Önkéntesség 1.

Közel áll hozzám az önkéntes munka, évek óta folyamatosan önkénteskedem (bár mostanában csökkenő óraszámban), és a munkáimból kifolyólag sok-sok lehetőséget biztosítottam már főként fiataloknak is az önkénteskedésre. Főleg diákok és munkanélküli felnőttek azok, akik leginkább érdeklődnek az effajta "hobbi" iránt.

E-mailen többen is kérdeztétek, hogy hogyan is van ez, úgyhogy leírom a tapasztalataimat ezzel kapcsolatosan. Mivel eléggé nagy terület, és nem szeretnék egy regényt írni egyszerre, így feldarabolom és három részletben teszem közzé.

Ha elindul a fejedben, hogy talán jó lenne önkénteskedni, akkor fontos tudnod, hogy az önkéntesség miért is jó? Ezt azért tartom fontosnak, mert ha ezekkel tisztában vagy, akkor másként állsz már a munka kereséséhez is. Ha már az elején átlátod, hogy mennyi pluszt ad ez a munka a saját fejlődésedhez, akkor könnyebb lesz átvészelni a nehezebb szakaszokat is (mert minden munkában vannak ilyen részek).

Miért is jó?

• Veled hasonló gondolkodású emberekkel ismerkedhetsz meg, új kapcsolatokat alakíthatsz, amivel erősíted a kapcsolati tőkédet. A kapcsolati tőke nagyon sokat számít az életedben, érdemes odafigyelni rá!

• Formálhatod személyiségedet, mert kiderül a munkavégzés közben, hogy jó vagy e az adott területen, vagy nem! Például, ha úgy érzed, hogy nagyon szereted a gyerekeket és hivatásodnak is szívesen választanál ilyen területet, aztán elmész önkénteskedni, mondjuk egy nyári napközis táborba, és ott jössz rá, hogy húúú, ez mégsem annyira tutimunka. És akkor jobb itt rájönni, mint esetleg a fősuli elvégzése után.

• Elméleti tudást és szakmai tapasztalatokat szerezhetsz, ami jól jöhet a jövőbeli munkáidhoz. Olyan kulisszatitkokba tekinthetsz be a munka alatt, amire egyébként nem lenne lehetőséged. Például egy rendezvényszervezésnél megtapasztalod, hogy milyen a csapatmunka, és hogy a szervezőknek mennyi mindenre oda kell figyelni a program sikere érdekében. Ráadásul vannak olyan fogadószervezetek is, akik plusz képzést adnak az önkénteseknek a feladatuk ellátásához (a lenti linken egy ilyen lehetőséget ajánlok).

• Véd az unalom ellen, mert a szabadidő eltöltésének egyik leghasznosabb módja. Ha hozzászoktatod magad, egyszerűen igényed lesz rá, hogy menj és tedd a dolgodat, mintha a hobbid lenne. Például a rendszeres adománygyűjtés és gyereknapon, vagy mikulás-karácsony környékén azok kiosztása nagyon izgalmas és igazán örömteli tevékenység. Látni a boldog gyerekarcokat :) Na ilyenkor aztán lehet igazi jó arcfotókat készíteni.

• Belső erőt ad az, hogy anyagi érdek nélkül segíthetsz másoknak. Egyrészt magad előtt is, mert ez a munka, a jótékonykodás egyik formája is lehetne (szerintem annak számít), így jó érzéssel tölt el, hogy így végzed. Formálod vele az énképedet, főleg, ha tudatosan építed magadban ezt, és meg-meg dicséred magadat érte. Mert ez nagy értéket jelent számodra! Másrészt mások előtt is, mert aki tudja rólad, hogy a szabadidődet mire fordítod, az előtt nő a tekintélyed, hogy nem is gondolta volna. Bár vannak, akik „hülyének” néznek, mert „pénz nélkül dolgozni? Na, ez gáz!” mondják. De ez az Ő véleményük. Aki így gondolja, az ne csinálja, mert nem fog jót tenni vele magának. És fontos a jó érzés: NAGYON! Magad miatt.

• Álláskeresésnél, elhelyezkedéseknél külön figyelmet kap az önkéntes munka. Például most a héten szociális esetmenedzserek foglalkoztatásával kapcsolatosan több szakmai önéletrajzot is átolvastam, személyes beszéléseket hallgattam végig, és a döntéshozók figyelmét külön felhívtam az önkéntes munkára. A 12 jelentkezőből 5-nek volt önkéntes tapasztalata, és akik megkapták az állást (2 fő) nekik is volt több szervezetnél is. Örültem, hogy ez döntő szemponttá vált a kiválasztásnál.

Az első poszt végén gyorsan közzéteszek egy linket, mert 2013. január 15-e a jelentkezési határidő egy jó önkéntes programhoz való csatlakozásra (Budapesten), ha esetleg érdekel valakit : Mobilitás

Munkanélküli élethelyzet - jó vagy nem?

Egy életmód blogban úgy gondolom, hogy nem csak a szép és jó dolgokat kell megmutatni, mert a hétköznapok nem csak ebből állnak, hanem az elgondolkodtató, kicsit szomorú élethelyzeteket is, mert ez is hozzá tartozik az élethez.

Különleges helyzetbe kerültem. Január 2-a óta munkanélküli vagyok, és önkéntesen végzem azt a projektelőkészítést, amiben február 1-től (várhatóan, de ez már a harmadik módosított kezdési időpont) főállásom lesz. Az önkéntes munkámhoz hozzátartozik az, hogy a projekt 13 fős csapata összeálljon úgy, ahogy azt az EU (Európai Unió) előírja. A múlt héten álláshirdetéseket adtam fel a megyei napilapokban, hogy a még hiányzó két főállású, szociális felsőfokú végzettségű esetmenedzseri állásra megtaláljuk a megfelelő szakembereket.

A hirdetés megjelent 3X, a jelentkezők beküldték a szakmai önéletrajzukat, és személyes meghallgatásra hívtam el ide a falunkba 12 jelentkezőt. Az első meghallgatás ma reggel 8 óra volt 6 fővel, a következő szerdán lesz.

Számomra megdöbbentő és elgondolkodtató élethelyzetekkel szembesültem ma.

A jelentkezők diplomás, a falutól 40-50-80 km-re élő emberek, és felvállalják egy 150 ezer Ft-os bruttó béréért azt, hogy napi szinten utaznak ide a faluba és vissza az otthonukba, csak legyen végre fix munkahelyük. Az sem baj, ha a minimálbér nettója, vagy volt aki már annak is örülne, ha legalább 50 ezer Ft marad meg havonta, mert az elmúlt időszakuk reménytelen munkakeresése, a cégek minimálbéres, több műszakos kihasználása megviseli Őket. 40 év alatti, városban élő (Nyíregyháza, Tiszavasvári, Nagykálló) nőkről, anyákról beszélek, akik a családjuk mellet bevállalják még a napi ingázást, a kevés nettó bért is, csak munkájuk legyen. 

Én most úgy vagyok munkanélküli, hogy tudom, hogy újra lesz főállású munkám, és persze azért kapcsolódva egy céghez maszekban dolgozok más projekteken is (pályázati menedzsment, programszervezés), és a háttérben itt van a Párom, akinek a mezőgazdasági bevétele azért nem engedi, hogy teljesen lecsússzon a családunk. De az, akinek tényleg semmi más bevétele nincs, a férj is munkanélküli, vagy közmunkás, és teljesen nem tudják, hogy hogyan tovább, a kifizetetlen számlák halmozódnak, a gázt már kikapcsolták, élni kell, de egyre csökkenő színvonalon, idegesség, frusztráció a családban, a párkapcsolatban... 

Szóval megint csak oda lyukadok ki, hogy legyek nagyon hálás, hogy így alakul az életem. És talán úgy könnyebben lehet értékelni a saját helyzetemet, hogy szembesülök azzal, hogy másoknak milyen hétköznapi problémái vannak.

Legyek hálás azért, hogy az otthonomban meleg van, vizünk, áramunk, internetünk van, olyan ételt eszünk, amit szeretnénk, autóink vannak, eljárhatunk wellneszezni, a gyerekeinket támogatni tudjuk a tanulásban, egészségesek, nyugodtak és energikusak vagyunk.

Megjegyzés: 

Hiszem, hogy a pozitív gondolkodásom miatt alakul így az életem. Arra fókuszálok, hogy mindig a számomra és a családom számára a legjobb helyzetet adja az élet, és az Én tennivalóm csak annyi, hogy elfogadjam a lehetőségeket, és élni benne úgy, hogy örömöt találjak az adott jelenben, a pillanatokban.

És tudom, hogy ez így van jól!

2013. év első napja

Az új esztendőt a lencsefőzés és a nagycsaládi köszöntés után egy kiadós határszemle követte. Említettem már, hogy a Párom őstermelőként juhokkal foglalkozik és a mai napra a juhászának szabadnapot adott, így most Ő hajtotta ki a kisfalkát, mert "jógazdaszemmel" szereti néha látni, hogy hogy legelnek. 

Kora délután Én is kimentem hozzá a legelőre, mert ez a mai friss levegő, a napsütés, a hideg igazi tisztítókúra volt a szilveszter után. Ráadásul a zúzmarás minden, csodaszép látvány mindenhol.

Csináltam néhány fotót kint is és a juhhodályban is, mert a juhok nagy része decemberben ellett meg, így azok bent vannak a kisbárányaikkal. Nagyon jó látni a báránykák cikázását, aranyosak ...

Jól kezdődött ez az év is!

Minden zúzmarás - GYÖNYÖRŰ!!!

Legeltetés és legelés a betakarított káposztaföldön

Juhász munka közben

A juhhodályban lévő falka és a kisbárányok - nagyon cukik :)

Ja, és három hete készítettem egy fotót (akkor még hó volt), amikor kint a havon ellett meg egy birka, több kilométerre a hodálytól, és autóval kellett behozni a Páromnak, hogy meg ne fagyjon. Én is vele mentem fotózni, mert ugye itthon voltam szabin és ráértem.

Sajnos megijedt az anyajuh a fényképezőgép bekapcsolásának hangjától is és a zummolástól is, így nem fotózhattam kedvemre, de ez a kép azért meg lett.

Kis picurka - nyálkásan a hideg havon :( de mindig túlélik :)

Még van munkám 3 napig

A munkaasztalom

A mai az utolsó munkanapom ebben a 8 hónapos programban, 2012. április 1-től december 31-ig tartó munkaszerződéssel. Igaz, hogy folyamatban van egy másik 28 hónapos program menedzseri állása, aminek a kezdetét már 2013. január 1-re módosítottuk, de még mindig nincs megkötve a szerződés a projektre (a támogatást kezelő szerv és a pályázó önkormányzat között), így csúszik a projektben résztvevő 13 fő (köztük Én is) munkaszerződésének aláírása is.

Az újesztendő első munkanapján (2-án) mehetek a munkaügyi központba, és újra munkanélküli leszek, remélem csak 1-2 hétig, aztán csak aláírják már azt a szerződést. 
Addig pedig önkénteskedek és kreatívoskodok :) Valami miatt így kell lennie!

Munkakönnyítési technika

Korábbi bejegyzésemnél említettem, hogy a munkámban gyakran vannak határidős feladatok, és ez a pályázatkészítésnél is így van. Igaz, hogy a kiírást követően van néhány hét az egész anyag összeállítására, de valahogy mindig az utolsó napokra torlódik a sok munka. 

A humán területű pályázatoknál (programok, rendezvények, foglalkoztatás stb.) nincs gond, mert ott önállóan teszem a dolgomat, telefonon, e-mailen szinte minden fontos szervezettel leegyeztetem a tennivalókat, összeállítom a dokumentumokat, e-mailen elküldöm nekik áttekintésre, aláírják és vagy Én megyek érte, vagy egy futárt küldök összeszedni az anyagot az egyeztetett időpontban. 

De most, falumegújítás és fejlesztés pályázatainak november 30-i a benyújtási határideje és ez az a terület, amin nem tudok egyedül dolgozni, így ki vagyok szolgáltatva más szakemberek munkavégzésének (építészmérnökök, kivitelezők, könyvelők, árajánlatadó cégek stb.), akiknek a munkája fontos a projekttervezésnél is. Én viszont az ő anyaguk nélkül nem tudom összeállítani a pályázatot, így várni kell rájuk, és rendszerint az utolsó napra készülnek el ők is mindennel.

Ez ellen a kiszolgáltatottság ellen kialakítottam egy védekezőrendszert úgy, hogy "füllentek":( Sajnos néha be kell vállalni az apró trükköket, és nekem ez vált be. Na jó, nem teljesen füllentés, csak egy kis más megfogalmazás és elhitetés.

Hogyan működik ez a védekezőrendszerem, mi is ez? (egyébként van több is)

Például most a postára adási határidő péntek (november 30.). Mivel Én vagyok a pályázat összeállítója, ezért a rendelkezésemre kell hogy álljon minden dokumentum ahhoz, hogy jól haladva, a külsős szakemberek késése, vagy módosításaik miatti bosszankodás nélkül elkészítsem a teljes anyagot (üzleti-, működtetési-, pénzügyi tervek elkészítése, adatlapok kitöltése, mellékletek összeállítása stb.), ami nem kis munka.

Így azt mondtam minden közreműködő partnernek, hogy legkésőbb keddre kérem az eredeti anyagokat, mert több idő nincs rá. Nyomatékosan hangsúlyozom minden telefonnál, hogy "Kedd reggel!!! És nincs tovább!" 

Mivel a közreműködő szakemberek nem nagyon követik a pályázati kiírás részleteit, így úgy gondolják, mivel azt mondom, hogy nincs rá több idő, valószínű, hogy ez a végleges határidő. És Én nem mondom nekik azt, hogy ez nem így van. Úgyhogy ebből áll a füllentésem, vagy inkább a valóság elhallgatása.

Gyakran hallok panaszáradatot részükről, hogy az utolsó napon még éjszaka is dolgozniuk kell az anyagon, hogy az keddre teljesen készen legyenek, amivel régebben még engedékeny voltam, és elárultam a határidőt, de csak magamnak ártottam újra. Úgyhogy ma már tudatosan nem sajnálom meg Őket, elvégre hetekkel ezelőtt tudták Ők is, hogy mi a tennivalójuk, csak biztosan nem vezetnek határidőnaplót, és nem terezik meg pontosan az időbeosztásukat és a munkájukat :), ezért vannak elhavazva ilyenkor.

Ezt a módszert magam könnyítésére találtam ki, és alkalmazom, mert nagyon jó úgy dolgozni, hogy minden a kezem alatt van. Így is van vele munkám, szerdától péntekig 10-12 óra kemény hajtás, mert 4 település pályázatára van megbízásom, és ez nem kevés (legközelebb nem vállalok ennyit). Egyébként nagyon jó terület, sportterek, parkok, játszóterek kialakítása, felújítása, úgyhogy jó vele dolgozni!

Amíg nem találtam ki ezt a módszert a magam munkájának könnyítésére, addig volt ám kapkodás rendesen. A feltornyosult munka, a folyamatos módosítások, még ez sincs meg, meg ezt sem kaptam meg, még ezen is lesz változtatás... éjszakai munkaórák sokasága, frusztráltan, fáradtan, idegesen nem tudtam úgy koncentrálni sem, sokkal nagyobb volt a hibázási lehetőség, a végén pedig teljes kimerültség.

Ennek mára már vége!!!! Most is azért tudok a blogírásra is időt szakítani, mert tudom, hogy készen vagyok a munka nagy részével, (3 pályázat OK) már csak aláírásra kell elvinnem holnap a kész anyagokat, az utolsót pedig ma délután simán összeállítom, és este 6-ra készen leszek. Holnap délelőtt még utazgatások egyik faluból a másikba az aláírások miatt, aztán délután másolatkészítés (beszkennelve, a környezetvédelem, papír és nyomtatópatron takarékossága miatt), postára adás, és kezdődhet a  két hét SZABADSÁG!!!!

És ez így van jól! Szeretem magam alakítani az életem hétköznapjait, ehhez viszont kellenek a saját módszerek.

Heti vagy napi tervezések

Minden hétfő reggel, a munkaidőm kezdetén megtervezem a heti feladataimat és azokat le is írom. Ez kb. fél órát vesz igénybe, és ne gondold azt, hogy ez időpocsékolás, mert bőségesen megtérül ez az idő a feladatterv követésével. A jó terv segít a lényeges dolgokra összpontosítani. 

A heti tervek mellett a munkámban napi terveket is készítek, aprólékosabbra lebontva a heti feladatokat, fontossági sorrendet felállítva a tennivalók között. Napi tervet akkor készítek, ha túl zsúfolt a munkarend, és sok a feladat, de legtöbbször a napi teendőket már fejben listázom, mert már rutinosan tudom követni a heti terv napokra lebontott teendőit (évek óta listázom a faladataimat, és kialakul egy idő után, hogy átláthatóak lesznek a tennivalók).

Az Én munkakörömben elég sok a határidős feladat (pályázatok, támogatási anyagok  benyújtása, projektek menedzselése, szerződések kötése, programok, rendezvények lebonyolítása stb.), így a leírt feladatok mellett mindig odaírom a határidőt is. Ez több okból is hasznos, egyrészt folyamatosan látom, hogy melyik projekthez mennyi idő van még hátra, mennyire kell gyorsítani a munkát, vagy még bele férnek egyéb lazább feladatok is. Másrészt mentesítem az agyamat attól a stressztől, hogy valamit nehogy elfelejtsek. És nem is szoktam.

A határidőnaplóm tökéletesen megfelel erre a célra, mert így egyben látom a tervezéseimet és visszamenőleg is ellenőrizhetem, hogy mi az, amit nem sikerült teljesíteni, és át kell vinnem a következő heti tervbe. Kialakítottam magamnak egy élvezhető tervezési folyamatot, amit nagyon szeretek csinálni. A beszámozott feladatok elé a teljesítés után piros színű mosolygós "szmájli" arcot rajzolok, jelezve, hogy ez a feladat kész. Pénteken, a munkaidő vége előtt átnézem a tervet és amit nem sikerült teljesíteni, vagy csak részben, az elé szomorú kockafejű arcocska kerül.

"Játszva kell élni az életet", mondta egy "Ismeretlen" és Én ilyen játékokkal tarkítom.

De nem csak a munkafeladatokról készítek heti tervet, hanem a hobbifeladatokról is. Ez már azért egy kötetlenebb terület, mert nem sürget semmi a megvalósításukkal, csak szeretem feljegyezni az ezernyi ötletből, hogy mi is az, amit szeretnék megcsinálni az adott héten. Ezt ugyanúgy a határidőnaplómban sorolom fel.

Tervkészítési tippjeim a feladataid elvégzéséhez

1. Írj listát a feladataidról, napi vagy heti bontásban, ahogyan kedved tartja, és ahogyan érzed, hogy igényed van rá. Kezdetben naponta célszerű vezetni, hogy kialakuljon benned a feladatok elvégzésének fejben történő átlátása.
2. Tudatosan szerettesd meg magaddal a tervezést. Gondold azt, hogy ez a tervezési idő nagyon jó befektetés a feladatok célirányos elvégzéséhez, és meglátod, tényleg jó érzés lesz mosolygós „szmájli” fejeket, vagy pipákat (ahogy neked tetszik) látni a papírlapon. Egy idő után rendesen örömmel fogod vezetni a listáidat, mert ráérzel majd az értékére.
3. Rangsorold a feladatokat. Először a fontosabbakkal kezdj, hogy tudd, hogy azok el vannak végezve, és ne frusztráljon egész nap az, hogy arra már nem jut időd, pedig fontos lenne. Ilyenkor jön az, hogy bent maradunk még a munkahelyen, hogy készen legyünk, vagy hazavisszük a munkát. Na, ez a rész az, amit lassan el kell felejtened, mert vannak sokkal fontosabb dolgok is, mint a munka, és a jó tervezéssel ezt ki lehet küszöbölni.
4. A fontos feladatok után azokat írd fel a listára, amelyeket nehezen akarsz megcsinálni, mert valami miatt csak tologatod, halogatod. Nálam ezek legtöbbször az olyan telefonos egyeztetések, amelyeket nem kedvelt ügyfelekkel kell lebonyolítani. Na, ezeket napokig tologatom, aztán csak túl kell rajta esni, ami már visszagondolva nem is olyan vészes, de napokig rányomja a bélyeget az alaphangulatomra. Ez így elkerülhető, és sokkal jobban érzed majd magadat.
5. A nagy feladatokat darabold fel kisebbekre, ha tudod. A halogatás egyik oka az, hogy túl nagy falatnak tűnik a feladat, azt sem tudjuk, hogyan kezdjünk bele. A kisebb részfeladatokkal könnyebben boldogulunk, több kipipált rész lesz a listán az apróbb feladatok elvégzésével.
6. Koncentrálj a feladatra, és próbáld megszüntetni a zavaró körülményeket, ne engedd, hogy elterelődjön a figyelmed, főleg a fontos feladatoknál. Gyakran azért nem érünk a listánk végére, mert sok plusz időt töltünk mással, ami nem lenne a napi feladatunk. A legnagyobb mumus ebben a Facebook, mert az apró jelzéseire rögtön reagálunk. Hát lépj ki a feladataid elvégzése idején a Facebook oldalról, kérd meg a kollégáidat, hogy ne zavarjanak, zárd be az ajtót, némítsd le a telefont stb. Azért egy-egy „szmájli” fej berajzolása után Én rá szoktam kukkantani a levelezőlistámra, megnézem, melyik kedvencemnek van új blogbejegyzése, de nem merülök bele, csak informálódok és kezdem a következő feladatot. Ehhez kell egy kis önfegyelem, amit ezzel nagyon jól fejleszthetsz.
7. Ha sikerül minden feladatodat elvégezned, ne feledkezz meg a jutalmadról. Jöhetnek az apró örömök, ahogy jó Neked! Ha pedig maradt még a listán egy-két tennivaló, és vége a munkaidőnek, akkor azt hagyd nyugodtan másnapra, azok úgyis nem annyira fontosak.  Tudatosítsd magadban, hogy ennyi fért bele a mai napba és kész! Mára befejezted a munkát és jöhet a többi napi öröm!

Remek tippeket találsz urban:eve weboldalán is a tervezésre, a halogatás csökkentésére. Ajánlom figyelmedbe az ő gondolatait is. Nagyon használható, és ötletes tervezői lapokat is kapsz tőle. 

Nekem a napi és a heti tervezésnél a határidőnaplós listázás jött be. Belekukkanthatsz a heti terveimbe a fotók alapján.

Mennyi "szmájli" arcocska, és egy kis energia és vitaminbevitel a feladatok teljesítése között (gyümölcs és joghurt)

Honosítás

Állampolgársági eskütétel 2012. október 23-án 8 fő részére

Előző munkahelyemen 2011. májustól 2012. januárig Nyírvasvári község Faluházát vezettem és ezalatt az idő alatt többször is részese voltam a határon túli magyarok honosításának, azaz a magyar állampolgárság megszerzésének. A község önkormányzata nagy örömmel fogadta a parlament kedvezményes honosításról szóló közleményét, és elhatározta, hogy segít testvértelepülése, Körösfő lakosainak az állampolgárság megszerzésében.

A legnagyobb számú eskütételre még főállásom idején, 2011. október 5-én, a Faluház tükörtermében került sor, ahol egyszerre 54 honfitárs tette le az állampolgársági esküt. Ezt még a megyei, Kölcsey TV is hírül adta (a riportok hátterében ott vagyok Én is, programszervezőként természetesen kosztümös nyüzsiben).

Ez egy nagyon megindító rendezvény volt. Még most, egy évvel később is könnybe lábad a szemem, ahogyan láttam a családokat, szülőket, nagyszülőket, akik sírva énekelték velünk együtt MAGYARKÉNT a Himnuszt. Láttam a családok kicsi gyerekeit, akik szinte fel sem fogták, hogy mi van körülöttük, de együtt örültek a felnőttekkel, mert érezték, hogy valami nagyszerű dolog történik most velük. 

Nyírvasváriban mára már nemcsak Körösfő, hanem más erdélyi települések, így Szatmárnémeti, Zilah, Nagykároly, Kolozsvár és Tasnád lakosai, valamint kárpátaljai magyarok is nyújtottak be kérelmet. 

Ez idáig 284 kérelmező adta be honosítási kérelmét és kapta meg a magyar állampolgárságot, az eskütétel azóta is folyamatos.

Saját fotóim