Szereted a munkádat?

Ma, hétfő reggel, amikor bementem a munkahelyemre el kellett, hogy könyveljem magamban, hogy jó, amit csinálok, és tényleg a mostani élethelyzetemben, itt vagyok a legjobb helyen. Szerencsésnek és hálásnak mondhatom magam a jelenlegi munkám miatt, több okból is:

 A munkahelyem a szomszéd épületben van, 30 méternyi távolságra az otthonomtól. Minden nap pluszban megkapom azt az időt, amit utazással kellene töltenem a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, vagy autózva – bár magamat ismerve ezeket a helyzeteket is el tudnám fogadtatni magammal és meg tudnám találni bennük azt, ami számomra jó és hasznos. Ezt a plusz időt eltölthetem a sok-sok hobbitevékenységeimmel, amelyek napi szinten adnak örömöt nekem.

 Olyan munkát végzek, amihez itt a térségben kevés embernek van meg a képzettsége, szaktudása és 8 éves munkatapasztalata – főállásban három nyírségi falunak vagyok a településfejlesztője, ami egyre felkapottabb szakma itt vidéken, csak sajnos kevés település tudja megengedni azt, hogy ilyen státuszú alkalmazottja legyen.

Ebben a munkakörben sok-sok vidéki területet érintő dolog benne van. Épületek felújítása, infrastruktúrafejlesztés, új szolgáltatások kialakítása, önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak, vállalkozások fejlesztése, de amit én a legjobban szeretek, az a közösségfejlesztés, amit zsigerből tudok. Emberekkel foglalkozni, kialakítani és erősíteni bennük az egyéni és közösségi értékeket, az összetartozást, a helyi identitást… felemelő érzés! Ennek pedig rengeteg eszköze van, amit imádok tudatosan kombinálni.

Szeretem megismerni az adott települést, az ott élő embereket, a problémákat és a lehetőségeket, majd kitalálni és megtervezni a fejlesztés irányát. Ha partner benne az adott település vezetősége, akkor külön öröm összeállítani a rövid-, közép-, akár hosszú távú fejlesztési terveket, koncepciókat, forrást szerezni és részt venni azok megvalósításában. Ebben a munkában itt van a legtöbb lehetőség a kreativitásom kiélésében.

Ezt a munkát vállalkozóként is tudom csinálni a főállás mellett, ami komoly bevételeket jelent számomra, és amit ki is használok. Persze csak mértékkel, hogy azért maradjon időm azokra a dolgokra is, amiket igazán nagyon-nagyon szeretek, ezek pedig a hobbijaim.

Rugalmasan kezelhetem a munkaidőmet, vannak zsúfoltabb napok határidős feladatokkal (na, ekkor hajrá van, még hétvégén is meló), és vannak lazább, nyugisabb időszakok, amikor az sem gond, ha nem megyek át az irodába, mert itthonról tudok intézni mindent telefonon, e-mailen, skyp-on .

Az irodában egyedül dolgozom, nem kell senkihez sem alkalmazkodnom, csak kemény munka van és kész! Sok feladat komoly koncentrációt igényel, főleg a gazdasági és jogi területeket érintők, és én csak csendben, egyedül tudok órákig koncentrálni. Ha pedig laza munkáról van szó, akkor mit üljek ott, itthonról is dolgozhatok, és ha személyesen óhajt a főnök, akkor 2 perc és ott vagyok.

 Ja, és a főnököm, akivel már volt korábbi főnök-beosztott munkakapcsolatom, ezelőtt 3 évvel 4 évig dolgoztam vele, és már akkor is jól kijöttünk. Bízik a tudásomban és a megérzéseimben is, legtöbbször elfogadja a javaslataimat, és rám bízza a megvalósítás módszereit, mert ismeri a munkavégzésemet és az eddigi eredményeimet is. Egyetlen elvárása van, úgy dolgozok, ahogyan akarok, csak a munka legyen elvégezve, és kész! Hát ez nem nagyszerű! Remek főnök! Egyébként nem igazán kedvelem a főnököket, jobban szeretek „szabadúszóskodni”, de néha kell a fix pénz is.

Szeretek olyan partnerekkel találkozni és tárgyalni, akik látják bennem a szakembert is és a NŐ-t is, legyen az férfi vagy női partner. Kifejezetten jól esik, ha a férfi partner (munkaterületű partner) figyelmes, és mivel szüksége van a szaktudásomra, kesztyűs kézzel bánik velem. Például le- és felsegíti a kabátomat, a titkárnő azonnal hozza, amit kérek (általában szénsavmentes, szobahőmérsékletű ásványvizet kérek), beszéd közben folyamatosan figyel rám, és közben mustrál, mint férfi a nőt, és elenged egy-két kisebb bókot. Na, ezeket a bókokat nagyon tudni kell kezelni és nem elolvadni tőle, csak diszkréten megköszönni. Én ezeket a rövid mondatokat használom ilyenkor: Valóban így gondolja? Igazán nagyon kedves/figyelmes, köszönöm! és kész.

Szeretem, ha a női partner (szintén munkaterületű) egyenrangúként kezel. Észreveszem, mert beszélgetés közben figyelem, hogy nézi az öltözékemet, a kiegészítőimet, a körömlakkomat stb. és néha a közvetlenebb női partnerek a beszélgetés végén meg is kérdeznek egy-két dolgot a külsőmmel kapcsolatosan: Hol vettem? Ki csinálta? Milyen jól áll nekem, szerintem neki hogy állna? Na, ilyenkor jönnek a női témák, ami megint csak nekem való terület, mert ezt a területet jobban szeretem, mint a jelenlegi munkámat, de csak hobbiként űzhetem, egyenlőre. De már eldöntöttem, a következő váltásom erre a területre visz majd. Remélem, bevonzom! 

Szeretem, ha utazni kell más településekre. Ilyenkor a munka után vagy előtt, mindig elintézhetek olyan dolgokat is, amiket az utazás miatt tologattam. Legtöbbször valamelyik városon keresztül visz az utam, így beszerezhetek dolgokat, vagy shoppingolhatok kicsit, vagy nagyot. A héten két napom is lesz ilyen, szerdán Debrecenen, csütörtökön Nyíregyházán át vezet az utam. Már alig várom! Mert aki falun él, annak az életéből sem maradhat ki a városi nyüzsi, csak meg kell találni a módját annak, hogy hogyan használd ki, és élvezni kell! Ha csak egy óra utcai divatmustrára futja, akkor annyi, de én ilyenkor 2-3 órányi városi csatangolást is beiktatok.

Összegezve ezt a gyors eszmefuttatást magammal, mennyi minden van a jelenlegi munkában, amit más irigyelne. Kár, hogy itt csak 2012. december 31-ig szól a munkaszerződésem. 

Te össze tudnád foglalni röviden, hogy mit szeretsz a jelenlegi munkádban? Ha rászánod az idődet és megteszed, hogy leírod, sok mindent megtudhatsz magadról, és arról hogy jó helyen vagy e, vagy érdemes elgondolkodnod a változtatási lehetőségekről, melyektől sosem kell tartani, mert új ajtókat nyitnak ki. Csak mindig az legyen előtted, hogy jó legyen Neked, amit csinálsz!