Számomra egyre inkább csodálatra méltó, a családon belüli kapcsolatok alakulása. A család tagjait az ember nem maga választja, így vannak, akiket el kell fogadnunk, mert a családhoz tartoznak, és vannak, akikkel a családon belül is folyamatosan formálódnak a jó kapcsolatok.
A családon belüli elfogadást egy külön művészeti ágnak tartom, mert az egész életünk alatt egymást formáljuk valamilyen szinten a családtagjainkkal. Mi magunk alakítjuk magunkat is ebben az erős kötelékben és a másikat is.
Van, amikor hónapokig, évekig kerüljük egymást, mert valami olyasmit szóltunk, vagy tettünk, amivel a másikat megbántottuk. Aztán jön egy fura érzés, amikor valami miatt felülemelkedünk a sérelmeinken, és megpróbáljuk újra, tiszta lappal indítani, vagy ott folytatni, ahol abbahagytuk. Ez aztán vagy sikerül, vagy nem. Bár ez inkább a felnőtt kapcsolatainkra jellemző.
De vannak olyan kapcsolatok, amelyeket a nagycsaládon belüli gyerekekkel alakítunk.
A kisgyerekek születésüktől fogva érzik a másik ember rezgését. Nem tudom, hogy kinek milyen képessége van, de Én megérzem, már néhány hónapos korú kisgyereken, hogy kedvel engem, vagy inkább nem. Ezt már régóta megfigyeltem magamon, amit nem boncolgatok, nem keresem a miérteket, egyszerűen csak érzéseim vannak és kész.
A családon belüli gyerekek közül eddig hárman voltak, akiken pici koruktól éreztem a köztünk lévő távolságot, ami az idő múlásával átalakult egy jóérzésű, szoros kapcsolattá. Az egyik gyerek ma már 20 éves, a másik 12 és a harmadik LILI, aki most 7 éves.
Lili, a Józsi öcsém gyereke, akivel évente kétszer, háromszor találkozunk, a németországi létük miatt. Sokáig még puszit sem kaptam Tőle a találkozásainkkor, és elbújt, eltakarta az arcát, már amikor köszönni kellett nekem. Nem is erőltettem soha a közeledést, tudtam, hogy Ő is egy olyan gyerek, aki valamit érez rajtam.
Aztán ez a kapcsolat az elmúlt héten teljesen átalakult. Megmagyarázhatatlan számomra a kettőnk közötti érzelmek alakulása.
Kezdődött azzal, hogy egy hétre nekem adta a szobáját, és ott aludhattam az Ő hercegnős ágyában :) Ez egy gyerektől nagyon komoly jelzés.
Aztán folytatódott azzal, hogy megmutatta csak nekem azt a falut, ahol laknak. Esténként csak ketten sétálgattunk, mezei virágot szedtünk, bemutatott ismerős gyerekeknek, érte mehettem az iskolába (Németországban még egy hete kezdődött el a nyári szünet) és egy hétig részei voltunk egymás életének.
Olyan közös érdeklődési köröket fedeztünk fel egymásban, ami meglepett, főleg engem. Imádja a divatot, az öltözködést, a trendi dolgokat, így remek volt együtt shoppingolni.
Haláli kis csaj! Elkezdtük imádni egymást!
Augusztus végén jönnek haza egy hétre, aztán az őszi szünetükben Én repülök újra hozzájuk, mert már együtt terveztünk közös programokat. Ja, és elkezdett engem németül tanítani :)
Néhány fotót emlékként összeraktam Liliről és magamról.
Köszönöm neki ezt a heti élményt, és hálás vagyok ezért az új kötelékért!
Most pedig fotódömping következik, a középpontban LILI! (Folytatása következi holnap.)
 |
| Koktélozás / kacsaetetés közben / egy vár bástyáján / a kölni dómba gyertyagyújtás |
 |
| Lili bemutatta a faluja egyik részét, közben virágcsokrot szedtünk / falutábla / aratás előtti kalászos / Lili iskolája (csak alsó tagozatos gyerekek tanulnak itt, fullosan felszerelt tornaterem, uszoda) / füves sportpálya |
 | ||
| Lili és egy levendulabokor / egy régi falusi ház előtt / becsengetés egy ismerőshöz / utcarészlet |
Nagyon tündéri kiscsaj! :) Én valahogy sosem jöttem ki igazán a gyerekekkel, de párom családjában 4 kisebb gyerkőc is van és a két leányzóval (7 és 10 évesek) nagyon szuper kapcsolatot sikerült kialakítanom, ami még számomra is furcsa. :))
VálaszTörlésValahogy érezni lehet ezeket. Kiszámíthatatlan, hogy kivel milyen kapcsolat alakul ki, és ezt nemcsak a gyerekvilágban, hanem a felnőttek között is tapasztalom.
TörlésAkinél ott az érzés, arra a kapcsolatra érdemes odafigyelni :)