RURAL WOMEN: Falusi kosár

Amikor a városi rokonok hazajönnek falura, mindig megpakoljuk az autójuk csomagtartóját a vidéken megtermelt elemózsiákkal és így engedjük őket vissza a nagyvárosba. Attól függően, hogy melyik évszakban történik a látogatás, így a paradicsom, paprika, a zsákos krumpli, sárgarépa, fehérrépa, karalábé, friss tojás, idénygyümölcsök, vagy a füstölt szalonna, kolbász (stb.) kerülnek a kosarakból az addig összegyűjtött kartondobozokba a csomagtartó legoptimálisabb helykihasználása miatt.

A múlt hét végén mi is vidéki rokonként látogattuk meg a fővárosi nagynénémet és családját, és az autó telepakolása helyett egy vidéki kosárral kedveskedtem nekik. A kosár tartalma az idei gyümölcslekvárok: ribizli, meggy, barack és szilva, a nyár elején pergetett akácméz, és a legfrissebb főzésű, néhány napos szilvapálinkából állt.

Mivel mindig törekszem az egyedi dolgokra, ennél a kosárnál is fontos volt, hogy minden részletében ott legyen valami kis kreativitás, mert így leltem örömöt a készítésében.

Falusi őszi kosár elkészítése

Elterveztem, hogy mi kerül a kosárba. Mire lesz szükség az összeállításához, lekvárok, dzsemek a mama kamrájából, helyi méz, pálinka, címkék, díszes üvegek, maradékanyag és csipke az üvegek fedéséhez, kosár, amibe belekerülnek, és bélelőanyag, hogy szépen mutasson az egész.

A megfelelő méretűre megszerkesztettem az üvegekre ragasztandó címkéket, A/4-esetikett papírra kinyomtattam és feldaraboltam.

Kiválasztottam a kosár tartalmát. Édesanyámat (akit ma már mamaként szólítunk, az unokák miatt) Csoncsi-nak nevezték sokáig a Budapesten élő gyerekek a családban, így mivel hozzájuk mentünk látogatóba, az általa készített dzsemeket és lekvárokat CSONCSI névre kereszteltem. A Nyírségi akácmézet még a nyáron egy helyi hobbiméhész pergetéséből szereztem (az én spájzom polcán is áll jó pár üveggel), na és a jó erős házi főzésű pálinka, ami minimum 50%-os, és érett, jó minőségű gyümölcsből készült.

A címkékkel ellátott üvegekre maradék kartonanyagból kiszabott kör alakú textilfedők kerültek, amit vékony csipkeszalaggal varrtam körbe, hogy esztétikusabb legyen, majd egy egyszerű vastag, piros fonallal megkötöttem őket.

Egy régi foltos liszteszsák már évek óta várja az anyagos dobozom alján, hogy valamire felhasználjam.Most eljött az ő ideje is. Levágtam belőle egy akkora darabot, amekkora a kiválasztott kosarat beteríti. A széleiről kihúzgáltam néhány szálat, mintha direkt ilyen szegetlen széle lenne, a rajta lévő foltokat pedig a piros színű vastag fonallal, egyszerű szegőöltésekkel tettem látványosabbá.

A kosarat, amibe kerültek a finomságok egy használt nyugati bútorokat árusító vállalkozótól szereztem be ezelőtt néhány évvel. Szeretek szétnézni azokon a helyeken, amit "lomizósnak" hívnak erre felénk. Ez egy speciális árubeszerzés, ahol a bútorok mellett sok-sok lakberendezési kiegészítőt is értékesítenek potom összegekért. A természetes anyagú, vagy különleges kinézetű tárgyakat néhány száz forintért mindig megveszem, mert tudom, hogy felhasználom majd őket valamikor. Ilyen vessző, gyékény és egyéb anyagú kosarakból is van egy pár, most az egyik a legjobb volt ehhez az ajándékhoz.

A végeredményt örömmel adtuk át, és még nagyobb örömmel fogadták. Jó ilyen ajándékozásokat átélni! A következő csomagba már aszalt gyümölcsök, dióbél és finom bor is kerül majd.