Karácsonyi tesztbejglisütés

Nyírség - zúzmarás reggel - napsütéses délelőtt. 

Amikor jó idő van, a faluban is nagy a nyüzsi. Ma éppen a falu idős emberkéi (többségük 70 éven felüli) aktivizálták magukat a legjobban. Kitalálták, hogy a befűtik a szabadtéri falusi kemencét, és az összehordott alapanyagokból "tesztbejgliket" sütnek. Mákosat, diósat és lekvárosat. 

Azért tesztbejgli, mert ki akarták próbálni, hogy ilyen nagy mennyiségnél jól sikerül-e kemencében megsütni a bejglit.  Ha jó lesz, akkor karácsonyra, segítségül az idős embereknek, itt sütik meg együtt, közösen a kemencés karácsonyi bejgliket.

Hát nem nagyszerű ötlet ez egy idős közösségtől! 

Minden benne lesz majd, amit a karácsonynak jelentenie kellene: közös készülődés, egymásra odafigyelés, együttlét, örömszerzés ...

Reggel kaptam egy fülest telefonon erről az összejövetelről, és részese lehettem ennek a tesztsütésnek egészen az előkészületektől a kisült meleg kalácsok szeletéséig, és nagyszerű fotókat is készítettem. Az egész délelőttömet az idősekkel töltöttem, nem volt kedvem visszajönni az irodába. Inkább a fotózás közben meséltettem és hallgattam az idős néniket, akik olyan csillogó szemmel meséltek a régi emlékeikről, mint a gyerekek. 

Régi életviteli történetek hallgatása, hagyományok felelevenítése, idős emberek lelkes arca, a ráncos, öregedő kezük munkájának látványa, a kemence melege, kalácsillat... 

Tiszta feltöltődés!!!! 

Csodás délelőtt volt!

"Addig kell dagasztani, amíg a plafon le nem cseppen!" mondják az idősek, és tényleg a homlokukon csorgott a verejték, mire ledagasztották kézzel a 10 kg lisztből összeállított kelt tésztát.

A kemencében már órákkal előtte (még hajnalban) tüzet raktak. A parazsat lekaparták a hamutárolóba (van népi neve is, de azt elfelejtettem) és a kisöpört, forró tűztérbe kerültek a tepsik.

A megkelt tésztából vekniket szaggattak ki, aztán kezdődhetett a tésztanyújtás.

Diós, mákos és lekváros töltelék került a tésztába. Minden töltelékanyag helyben termelt: a dió és a mák a nénikék kertjében, a lekvár pedig az Én Mamim idei szilvalekvárja volt. Érdekesség, hogy ez a korosztály még libatollal keni a veknik tetejét.

Kemencebelső pillanatképek a sütés fázisaiban. Az egész környék érezte a kalács illatát. Isteni volt a friss falusi levegővel együtt beszívni.

Ennyi lett és ilyen lett!

Behordás, tepsikből ki, és pihentetés letakarva.

Szeletelés és meg lehet kóstolni. Nagyon finom lett, ugyanez elkészíthető Karácsonykor is!

A mami 86 éves és bár nem dagasztott, de ott volt köztünk, mert Ő is a közösséghez tartozik. Ilyenek az Én falumban az idősek! Büszke vagyok rájuk!