Falusi lagzi

Nyárzáróként egy jó, mulatós falusi lakodalomban voltam a hétvégén, ami már nem is olyan falusi, mert tele van modern elemekkel, de a nyírségi szokások azért megvannak.

Gyerekként visszaemlékszem a régi falusi házakban, majd sátrakban lévő lakodalmakra, amelyeknek kissé más volt a  hangulata. A készülődések, a hétvégente megszervezett csigacsinálások (házi csigatészta készítés), a menyasszonyi ruhakészítés, próbálások, disznóölés, tyúkpucolás, káposztatöltés, a több napos süteményezések, amelyen az egész nagycsalád részt vett. Az én lagzimat is egy egyhetes készülődés előzött meg.

A mai modern lakodalmi készülődés itt nálunk talán még megőrzött néhány részletet, de a rendezvényszervezés profizmusa már itt falun is megmutatkozik. A helyszín kiválasztás (rendezvényház), a dizájn, az apró részletek, az ételek (svédasztalos ebéd, ahol az idősebb rokonok, az öreg nénik-bácsik azt sem tudják, hogyan kell szedni a flancos ételekből), felszalagozott autókonvojjal megyünk mindenhová, az egész esküvő megkomponált, és szorosan beosztott  forgatókönyve stb. A lakodalom előtti készülődésről nem is beszélve, az idegeskedés, stressz és az anyagiak osztása-szorzása kissé megviselte az örömanyák-apák és a leendő ifjúpár idegrendszerét. 

De az igazi érték a lagzikban régen is és ma is, és a jövőben is a nagycsalád, a baráti társaságok együtt ünneplése, találkozás a távol élő, rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel, a közösen eltöltött sok-sok óra beszélgetésekkel, evéssel, ivással és igazi mulatozással. Na, ilyen „Engedd el a hajadat!” lagziban az idén nyáron kétszer is volt részem.

Ajándék: Egy zsák takarmánytáp... :)

Menyecsketánc

A mai, vasárnapi nap csak alvással telt, mert a lakodalmak velejárója ez a tisztulási folyamat, ami sok-sok vízivással, és pihenéssel jár, és én igen nehezen regenerálódok egy-egy átmulatott éjszaka után (pedig én alkoholt nem is fogyasztottam, mert sofőri feladatot vállaltam, ugyanis a falusi lagzikat ma már rendezvényházakban tartják, ami olyan férőhellyel, ami egy ilyen lagzihoz szükséges - 3-400 főre, a legtöbbször a közeli városban van, ahonnan hajnalban még haza kell jutni valahogyan.) 

Még most is bennem van a mulatós hangulat, amiből egy kis ízelítőt mutatók a Janika által húzott talpalávaló linkjén. Külön ajánlom a pasik figyelmébe azt a pasi-táncot , amikor az „ex vőlegényt”, azaz az új embert táncoltatják a haverok. 

(A videó felvételek nem ezeken a lagzikon készültek.) 

Fotó: BorsiStúdió 

Virtuskodások

A falusi élet egyik kincse napjainkban a virtuskodás, amit igen sok település megrendez az egyszerű emberek erejét próbára téve. Talán hallottál már róla, hogy az MTTOSZ évente megszervezi a „Kárpát-medence Magyalakta településeinek Virtusvetélkedőjét”, az 5 ezer alatti lakosságszámú települések között, immár 15 éve. Ez egy nagyon találó és vidám versengési forma, ahol a vidéki falvak csapatai évről évre megmérettetik magukat egymással. 

Erről a versenyről legelőször 2003-ban hallottam, és a falunk jegyzőjével úgy döntöttünk, hogy nevezünk erre a versenyre. Lelkesen megkezdtük a csapattagok toborzását, ami 6 női és 10 férfi tagból állt. Az önkormányzattól sikerült anyagi támogatást is kérni a részvételhez, mert területi és országos döntőkre utazás, autóbuszbérlés, étkezés, szállás, versenypólók stb. költsége nem kevés összeg egy csapat számára.

Az azóta is lelkes csapatunk a nyers paraszti erejét viszi minden évben a versenyekre, profi, edzőtermi felkészülések nélkül, csupán a hétköznapi vidéki és mezőgazdasági munka edz napról napra mindenkit. Az állattartások, földművelések, zöldség-, gyümölcs- és termény betakarítások láda és zsákcipelései, dinnyepakolás, dohánytermelés, favágás stb. minden évszakban adnak edzési lehetőséget a falusi emberek és asszonyok számára. Értékes erő az ilyen, én csak nyers erőnek nevezem, amibe itt falun gyerekkorától belenő az ember. Nekem is van ilyen, és büszke vagyok rá, bár az enyém már keveredik a modern edzettséggel.

Vannak a csapatunkban idősek és fiatalok is. Az eddigi 9 év alatt volt már 54 éves és 16 éves csapattagunk is, vannak örök tagjai is a csapatnak, és van, aki csak kipróbálja magát. Az ilyen típusú versenyeknek külön varázsa van. Amellett, hogy a falun belül is összekovácsol egy remek közösséget, az ország különböző pontján, sőt a határon túl lévő települések közösségei egymással is kapcsolatba kerülnek, és évről évre ápolják ezt a közös pontot, ami összetartja őket. 

Az országos versenyek 3 napos, hosszú hétvégések, sok-sok vidéki értékeket felsorakoztató programmal tarkítva: kézműves találkozók, népi játékok, kiállítások, gasztronómiai részprogramok, étel és italkóstolók stb., attól függően, hogy az ország melyik részén rendezik meg.

Ízelítőnek felsorolok néhány versenyszámot: farönk forgatás és hajítás, zsák és tejeskanna cipelés, söröshordó cipelés és lovaglás, kör szalmabála görgetés, gumicsizma hajítás, vizes ballonpakolás, petrencés rúdtartás, sodrófadobás, saroglyatartás, gátépítés, malomkőgurítás, talicska és szekértolás, stb.

Súlytartás - farkastartás

Petrencés rúdtartás

Amint látod, vannak erőt és vannak ügyességet igénylő versenyszámok, vannak egyéni és csapatversenyek. De a lényeg mindig az, hogy egy jó hangulatú, közös hétvégét töltsünk el együtt, kiszakadva egy kis időre a falusi hétköznapokból. 

Az idei versenyt a Jászságban, egy nagyon hangulatos kis faluban, a Mátra hegység lábánál, a Tarna folyó két partján elhelyezkedő Jászdózsán rendezték meg augusztus 17-19-e között. A katasztrófavédelem sátraiban aludtunk a folyó parton, ami még izgalmasabbá tette a programot. Bár nem mindenki szereti az ilyen nomád életformát, de én sokat kempingeztem és nem áll távol tőlem az, ha nincs meleg víz, tükör, hajszárító stb., legalább is két napot ki lehet bírni így is. Legalább pihen a bőrünk a smink nélkül, a nappali fényvédő-hidratáló krémet pedig fel lehet kenni akár a napszemüveg lencséjében nézve is.

A nyári hőség, a fojtó meleg, a szárazság ellenére, nagyszerű volt a verseny hangulata. A 24 versenyző csapat bíztatásait hozta vitte a szél a verseny egész területén: „Gyerünk, mééég!”, „Bírod még!”, „Ez az, tartod mééééég!”, „Húzzad, húzzad!” , „Van még erő, van mééég!”, a gázdudák, a kürtök, kereplők hangjai, a tájszólású emberek ékes beszédei… Egyszerűen lenyűgöző! Legalábbis nekem óriási töltést adnak ezek az élmények.  Nem beszélve a verseny utáni időtöltésről, a hideg vizes mosakodásokról, az „agrárbarnára” sült emberekkel való beszélgetésekről, a csapatok szabadtéri főzéseiről, egymás ételeinek kóstolásairól, a pálinkakínálgatásról és a jókedvű mulatásról, amikor elfelejted a korodat, a kilóidat és nem kell azzal foglalkoznod, hogy hogy nézel ki, milyen a sminked ... egyszerűen csak jól érzed magad! 

A sátrak közötti esti mulatozás

Az idei versenyen három kupát is kapott a csapatunk, a részvétel mellett egy különdíjat és a legvidámabb csapat díját is mi hoztuk el.

Fotókat a jászdózsai versenyről a Körösladányiak Facebook oldalán láthatsz: Erős Emberek Körösladány néven.

Kezdet

Coelho:
Az elhatározás csak a kezdet.
Az embert, amint határoz, nagy erejű áramlat ragadja el,
és olyan helyre sodorja, ami a döntés pillanatában eszébe sem jutott.

Minden kezdet nehéz??? Kérdezem (!), és azt válaszolom, hogy igen, de el kell kezdeni mielőbb és akkor már a létrehozás, a megoldás, a teljesítés kerül előtérbe, a nehézségi fokozat pedig csökken. Így volt ez velem is a mai napig, amíg bele nem vágtam a blogírásba.

Közel egy éve, kézi mosogatás közben (amit én részleges meditációnak tartok) jött egy kósza gondolat: Blogolj! Annyi minden történik velem itt vidéken, amit tudatnom kell minden érdeklődővel, ennek leggyorsabb és legegyszerűbb módja a blogírás. Kezdetben csak játszottam a gondolattal, aztán elhessegettem: ugyan már, ez csak a fiataloknak való! Aztán, ahogy teltek a hetek, hónapok, egyre erősödött bennem, hogy ez a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy újra kiteljesedjek.

Böngészni kezdetem a nyár elején az interneten, az érdeklődési körömnek megfelelő témák blogneveit pötyögtem be a keresőbe: kreatív blog, divatblog, nő vagyok blog, vidéki élet blog stb. Rájöttem, hogy nem nagy ördöngösség, így tervet készítettem saját blogom elindításához. A látogatott blogok nagyon inspiráltak, tele vagyok ötletekkel, és már hetek óta mindenről, amit csinálok fotókat készítek, mert tudom, hogy azokat egyszer majd felhasználom a blogomban.

A blognév választása következett: Modern Falusi Nő, Falusi Nő, Vidéki Nő...? Aztán az egyik legtutibb blogoldal eldöntötte a nevet is, ez pedig a  www.urban-eve.hu, amihez társítottam a RURAL:EVE nevet, ami Falusi Évát takar, személyemben, aztán a végleges RURAL WOMEN lett.

Aztán egy autodidakta tanulási folyamat veszi most újra kezdetét az életemben, mert meg kell tanulnom a blogolás technikáját, a GOOGLE blogger programjának a használatát stb. Na most járok itt! De nem ijedek meg a feladattól, mert amit ilyen formában tanultam meg eddig, és használom, azt egy életre megtanultam, és bevallom büszke vagyok mindenre, még az apró dolgokra is, amelyeket saját magamtól, éjszakákon át böngészve az internetet, kutatva a könyvtárak könyveit, szaklapjait, vagy éppen a faluban élő emberektől sajátítottam el, tanultam meg (kreatívoskodás, kézműveskedés, kézimunka, divat-stílus, önfejlesztés, digitális technika alkalmazása stb.). Számomra ennek a tanulási folyamatnak komoly értéke van! 

Szóval  belevágtam Én is, és nem gond, ha kezdetleges a kinézete, de majd megtanulom, hogyan tehetem egyre dizájnosabbá, használhatóbbá. Örömmel várom az új hobbim történéseit, ami megint felpezsdíti a néha kissé lelassult falusi életemet.