajnalban) tüzet raktak. A parazsat lekaparták a hamutárolóba (van népi neve is, de azt elfelejtettem) és a kisöpört, forró tűztérbe kerültek a tepsik.
A megkelt tésztából vekniket szaggattak ki, aztán kezdődhetett a tésztanyújtás.
Diós, mákos és lekváros töltelék került a tésztába. Minden töltelékanyag helyben termelt: a dió és a mák a nénikék kertjében, a lekvár pedig az Én Mamim idei szilvalekvárja volt. Érdekesség, hogy ez a korosztály még libatollal keni a veknik tetejét.
Kemencebelső pillanatképek a sütés fázisaiban. Az egész környék érezte a kalács illatát. Isteni volt a friss falusi levegővel együtt beszívni.
Ennyi lett és ilyen lett!
Behordás, tepsikből ki, és pihentetés letakarva.
Szeletelés és meg lehet kóstolni. Nagyon finom lett, ugyanez elkészíthető Karácsonykor is!
A mami 86 éves és bár nem dagasztott, de ott volt köztünk, mert Ő is a közösséghez tartozik. Ilyenek az Én falumban az idősek! Büszke vagyok rájuk!

2 megjegyzés:

  1. Könnyes szemekkel olvastam a bejegyzésedet. Milyen remek ötlet! Minden részlete örömmel és jó érzéssel töltött el. Köszönöm, hogy megosztottad!
    És a bejglik is istenien néznek ki. :)
    Üdv: Timi

    VálaszTörlés
  2. Fantasztikus élmény volt ott lenni, és köszi, hogy visszajelezted, hogy jó érzéseket keltett benned a néhány soros mondat és a fotók. Csak reméltem, hogy át tudom adni a blogon keresztül az érzést, és jó tudni, hogy sikerült.
    Köszönöm még egyszer a megjegyzésedet!
    Heva

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...